Vízivárosi kislakás – ahol Skandinávia találkozik a magyar hetvenes évekkel

Tiszta geometrikus formák, otthonos színek és egy csipetnyi retró – ez a képlet írja le legtömörebben ezt a második kerületi kislakást, amely Pajer Nóra és Soltész Noémi - a Nanavízió tervei alapján újult meg.

A környék árnyas utcáin szépen végigkövethetjük a 20. század különböző évtizedeinek építészetét, egészen a századelőtől a ´90-es évekig, de a kétezres évek elejének épületei is jól megférnek a modern irodaházak mellett. Ebbe a sokszínű közegbe ékelődik Jeney Lajos és Sylvester Ádám lakóépülete, mely 1971-ben készült el. A vöröstégla burkolatos, több lépcsőházból álló tömb fűrészfogszerűen illeszkedik a beépítési vonalra, összesen öt lakószinten sorolva egymás fölé jól benapozott, kompakt méretű és az akkori kor elvárásai szerint praktikus elrendezésű lakásokat.

Az azóta eltelt 35 év és a megrendelő elképzelései azonban más alaprajzot igényeltek, amelyet a Nanavízió építészei örömmel gondoltak újra. A tervezés mellett a kivitelezés is az ő munkájuk volt, ami nagyban hozzájárult a tervek kompromisszumok nélküli megvalósulásához.

Az apró főzőfülke, amely a hálószoba közvetlen szomszédságában volt új, meleg burkolatokkal egy praktikus otthoni irodává vált, a konyha pedig a korábban közlekedőként funkcionáló gardrób helyére költözött be. Egy fal megnyitásával ez a nappalival egy légtérbe került, ami jelentősen növelte az egyébként nem különösebben nagyvonalú méretekkel bíró szoba terét.

A fali konyhaszekrények finom homokszínét folytatja a falsarkon átkanyarodó falfestés és egy kis optikai csalással gondoskodik a funkciók közti zökkenőmentes átmenetről. A konyha falának markáns burkolata adja a korábban említett retró összetevőt az egyébként visszafogott színekkel dolgozó térben. A mozgalmasságot tovább növelik a mértékkel alkalmazott, gondosan megválasztott dekorelemek, mint a skandináv stílusú párnák és a drótvázas kiegészítők.

A vonalrács, mint motívum a lakás több pontján is feltűnik: az előszoba, a fürdőszoba és a konyha lámpabúráin, a konyhai kiegészítőkön és a nappali bútorán. A sík- és szögtörések tovább folytatják a megkezdett sort, és több helyen felbukkannak a burkolatok mintájától a Kinnarps székek formájáig.
A szintén kis méretű fürdőszoba korábban a két ajtó miatt gyakorlatilag egy átjáró volt a hálószoba és a gardrób között. A gardrób felé vezető ajtó megszüntetésével egy sokkal intimebb helyiség alakult ki, amely csak a hálószobából közelíthető meg, ami egy ekkora lakásnál inkább kényelmi funkció, mint hátrány, hiszen a mellékhelyiség praktikusan külön térben van.

Az apró helyiségben a hatalmas tükörben megsokszorozódó, mozgalmas, geometrikus mintájú burkolat, valamint a teljes szélességet átívelő egyedi VPI betonmosdó gondoskodik arról, hogy minden egyes itt töltött perc élmény legyen. Az egykori ajtó mélyedése pedig elegánsan elrejti a villanybojlert és a mosógépet, így azok máshol nem foglalják a helyet a lakásban.

Az eredeti nyílászárókat sajnos nem volt érdemes megőrizni, így kívülre és belülre is újak kerültek. Mondhatnánk, hogy ezzel a lakás végleg lerázta magáról a hetvenes éveket – de az a falakról néha azért vissza-visszakacsint, hogy egy kis otthonosságot csempésszen ebbe a hűvös, visszafogott lakásba.

Nanavízió