Víz és repedések nyomában a budai Várhegyen - egységes, átgondolt állagmegóvási koncepciót sürgetnek a BME kutatói
A BME Építőmérnöki Karán régóta foglalkoznak a budai Várhegy geológiai-hidrológiai vizsgálatával, amelyekkel elsősorban a gyakran bekövetkező repedések, omlások és vízelöntések okát próbálják meg felderíteni. Az eddigi, önerőből folytatott kutatások eredményeit foglalja össze a dr. Hajnal Géza - dr. Görög Péter szerkesztésében megjelent kiadvány, amelyet a szerzők 2012. január 27-én mutattak be, néhány kritikus helyszín bejárása mellett.
2012. január 27-én mutatták be a dr. Hajnal Géza - dr. Görög Péter szerkesztésében készült, Mérnöki kutatások a budai Várhegyen című kiadványt, amely az utóbbi évek egyetemi vizsgálatainak eredményeit foglalja össze. A rendezvényt a Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia nagytermében tartották, a résztvevőket Bethlenfalvy Gábor köszöntötte. A frissen megjelent kötet anyagának nagy része a január 26-án megrendezett Mérnökgeológia-Kőzetmechanika Konferencián is elhangzott.
A könyvbemutató és a sajtótájékoztató aktualitását a közelmúltban felgyorsult, a Várnegyed tervezett fejlesztésével kapcsolatos események adták. Dr. Hajnal Géza, a BME Építőmérnöki Kar Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének docense immár 1992 óta foglalkozik a budai Várhegy hidrogeológiai vizsgálatával. A hallgatók érdeklődését jól jelzi, hogy az elmúlt években két diplomamunka és négy tudományos diákköri dolgozat született a témában - ezek anyaga is bekerült a kiadványba.
A BME kutatójának véleménye szerint a legnagyobb problémát a tisztázatlan tulajdonviszonyok, a karbantartás elmaradása és az érintett szervezetek együttműködésének hiánya okozza. Előadásában kiemelte: „az eddig kiírt közbeszerzések döntően építész szemléletűek”, pedig a tervezett beavatkozásokhoz és azok előkészítéséhez szükséges mérnöki tevékenységek is idő-, és költségigényesek, ezért jóval nagyobb figyelmet érdemelnének. A BME szakértői szerint a földalatti terek, valamint a várfalak és támfalak esetében is egységes, átgondolt, mérnöki kutatásokon alapuló, átfogó állagmegóvási koncepcióra lenne szükség, ami az egyik kevésbé látványos, ám fontos előfeltétele lenne a terület hosszú távú megújulásának.
A budai Várnegyed területén viszonylag gyakoriak a felszín alatti pinceüregek beomlásával, lejtők csúszásával, támfalak megmozdulásával, repedésével kapcsolatos hírek. Ezek elsősorban a helyszín földtani felépítéséből és az emberi jelenlétből következnek. Bár a terület geológiai kutatása hosszú időre tekint vissza, a földalatti világról kevesebb és pontatlanabb adatmennyiség áll rendelkezésre, mint például az Eger alatti üregrendszerről.
A budai Várhegy tulajdonképpen egy sasbérc a Duna és az Ördög-árok között, anyaga elsősorban a mintegy 200 méter vastagságban húzódó budai márga, amelynek tetején egy 8-10 méter vastag édesvízi mészkő „paplan” helyezkedik el - ez utóbbi alkotja a magasba emelkedő, ellenálló kőzetsapkával fedett platót. Hasonló képződmény az egri és a veszprémi várhegy, valamint a prágai Hradzsin és a párizsi Montmartre is. A behatoló víz a mészkőben viszonylag könnyen alakít ki üregeket, amelyek ember által fokozatosan átalakított együttese a budai Várhegy alatt valóságos „föld alatti várost” alkot: mintegy 68 különálló üreg található itt körülbelül 4000 m2-en, továbbá itt húzódik az összefüggő rendszert alkotó, mintegy 18.000 m2 alapterületű „Nagy Labirintus”; ez utóbbinak része a volt Budavári Labirintus - amely jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum kőtárának ad helyet -, illetve a Sziklakórház is.
