Víztorony a Mester Businness Parkban

építész: Földes László, Schiller Ádám

A felszámolt ferencvárosi sertésvágóhíd helyén osztrák befektetők "business park" létesítését tervezik. Az elavult ipari épületek nagy részét elbontották, a régi víztoronyépületet mint afféle építészeti különlegességet megtartották. A víztorony funkcióját illetően nem volt kiérlelt elképzelésük. Feladatunk egy olyan koncepcióterv készítése volt, amely javaslatot ad a torony leendő funkciójára és annak építészeti megfogalmazására. Amikor megnéztem a tornyot, rögtön láttam, hogy az épületnek személyisége van. Magányos óriásként egykedvűen figyelte a vágóhíd szanálását, mintha az 1902-ben létrejött magas építészeti minőség tenné magabiztossá. A feladat több volt mint inspiráló.

A belső terek megismerése elementáris élmény volt. Különleges léptékű termek, méter vastag falazat, a falak közé beszorított hatalmas acél víztartály, nagy tudással összerakott ácsszerkezet, felkúszó karcsú acéllépcsők jellemezték a belsőt. A ház varázsát fokozta az igényes anyaghasználat és az épület elhagyatottsága közötti éles kontraszt. Először megpróbáltunk olyan funkciókat kitalálni, amelyek színesítik és jól kiegészítik a "business park" világát. Így jutottunk el a kávézóhoz, a konferencia teremhez, a kiállítóteremhez, a rádióstúdióhoz, a tetőtéri kilátóhoz. Az első vázlatoknál kiderült, hogy a belső terek szétdarabolása az épület kilúgozásához vezetne, ezért rövid kísérletek után beláttuk, jobban kell tisztelni az "öreget", nem lehet könnyelműen szabni-varrni.

A vertikális közlekedést egy kétkarú lépcsőre és egy üvegcsőben dugattyú módjára elhelyezett liftre bíztuk. Ha már "víztorony", akkor jelenjen meg a víz belül. A lépcső orsóterében cca. 30 méter magas üveg akváriumot alakítottunk ki, a vízbe színes halakat terveztünk. Az akváriumot szekcionáltuk, hogy ne alakuljon ki több tízméteres vízoszlopnyomás. A szegecselt acél tartályban alakítottuk ki a konferenciatermet és a rádióstúdiót, a tartály tetején pedig a kiállítótermet. A tervezés végére az az érzésünk támadt, hogy feladatunk nem csak hagyományos értelemben vett tervezés, hanem műfajkeresés is volt.

A tervről 50 cm magas igényes füzetet készítettünk egyedi kartontokkal, amelyet "kegytárgyként" őrzünk irodánkban.

Földes László

Megjelent az Új Magyar Építőművészet 2004/2. számában