Visszapillantás / Operaház 125

Azóta sem sikerült ilyen színvonalon színházat építeni: szeptember 27-én ünnepljük az Ybl Miklós által tervezett Andrássy úti épület 1884. évi megnyitásának 125. évfordulóját. Az ünnepélyes megnyitó viszont, Ferenc József király jelenlétében, nem volt zavartalan, a karhatalom kardlappal tartotta távol a tüntetőket az épülettől.

Építészeti mű és sikerrel működő színtársulat – ritkán kerülnek olyan összhangba, ami fénylő példát eredményez, hosszú sikerszériákat. Budapesten akad egy, ami közelít ehhez az ideáltípushoz. Az Andrássy úti Operaház mind látható formáit, mind virtuális életét, a napi működést tekintve sikertörténet – persze nem folyamatosan, hanem a maga kudarcaival fűszerezve. A sikerek érzékeltetésére érdemes néhány nevet említeni a zenei-színházi világból, akiknek pályafutásában fontos helyszín a budapesti Operaház: Erkel Ferenc, Millos Aurél, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Oláh Gusztáv, Nádasdy Kálmán mellett Gustav Mahler, Nicolo Guerra vagy Otto Klemperer említhető, a kortársak közül pedig Fischer Ádám és Kovalik Balázs.

Az 1837-ben megnyitott Pesti Magyar Színházban – mely 1840-től lett elnevezésében is Nemzeti Színház – váltakozva játszottak drámát, operát és balettet, sőt ún. népszínműveket is, amiből azután az operett-műfaj kialakult. Az óhajtott szétváláshoz újabb épületek csak a század utolsó harmadában születtek. Legelőbb a népszínművek játszására készült el a Fellner és Helmer féle Népszínház 1875-ben, és ugyanebben az évben kezdődött a nagyszerűre sikeredett Operaház építése.

Tervezését meghívásos pályázaton nyerte el Ybl Miklós, azt követően, hogy az építés előkészítésére alakított bizottság meglelte az alkalmas telket. Az akkor kiépülőben lévő Sugár úton, a zsibvásárnak helyet adó Hermina téren lehetett a legolcsóbb építkezésre számítani. Ybl korábban e telekre már készített vázlattervet. Annak leírását szószerint idézték a pályázati kiírásban, melyben neoreneszánsz épület tervezését kérték: „Inkább aránylag kevesebb néző találjon helyet, semmint hogy egy is rossz, kényelmetlen helyet találjon s azért a nézőhelyek beosztásában mindenekelőtt ez tartassék szemelőtt.” A terv szerint a négyemeletes, patkóformájú nézőtéren közel 1800 ülőhely és 200 állóhely lett volna, az építési költséget 3 millió forintra kalkulálták. A miniszterelnök ezt nem hagyta jóvá, redukált terveket kért 2 millió forintra, 1200 nézőre.

A helyszín azért is megfelelt, mert csupán a főholmokzat kívánt drága kialakítást. Formai – és egyben épületszerkezeti – lelemény volt Ybl tervén, hogy egyetlen hatalmas tető alá vonták a színpadot és a nézőteret. 1878-ban megtartották a bokrétaünnepet – miközben számos módosítást hajtottak végre a kiviteli terveken. Az Operaház világelső lett egy technikai újítás megvalósításában: itt építették be először a bécsi Asphaleia cég által kifejlesztett, öntöttvas szerkezetből épített hidraulikus színpadgépezetet. Az acélszerkezetű, vízhidraulikával működő alsó- és felsőgépezetet a budapesti Schlick gépgyár kivitelezte.

Az 1884. szeptember 27-ei ünnepélyes megnyitó Ferenc József király jelenlétében nem volt zavartalan: az épülettől a karhatalom kardlappal tartotta távol a tüntetőket. A színpad, melyen az első este Erkel Ferenc és Richard Wagner műveiből játszottak, elrendezését tekintve még a fából ácsolt kulissza-utcákat utánozta, de a hatalmas vashengerek dugattyúinak segítségével emberi erő helyett a víznyomás mozgatott mindent: a süllyedőket és a felsőgépezet díszlethúzóit, ún. trégereit egyaránt. A sors úgy hozta, hogy az Asphelia rendszerből – bár utána sok helyen használták Európában, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is – a budapesti első példány szolgált legtovább, több mint 80 évig! Az alsógépezet használatát 1970-ben állították le. Ám amikor a 100 éves jubileumra készülve megkezdődött a rekonstrukció, 1981-ben a süllyedőt – 97 évesen – még egyszer, utoljára sikerült mozgásba hozni.

Az Operaház megnyitásakor, 125 évvel ezelőtt mind a főhomlokzatot, mind a belső tereket gazdagon díszítették, az ebben közreműködő festők és szobrászok Székely Bertalan, Than Mór, Feszty Árpád, Újváry Ignác, Vastagh György, Scholtz Róbert, Aggházy Gyula, Lotz Károly voltak. A kevésbé igényes oldalhomlokzatokon is létesítettek kocsifelhajtót, balra a királyi lépcsőhöz, jobbra a művészbejáróhoz. A főlépcsőház méretei szerényebbek, mint a párizsi Operában, de térképzése hasonlóan impozáns.

A szeptemberi megnyitót követően már októberben kis átépítés történt: kétnapos munkával emelték a földszinti nézőtér lejtését a látási viszonyok javítására. A díszlet- és jelmezkészítés összes műhelyei megtalálhatók voltak az épületben. A 4. emeleti festőteremből a kész vásznakat két födémcsapdán keresztül közvetlenül le tudták juttatni a színpadra. A megnyitás után közel harminc évig a legfontosabb változás a világítás átállítása volt gázról villanyra. 1912-ben végre nagyobb összeg adódott a nyári szünetben elvégzett átalakításokra. A ruhatárak zsúfoltságát két új lépcsőkar építésével csökkentették, a nézőtéri padlófödémet acélszerkezetre cserélték. Medgyaszay István tervei alapján átalakították a zenekari árkot, és a padlástéri üzemi tereket is bővítették új, vasbetonszerkezetű lefedésekkel. Csak kisebb módosításra volt szükség az egyébként kiválóan működő, kürtős, falazott járatos fűtési-szellőzési rendszerben, ami csekély gépi rásegítéssel, gravitációs elven működött.

Nagyobb felújítási munkálatok majd csak jóval később váltak szükségessé, az Operaház centenáriumára. Üzemház építésével kívánták a megnövekedett igényeket kiszolgálni, a történeti épület felújítását későbbre ütemezték. Váratlanul 1980-ban mégis bezárták az Operaházat, és 1984-re befejeződött a külső tatarozás – belső felújítás-átalakítás. Az Operaház és az üzemház között térszint alatti alagúttal létesítettek kapcsolatot. Anyagában elöregedett, ezért nem volt felújítható az eredeti Asphaleia gépezet. Helyére elektromos meghajtású új rendszert építettek be, amit Kelet-Németországból importáltak, majd szabályozását pár évvel később hazai gyártásúra cserélték... Mindezzel együtt összességében nézve az Operaház máig a legkiválóbb hazai színházépület, mely híven őrzi rangját.
vm

Magyar Állami Operaház
Budapest, VI., Andrássy út 22.
építés: 1875–1884; építész: Ybl Miklós
felújítás: 1912, a nyári szünetben; építész: Medgyaszay István
a legutóbbi nagyrekonstrukció: 1980–1984; tervező:KÖZTI, építész Siklós Mária, belsőépítész: Schinagl Gábor
nézőtéri férőhelyek száma: 1289