A budai Várhegy geológiai szempontból egyik legértékesebb helyszíne a Hadik-szobor alatt található, ún. Mammutfogas terem, amelynek mennyezeti repedései a közelmúltban végzett közműcsere dinamikus hatásaira vezethetők vissza. A könyvben dr. Hajnal Géza, dr. Görög Péter és Karay Gyöngyi itt végzett kutatásaikról is beszámolnak, a Táncsics u. 17-21. alatt húzódó üregek állékonysági vizsgálata és a Várhegy földtanának átfogó ismertetése mellett.
Az eddigi érdemi munkát nagymértékben hátráltatta, hogy a Várhegy alatti üregrendszerről nem állt rendelkezésre a valós állapotot tükröző, naprakész digitális felmérés. Pályázati pénzek felhasználásával a közelmúltban elkészült a Nagy Labirintus döntő részét lefedő háromdimenziós, lézerszkenneléses eljárással végzett állapotfelvétel, amely a hagyományos alaprajzok és metszetek mellett virtuális belső modellek generálását is lehetővé teszi.
Jelenleg a veszélyessé vált üregek megerősítése hagyományos módszerekkel zajlik, általában szemrevételezésen alapul és korábbi tapasztalatokra hagyatkozva történik, ami általában vasbeton pillérek és gerendák beépítését jelenti. Ezek az ad-hoc jellegű beavatkozások túlbiztosított, indokolatlanul nagy méretű megerősítéseket eredményeznek, amelyek szétszabdalják a föld alatti tereket, továbbá az itt található természeti-geológiai értékeket is károsítják. A támfalak megerősítésekor alkalmazott helyi megoldások a felszín alatti vízáramlás irányának megváltozását eredményezhetik, ami aztán más szakaszokon okozhat elmozdulást, repedést.
A budai márga rétegzettségéből adódik, hogy víz jelenlétében különösen csúszásveszélyessé válhat, amely a támfalak és várfalak repedését, omlását okozhatja. 1936-ban, a Logodi utca térségében bekövetkezett nagy tömegű felszínmozgás több lakóházat is megrongált, 1995-ben pedig a Tábor utcai támfal egyik sarka nyílt szét. A vizesedés miatt omlott le 2010-ben a Nemzeti Galéria előtti várfal egy kisebb szakasza, illetve ezért repedt meg a volt karmelita kolostor előtti, ún. Ellyps-támfal, amit le is kellett bontani. Utóbbi helyszín mellett a Fehérvári-rondella mozgását vizsgálta Kőszely Ágnes és dr. Görög Péter; a kiadványban többek között az itt szerzett tapasztalatokról számolnak be. Mind a talajmozgásoknak, mind az üregrendszer problémáinak egyik fő okozója a víz, ezért szükséges a budai Várhegy hidrogeológiájának minél teljesebb feltárása, megismerése.
Farkas Dávid, dr. Hajnal Géza és Vasvári Vilmos a könyvben a közelmúltban végzett vízrajzi vizsgálatokat ismerteti. Kessler Hubert hidrogeológus az 1970-es években végzett kutatásai során 20.000 literre becsülte a Várhegy üregrendszerébe bejutó víz mennyiségét, amely - mivel értéke nagyjából állandó - döntően a víz-, csatorna-, és távhőrendszerek szivárgásából adódhat. A BME kutatói vízfestéses módszerrel elsősorban az áramlási irányokat és a kutak közötti kapcsolatokat próbálták meg felderíteni. Azonnal tapasztalták, hogy „minden mindennel összefügg”: a Várlejtők, valamint az Alagút víztelenítő vágatai felé észleltek kiszivárgást. A területen egykor 150 kút volt, ezek nagy része még a II. világháborúban is működött; mára ezek jórészt kiszáradtak, de a Várhegy igen összetett vízrajzi rendszere még ma sem ismert teljes mértékben.
A BME szakembereinek javaslatai szerint komplex mérnöki kutatásokkal és az azok részét képező, ún. numerikus modellezés módszerével költségtakarékos és biztonságos megoldásokat lehetne találni a budai Várhegy problémáira. Az egyes területek földtani, talajmechanikai viszonyainak feltárása után különféle számítógépes modelleket lehet alkotni, amelyek segítségével megadható a leginkább célszerű, az adott hely sajátosságaihoz illeszkedő, a későbbi hasznosítást kevésbé megakadályozó megoldás, sőt ezekre több alternatíva is kidolgozható. A BME Építőmérnöki Karának Mérnökgeológia Tanszékén, a kőzetfizikai laborban már eddig is több kőzettani vizsgálatot végeztek különféle helyszíni mintavételek alapján, amelyek segítségével elkészítették az adott területek földtani szelvényeit.
A bejárás résztvevői elsőként a Budai Vár északnyugati sarkán álló Esztergomi rondellát tekintették meg, amelynek falán már régóta óriási függőleges repedés húzódik végig. Az esetleges mozgásokat a falra szerelt elmozdulás-mérővel figyelik. A BME kutatói ezt a helyszínt alaposabban még nem vizsgálták, de véleményük szerint a károsodással összefüggésben állhatnak a fenti Bástyasétány burkolatán és a Hadtörténeti Intézet falán látható kisebb repedések is.
A második állomás a 2009-ben elhunyt Kossuth-díjas építész, Reimholz Péter nevéhez fűződő HAPIMAG Apartmanház volt, amely alatt a budavári barlangpincék megőrzésének pozitív - sajnos ritka - példája látható. Az épület szaunaként hasznosított, épített pincéje alatt található üreget is felújították, ahová felülről, üvegfödémen át lehet betekinteni. Az eredetileg borozó és pihenő céljára kiépített földalatti tér jelenleg nem használható, mert azt a közelmúltban a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatósága lezárta.
A korábban Budavári Labirintus néven működő földalatti térrendszert 2011 nyarán - környezetkárosításra hivatkozva - a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága vonta kezelése alá, és a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) kőtárát alakította ki benne (a helyszín látogatottsága azóta jelentősen csökkent). Dr. Hajnal Géza a séta során bemutatta a jellegzetes földtani képződményeket, repedéseket, a meglévő kutakat, kürtőket és a nagyobb vízbetörések helyét. A mészkő-, és a márgaréteg határán elhelyezkedő földalatti világ természeti szépségei sajátosan ötvöződnek az emberi beavatkozás nyomaival: az oldalfalak és a terméskő vagy tégla anyagú erősítő boltövek nagy része az 1950-60-as években, illetve a II. világháború előtt készült.
A kutatási eredményekre alapozva a BME kutatói arra hívják fel a figyelmet, hogy a budai Várnegyed és Várhegy problémáit egységesen, összehangoltan kellene kezelni - mint ahogy az már évek óta, több fórumon is elhangzott. A terület hosszútávú fejlesztéséhez elengedhetetlen a mérnöki, geológiai, hidrológiai szempontok figyelembe vétele, a tervezett beavatkozások biztonságos, költséghatékony és rugalmas megvalósítása érdekében. Javaslatuk szerint a végleges koncepciók és tervek kialakításához érdemes lenne egy olyan tanácsadó testületet létrehozni, amelynek munkájában az építész, urbanista, művészettörténész, régész, közlekedéstervező, közgazdász, jogász, szociológus, ingatlanfejlesztő és környezetvédelmi szakemberek mellett a mérnök-, és hidrogeológiához, valamint a talajmechanikához értő mérnökök is részt vesznek.
Érdemes lenne a Várhegy területén egy megfigyelő-rendszert kiépíteni, amely a talajmozgásokat és a vízáramlásokat folyamatosan nyomon követi, problémák esetén pedig olyan adatokat szolgáltat, amelyekkel idejében meg lehet tenni a leginkább gazdaságos, a hosszú távú hasznosítási célokat nem veszélyeztető beavatkozásokat. A Várhegy változatos földalatti terei különféle funkcióknak adhatnak helyet; a legfontosabb lépés a tulajdonviszonyok tisztázása és az elzárt helyszínek „kiszabadítása” lenne a könnyű megközelítés, megfigyelés, valamint a folyamatos szellőzés, kiszáradás és karbantartás lehetőségének biztosítása végett.
Garai Péter
Kapcsolódó oldalak:
