Vízi közterek Budapest belvárosában

Lebegő köztér-szigetekkel fejlesztené Budapest és a Duna kapcsolatát Nagy Péter, a BME Építészmérnöki Kar Lakóépülettervezési tanszékének végzős hallgatója. A diplomatervét képező kultúrkikötő a teljes belvárosi partszakaszt öleli fel és teret ad a városi életnek. 

Koncepció

A terv célja változtatni Budapest jelenlegi kapcsolatán a Dunával. Annak ellenére, hogy a folyó keresztül folyik a város szívén, nincs egyetlen használható vízparti felület sem, ami nyitott lenne a városi élet befogadására. Jelenleg a rakpart és az azt terhelő járműforgalom létezik a városi vízpart helyén. A helyzet feloldására olyan úszó köztereket terveztem, amelyek szabadon mozgathatóak a városi szövethez illeszkedve. A belváros forgalmas partmenti közterei mellett az aktuális igényeknek megfelelően, pontonokból a Dunán lebegő köztér-szigetek kapcsolhatók össze.





A moduláris rendben egymás mellé illeszthető egységeken szolgáltató funkciók, fogyasztóterületek és szabadon használható közterületek kapnak helyet. A rendszer alapját előregyártott beton úszótestek adják, amelyek funkciótól függően egy faszerkezetű gerendarács tetővel védettek. Az elemek architektúráját ez a faszerkezetű pergola képezi, amely alatt helyet kapnak esőtől, direkt napsütéstől védhető fogyasztóterületek, nézőterek, illetve az időjárástól szükségszerűen megvédett kiszolgálódobozok is. Az úszó szigetek mesterséges vízpartokat hoznak létre, amelyek teret adnak a városi életnek és aktívan beengedik a Dunát Budapest szövetébe ás lecsalogatják az embereket a folyóhoz.

A város jelenleg gyors ütemben fejlődik, a közlekedési infrastruktúra a vízibusz rendszerrel már adott a vízpart-város szerves kapcsolat kialakítására. A Dunamenti Fejlesztési Stratégiában említett helyszínek és fejlesztési szándék, és a civil szervezetek, mint a Város és Folyó aktivitása is a program aktualitását mutatják, tehát jelentős igény van a belvárosi, direkt folyókapcsolatra.

Helyszín

A tervezés helyszíne városi léptékben Budapest teljes belvárosi partszakaszát öleli fel. A kikötők elhelyezése a Pesti alsó rakparttól a Nehru parkig történik a forgalmas, felújított szárazföldi terekhez csatlakozva. A terv részletesen feldolgozott helyszíne a Nehru park melletti, a Bálna és a Petőfi híd közötti partszakasz. Itt a kötöttpályás közlekedés és a rakparti forgalom egyaránt felkanyarodik a víz mellől. A partszakaszt a kétlépcsős védmű helyett egy 6 méteres közel függőleges 19. század elején épített rakpartfal határolja. Itt a nagy partfalmagasság és a Duna 8 méteres vízszintingadozása miatt a szárazföldhöz csatlakozó stégek rámpája közel 20 méter vízszintes fesztávot hidal át, amelyek lejtése alacsony vízállásnál 30 százalék körül mozog. A Nehru park mellett, a közraktárak helyén épült Bálna a terület meghatározó, rendezett közterévé alakította Corvinus Egyetem felé eső, északi részt. A kultúrkikötő a park közlekedési rendszere által meghatározott súlypontba csatlakozik, így ez a vízi köztér beleesik mind a Boráros tér, mind a Bálna vonzáskörzetébe.

A program

Az tervezett köztér több úszó pontonból áll, mérete az igényeknek és a szezonnak megfelelően változik. Az összekapcsolt elemek 3 fő funkcionális része:

• Kávézó

  • kültéri fogyasztó stég       208 m2
  • kiszolgáló kubus                 16 m2
  • vizesblokk                          16 m2
  • raktár                                 16 m2
  • kiegészítő fedett stég     128 m2
    
    
• Kikötő, vízi színpad, köztér
  
  
  • kikötő, köztér,színpad      256 m2
  • fedett nézőtér                 220 m2
  • vizesblokk                          16 m2
  • raktár                                 16 m2
    
    
• Strand
  
  
  • medence, plázs modul       256 m2
  • kiszolgáló modul
  • vizesblokk                          16 m2
  • raktár                                   8 m2
  • öltözőkabinok                      8 m2
    
    
    
    

A szerkezet megválasztásának indokai

A szerkezet konstruálásánál az alapvető szempontok a következőek voltak:

• A konstrukció engedjen átláthatóságot a part és a Duna között.
• Biztosítson védelmet az időjárással szemben, de őrizze meg a folyóra kiérkezés szabadságát, a stégeken tartózkodva ne egy épületben érezzük magunkat, csak egy védőtető alatt, maradjon barátságos, emberi léptékű.
• Mivel a tető itt az egyik főhomlokzatként működik, mutassa meg a szerkezetet.
• A szerkezet engedje a lehetőség szerinti legszabadabb térhasználatot.
• A pontont egyenletesen terhelje.
• A modulrendszerben történő átvariálhatóságot kövesse.

A fenti igényekből a tervezés során kialakult ragasztott fa gerendarács tartószerkezet a pontonok egység (16x8m) moduláris rendszeréhez 4 méteres négyzetes pillérraszter kiosztással igazodik. A tartószerkezet mindkét irányban teherhordó és méteres raszterben sarokmerev kapcsolatokkal rendelkezik. Az így létrejövő födémszerkezet tárcsamerev. Nincs szükség a födém síkjának további merevítésére. A polikarbonát héjazatot is további segédszerkezet nélkül képes hordani, így a struktúra tisztasága megmarad. A tartószerkezeti hierarchia három elemre redukálódik. A vízen úszó stéget egy homogénnek ható, elnyúló tetőszerkezet védi meg felülről, amelyet a fa anyagának és a környezet léptékének megfelelő térközönként pillérek támasztanak alá.

A függőleges síkban merevítő feszítőhuzal andráskeresztek kellően légiesek, így nem törik meg a pillérek és a födém által létrehozott egyszerű rendszert. A merevítésnél további fontos szempont volt, hogy a szerkezet szélső pillérközeiben könnyen áthelyezhető elemekként működhessenek. Erre az átrendezhetőség biztosítása miatt volt szükség.

 Nagy Péter

Opponens vélemény Nagy Péter diplomatervéről
Kultúrkikötő

Ha egyszer úgy tudnánk használni a Dunát, ahogy arra megvolna a lehetőség, és ahogyan butaság nem használni, Budapest élete merőben más volna. Másképp fogalmazva, fővárosunk mostani viszonya a Dunával ostoba, ötlettelen, semmitmondó, ellenséges. Az állapot megoldására számtalan elképzelés látott már napvilágot, és vajmi kevés valósult meg belőlük.

Nagy Péter diplomaterve a folyó városunk kulturális életébe történő integrálására tesz egyfajta javaslatot. A vízfelület egyszerre kínál lehetőséget a közlekedés és a kultúra számára, a hajók kikötőről kikötőre járnak, és generálnak kreatív eseményeket. Az erre alkalmas kikötők a Petőfi hídtól a Margit hídig a budai és a pesti oldalon vegyesen kilencen vannak, de a sor folytatható mind északi, mind déli irányba, ahogyan az városszerkezetileg kívánatos is volna. Kérdés, hogy a város igényel-e ekkora volumenű és ilyen természetű kultúrainjekciót, illetve, hogy a mozgó színpadok, hajók kínálta nem szokványos helyszín tud-e indukálni olyan műfajokat akkora mennyiségben, ami elegendő volna a tervezett lehetőségek kitöltésére. Bízzunk benne, hogy bizonyos frekventált időszakokban igen, hiszen a budapesti kultúra rendkívül sokszínű, és a városlakók kultúraéhségéből fakadó igényszintet turisták tízezrei sokszorozzák meg megfelelő kínálat esetén.

A terv fókusza a Budapest életében kiemelt szerepet megcélzott, ám sajnos a célt máig megvalósítani nem igazán tudó Bálna melletti kikötő. A városnak ezen a pontján van legnagyobb létjogosultsága ennek az intézménynek. A Bálna saját belső programjain túl kora tavasztól késő őszig a tervezett kikötővel kedvező szinergikus hatást eredményezve kulturális célokra veszi igénybe az előtte levő teret és a Nehru sétányt is. A közlekedő kultúraterjesztő hajók hatékonyan kapcsolhatnák be a mostani állapotában kissé kieső Bálnát a főváros vérkeringésébe. A kikötőépület előre gyártott úszó vasbeton levegőtartályból és az azt lefedő pergolára emlékeztető, alapvetően fából szerkesztett tetőszerkezetből áll. A tervezett terek oldalról nyitottak, a medence és a „multifunkciós ponton” névre hallgató színpad fedetlen is. A feltétlen zárhatóságra igényt tartó helyiségek; a vizesblokkok, raktárak, a kávézó kiszolgáló helyisége a tető alatt random úszkáló eternit burkolatú dobozokban helyezkednek el. A parttal való kapcsolatot a vízszint ingadozásait szokásos módon görgős kapcsolattal felvevő hagyományőrző jellegűen kialakított hidak biztosítják. A partról a megközelítés gyalogosan megoldott, a tömegközlekedés és a Bálna mélygarázsa rendelkezésére áll annak, aki ide akar eljutni.

A beépítés kérdéseivel első látásra furcsaság volna foglalkozni, a városi kontextusba illesztést, mint „beépítést” azonban lehet vizsgálni. A jó meglátással lekövetett városi minta a meglévő kikötő stégek világa, amelyek alaprajzi formáját, kikötésének módját, parti látképbe illesztését csaknem egy az egyben átveszi. Második lépésben karakteresen meg is különbözteti magát tőlük az alkalmazott tetővel, ami elegendően semleges ahhoz, hogy konkuráló formákkal ne zavarja meg a Duna part látképét, de egyértelműen jelzi az eltérő funkciót.

A vasbeton tartály, mint modul elem geometriáját lekövetve kávézó, szabadtéri színpad, és egy medencével rendelkező strand kapott helyet a létesítményben. Az elhelyezett funkciók jól szolgálják a kitűzött célt, el lehet képzelni, hogy egy szép nyári estén mekkora élet kerekedhet a medence vagy a szabadtéri színpad körül a legváltozatosabb társadalmi rétegek és korosztályok részvételével. A létesítmény alaprajzi szervezése jól tartja a kontaktust mind a vízzel, mind a szárazfölddel, és az érkező hajóknak is kényelmes kikötést biztosít. Nehéz azonban elképzelni, hogy az éppen érkező hajó ne zavarná meg a szabadtéri színpadon zajló eseményt, vagy, ha a hajón van az esemény, miért van szükség a színpadra. Bizonyára létezik olyan előadási forma, aminek a színpad és a nézőtér tervezett formája a legeslegjobb, azonban nem lett volna hátrány, ha neutrálisabb használati feltételeknek is megfelelő térkompozíció jött volna létre, és a pergola oszlopai sem takarnának bele a színpadképbe. A tervezett tereknek jót tett volna egy strukturáltabb, feszesebb rend, az ötletszerűen elhelyezett zárt dobozok sem segítenek megfejteni a szerkesztés logikáját. Az eternit burkolat mindenféle osztás nélkül nem illeszkedik a többi elem által egyébként korrekten körbeírt és jól megválasztott formavilágába. Lehetett volna többet tenni azért is, hogy a pergola szerkezete vagányabb, finomabb, vagy részletgazdagabb kialakítást kapjon, elkerülve az alkalmazott közhelyes megoldásokat.

A markáns, egyedi, jól kigondolt koncepciójú dolgozat formavilága szépen környezetébe illesztett, letisztult megoldásokat mutat fel. Funkcionálisan és részletmegoldásaiban hiányosságokat eláruló, rajzilag szépen feldolgozott alkotás, amely kicsivel több izommunkát igényelt volna. 

Hartvig Lajos DLA