Viszlát magánélet! Ars Electronica fesztivál Linzben: 2007. szeptember 5-11.
Ilyenkor szeptember elején, pár napra el kell menni az Ars Electronica-ra, hogy aztán az ember hazatérve elgondolkozzon azon, hogy - vajon itt pár száz kilométerre keletre a világ egyik legnagyobb digitális művészeti partijától - művészet és kultúra digitális változata miért is olyan mostoha.
Ilyenkor szeptember elején, pár napra el kell menni az Ars Electronica-ra, hogy aztán az ember hazatérve elgondolkozzon azon, hogy vajon itt pár száz kilométerre keletre a világ egyik legnagyobb digitális művészeti partijától művészet és kultúra digitális változata miért is olyan mostoha. A fesztiválok, amelyeket az utóbbi években láttam, különböző benyomásokat tettek rám, nem mondanám, hogy minden alkalommal ugyanazzal a lelkesedéssel jöttem haza. Ez azonban egyáltalán nem befolyásolja azt az elhatározást, hogy oda kell menni, ki kell próbálni, látni és hallgatni kell, hogy min gondolkoznak művészet, technológia, tudomány, kultúra, gazdaság és társadalomtudományok nemzetközi nagymenői. A legizgalmasabb az Ars Electronica-ban az, hogy a különböző területek egymáshoz kapcsolódó problémáit a főkurátorok - Gerfried Stocker, Christine Schöpf - integráltan kezelik, művészet és design, kreativitás és innováció kontextusában, azokhoz való viszonyában jelennek meg gazdasági, technológiai és társadalmi kérdések. Az "ars", ahogyan egymás között hívjuk, egy multidiszciplináris mega-rendezvény, amelynek a digitális művészet és design a lelke.
Az 'ars' fődíjasainak kiállítása az OK Center-ben, illetve a Future Museum-ban a korábbi fesztiváldíjasok munkáiból összeválogatott interaktív installációk, robotok, szimulációk mindenkinek - kicsinek, nagynak - különleges élményt adnak. Itt a művészet többnyire inkább játék, mint mélyenszántó gondolat, s ez akár kritikaként is megfogalmazható az 'ars'-szal szemben. Igen, a technológia egyre könnyebb hozzáférhetőségével az infantilizáció épp úgy megfigyelhető, mint a kurátorok (és a zsűri) azon törekvése, hogy a csilivili technikák szórakoztató funkciója helyett a művészet más, kissé feledésbe merülő funkcióira is egyre több hangsúlyt helyezzenek. Az 'ars' a máról szól, arról a művészetről, ami ma történik azokkal az eszközökkel, amelyeket már mindannyian használunk, csak épp el sem tudjuk képzelni, hogy mi minden másra is jók. Kinyílik itt egy világ, amely különféle látásmódok ütköztetését és szintézisét kínálja egyszerre.
Új média művészetnek hívták ezt korábban, ma már neve sincs, mert minek valami egészen hétköznapi dolognak megkülönböztető nevet adni, minek erőlködni azon, hogy a "régi" művészeti médiumokat elválasszuk az "új"-aktól, amikor ma már szinte kivétel nélkül mindenki (klasszikus festő, szobrász is) használ új médiumokat az alkotási folyamatban. Ha másképp nem, hát a tervezett munka bemutatásához, terveinek elkészítéséhez, levelezéshez vagy az interneten való közzétételhez. Lassan mindenki elfelejti a digitalizáció előtti világot, kihullik az emlékezetből. A szekrény mélyéről előkerült letraset gyűjteményemről is kisebb fajta előadást kellett tartanom, hogy mi ez pontosan és hogyan kellett szöveget szedni vele. S minden bizonnyal sok mai divatos alkalmazás is hasonló sorsra jut, tíz - húsz - harminc év múlva nem lesz érdemes a fejünkben tartani a most fontosnak tűnő technológiákat. Mindazonáltal azt az óriási zavart és bizonytalanságot, amit a technológiai innovációk gyors egymásutánja okozott a művészetben, nehéz lenne tagadni. Ma a "mit tekinthetünk művészetnek és kik a művészek" kérdésekre nehéz lenne - ha nem lehetetlen - szabatos választ adni. A sokféle egyéb tényező mellett többek között azért sem, mert olyan, korábban soha nem látott és tapasztalt új képeket és formákat tudtunk az elmúlt ötven évben létrehozni, amelyek tudományos-technológiai (és természetesen ezzel szorosan összefüggő mediális) eredete, illetve az alkotási folyamatban a felhasznált technológiák részesedése, hangsúlya nem csak az alkotói folyamatot, hanem a művészettel szembeni elvárásainkat is átalakították.
Azt mindannyian észleljük, hogy egy átmeneti korszakban élünk, és azt is sejtjük, hogy az eszközök, amelyek a kezünkben vannak, segítséget és egyben problémát is jelentenek. Az alkotási folyamatba sokféle értelemben könnyebbséget hoztak, az alkotások (gondolatok) megismerésében, szelekciójában és maradandóságában viszont káoszt, a figyelem és koncentráció instabilitását, ami nemzedékeken átnyúlva a fennmaradást veszélyezteti. A digitalizáció okozta ambivalencia nem feltétlenül jelentkezik rögtön, mondjuk azt, hogy kell egy kis idő, amíg az ember rájön arra, hogy szenvedélybeteg. McLuhan már vagy negyven éve figyelmeztetett erre. A csilivili technikák nagyon is élvezetesek, öröm velük dolgozni, alkotni, játszani és különleges élményt adnak a nézőnek is. Végül is mindenki örül, mindenki jól érzi magát, elmerülve egy varázslatos világban, kontextus-függetlenül. Az Ars Electronica is egy ilyesféle örömünnep, fenntartva a jogot, hogy megszólaltasson néha kritikus hangokat is. Igaz, egy mega-rendezvény támogatói nem feltétlenül hívei a túlzott kritikának, de könnyen belátható, hogy kritika nélkül az egész roppant hiteltelenné válna.
Az 'ars' - mindent összevetve tehát nem csak egyszerűen egy évente megismétlődő kiállítás, konferencia és kapcsolódó művészeti előadások, zenei rendezvények sora, hanem intézmény, amely nemzetközi szinten tematizálja a digitális kultúráról szóló diskurzust, s amelynek intézményesülését a hozzá kapcsolódó kutatási program és jövő-múzeum is segíti. Az 'ars' térben közel van hozzánk, időben meg messze előre. Intézményként jól lavíroz a különböző érdekek között, és évente megújulva fesztiválként, élvezetes eseményként és nem utolsósorban fontos jelen-dokumetumként marad fenn a katalógusokban közölt művészeti munkák dokumentációi, akadémiai igényességgel megírt tanulmányok, valamint a DVD-n közzétett digitális zene és komputer animációs filmek révén. Ha valaki építész és nagyjából érti, hogy mi történik körülötte a világban, hogy a digitalizáció hogyan alakítja át szűkebb és tágabb környezetét, s nem utolsósorban fogékony a játékra, az újra és a különlegesre, akkor annak biztosan termékeny, gondolatébresztő kirándulásban lenne része a digitális kultúra földi paradicsomában, a linzi Ars Electronican.
részletes info és archívum: www.aec.at
A 2007-es díjasok:
