Volt költők társasága
Magyarországon újabban a milliárdos presztízsberuházásokat alanyi költők irányítják. A Milánói Expo magyar pavilonjáét Szőcs Géza, a Budai Várét L. Simon László. Ahová nem jut alanyi költő – például a Városliget felforgatását jelentő Liget Budapest projektre – ott filozófust engednek a kormányrúdhoz tolakodni, még ha közgazdász diplomával is: Baán Lászlót. Pákozdi Imre írása.
A milánói pavilon-beruházás botrányos végeredménye (a költségek jelentős túllépése az építési program megcsonkításával és egy némely részletében építészetileg tragikomikus épület létrehozásával) előre vetíti a Liget Budapest és a Budai Vár kudarcát. Ezek legfelső irányításában ugyanis pontosan annyira hozzá nem értő emberek vezényelnek, amennyire Szőcs Géza nem értett sem az építészeti minőség megítéléséhez, sem a projektmenedzsmenthez.
A Budai Vár kormánybiztosa és Baán László ugyanúgy nem rendelkezik semmiféle szakirányú végzettséggel – építész vagy városépítész, netán településtervező vagy múzeológusi diplomával – ahogy híján van ezeknek Szőcs Géza is. A tét viszont nagyságrendekkel nagyobb, akár pénzben, akár térben, akár időben. A Vár és a Liget esetében nem a fél éves kiállítás lebontásra kerülő pavilonjáról van szó, hanem egyfelől Európa első, immáron kétszáz éves, beállt közparkjának szétdúlásáról, másfelől a Budai Vár kétszáz évre előre meghatározó átalakításáról. A költségvetés pedig nem kétmilliárd (helyett hírek szerint öt ...), hanem több száz milliárd forint a Várban és 140 – 175 – 300 milliárd a Városligetben – nem lehet pontosan tudni, elvégre informacioszabadsag.hu uralkodik.
Egyrészt elengedhetetlennek látom a vizsgálatot és adott esetben a felelősségre vonást - Szőcs Géza miniszteri biztos felelősségre vonását - a milánói pavilon körül, a pályáztatás utáni fázistól az átadásig történtekért. Másrészt nagyon fontosnak gondolom az előttünk álló másik két projekt pályamódosítását. A Városligetet épületbontásokkal, útszűkítésekkel, az átmenő autóforgalom megszüntetésével és a lebetonozott Dózsa György út menti sáv visszaadásával rendbe kell hozni - de semmit nem szabad a parkba építeni.
A hiányzó múzeumokat létező belvárosi épületekben vagy hasznosításra váró, rozsdaövezeti területeken kell létrehozni. Emellett voksolnak a várostervező szakemberek, a volt főépítészek, a városvédők és az építészek jelentős része, nem beszélve a Liget használóiról. A Budai Várpalota és környezete hauszmanni visszaépítése a szakemberek szerint illuzórikus, amint az kiderült a legutóbbi, a Miniszterelnökség által máj. 13-14-ére, a Várbazárba szervezett konferencián is. Lovarda, udvarlaki őrség épülete, volt Hadügyminisztérium, volt Külügyminisztérium, volt Teleki palota – mindahány elavult, sőt, esetenként létrehozásakor is hibásan telepített épület.
Amit a Vár déli részén tenni lehet és kell, kétségkívül jelentős beavatkozás; de hogy mi a teendő, bízzuk azokra az építészekre, régészekre és történészekre, akiknek van elképzelésük a Szent György tér nyugati térfalának környezetbe illeszkedő megépítéséről és a palota további kulturális és turisztikai hasznosításáról. Bízzuk a hozzáértőkre a dolgot! A költők pedig énekeljék az ő dicsőségüket, miközben a filozófusok ingassák kétkedőn busa fejüket – mit bánom én, de ne vágjanak elébe a tervezni és cselekedni valóban illetékes szakemberek terveinek és cselekedeteinek.
Pákozdi Imre
