2010 április 8-án, Bécsben, a Lichtenstein Palotában ünnepélyes külsőségek között átadták a világ legjobb téglaépületeinek járó Brick Award 2010-et. A kétévenként kiosztásra kerülő, idén 21.000 euró összdíjazású elismerést a Wienerberger AG, a világ legnagyobb téglagyártója és Európa második legnagyobb tetőcserép gyártója ítéli oda az egyes országok szakmai zsűrije által nevezett épületek közül kiválasztott nyerteseknek. Az első díjakat 2004-ben osztották ki, azóta a benevezett épületek száma megduplázódott. A Wienerberger négy magyar építészkritikus szakembert - Csanády Pált, Szoják Balázst, Vargha Mihályt és Wesselényi-Garay Andort - kérte fel színvonalas, téglából épült projektek nevezésére.
A 2010-es Brick Awardra jelölt magyar épületek:
Nagy Tamás gödöllői templomépülete
Kis Péter – Valkai Csaba által tervezett Práter utcai szociális lakóépület
Újpalotai templom, mely Kruppa Gábor munkája
Lengyel István által tervezett mátészalkai templom
Tomay Tamás budapesti családi háza
Keller Ferenc pécsi, Szentgyörgyi László diósdi, Koller József pécsi és Kovács Péter debreceni családi háza
Bár idén nem született olyan hangos siker, mint 2006-ban, amikor a Cságoly Ferenc – Keller Ferenc páros pécsi Barbakán-háza győzedelmeskedett, a nevezett munkák legjobbjait bemutató színvonalas albumban két magyar épület is előkelő helyen szerepel: a Kis Péter – Valkai Csaba által tervezett Práter utcai szociális lakóépület és Keller Ferenc pécsi családi háza.
32 ország 260 projektjét nevezték az idei versenyre. A díjazottakat nemzetközi szakértői zsűri választotta ki, melynek tagjai voltak Andrea Deplazes (Svájc), Maurizio Masi (Olaszország), Radu Mihailescu (Románia), Vladimir Plotkin (Oroszország) és Thomas Rau (Hollandia). A döntésben az innovatív külső építészeti megoldások és a téglával való bánásmód mellett az épület funkcionalitása és ökológiája fontos kritériumok voltak – a nyertes épületeket látva ez utóbbi szempont idén különös hangsúlyt kapott.
A díjátadó ceremónia elegáns helyen, a bécsi Lichtenstein Palotában zajlott – a véletlen játéka folytán a helyszín kiválasztása után derült ki, hogy a nyertes épp egy lichtensteini projekt.
A helyszín egyben múzeum is – a díjátadó gála nyitányaként a résztvevők megtekinthették az értékes festészeti gyűjteményt. A színvonalra eképpen ráhangolódva a mintegy 300 fős társaság a freskókkal gazdagon díszített nagyteremben, pazarul megterített asztalok mellett hallgathatta végig a díjazottak méltatását. Thomas Rau, a 2008-as Brick Award egyik díjazottja lendületes előadással nyitotta meg az estét. Szellemes diavetítéssel illusztrálta gondolatait, melyek a globális problémák megoldásának tűnő varázsige: a fenntartható fejlődés fogalmát igyekeztek pontosítani. Kulcsmondata: - zárjuk be a kaszinókat - a pénz mindenhatóságába vetett hit felett mondott ítéletet, úgy tűnik, halálosat. Az energia és a források kapcsolatára utalva felhívta a figyelmet a helytelen fogalomhasználatra: nem energia-hiányról és forrás-igényről kellene beszélni, hanem épp ellenkezőleg: a források látszanak kimerülni, holott energia van bőven, (sőt a modern fizika felfedezései óta tudjuk, végtelen mennyiségben, mindörökre, maximum átalakult formában). Számos példát hozott fel a némileg fellegzősen organikusnak nevezhető, szakszerűbben „megújuló” energiaforrások segítségével működtetett épületgépészeti rendszerekre, a legmeghökkentőbbnek az emberi lélegzet párájával és melegével üzemelő légkondi tűnt. Sustainable helyett manapság a sustain-a-bill dívik – angol szójátékokban járatlanok kedvéért: fenntarthatóság helyett a számlák életben tartása (sustain a bill) jellemző. Példáival szellemesen bizonyította, hogy nem csak a tér és az idő, a lehetőségeink is korlátlanok, mindössze a fantáziánkat kell kiengedni a kordából, melyben a piacgazdaság ordas törvényei tartják. A zárókép frappánsan összefoglalta a tanulságot: gyökeres változás szükségeltetik - a vetítővásznon a földgolyó fejjel lefelé forgatott térképét láthattuk.
A bevezető gondolatok szerves folytatásaként került sor a díjak átadására, melyet minden esetben az aktuális projektet bemutató rövidfilm előzött meg.
A 2010-es verseny első díját egy poétikus hangvételű épület: a Lichtensteini Hercegség Országos Fóruma és Parlamentje (építész: HansjörgGöritz Architekturstudio) nyerte, a második díjat egy indiai építészpáros kapta egyedi és extravagáns téglahomlokzatú, az indiai építészeti hagyományokban gyökerező megjelenésű középületéért (Az emberi jogok dél-ázsiai dokumentációs központja, New Delhi, India – építész: Anagram Architects). A harmadik helyezett egy masszív, egy tömbből faragott családi ház lett (Morjan-Poeten ház, Németország – építész: Nikolaus Bienefeld), melynek visszafogott megjelenése rafinált építészeti eszközök , és a téglában rejlő formálási lehetőségek maximális kiaknázása révén jöhetett létre.
A „Wienerberger Brick Award 2010“ győztes projektjeiről további fotók, továbbá az építészeik és az épületek rövid méltatása www.brickaward.com oldalon találhatóak. Az Építészfórum oldalain a későbbiekben részletesen is bemutatjuk a díjazott épületeket.
A zsűri két különdíjat is kiadott, ezek szemléltetik leginkább, mit is ért a Wienerberger fenntarthatóság és tartósság, azaz energiahatékonyság alatt. „…a tartósság nemcsak az építészeti technológiákban, hanem a használt anyagokban, intelligens építési megoldásokban és formákban valamint a földrajzi és klimatikus viszonyok figyelembevételével valósul meg. Ezen tényezők pozitívan hatnak az épület energetikai összképére és ez alatt nemcsak az energiaszükségletet értem” – fejtette ki a díj kapcsán Heimo Scheuch, a Wienerberger AG igazgatóságának elnöke.
A különdíjat egy vályogtéglából, helyszíni munkával, a lakosok bevonásával a szavanna közepén létrehozott „szolgáltató központ” (Public facilities, Mali – építész: Emilio Caravatti) és egy a helyszínen elbontott épület tégláit is felhasználó építészeti múzeum (Hoimbroch Sziget Alapítványi Építészmúzeum, Németország – építészek: Álvaro Siza, Rudolf Finsterwalder) nyerte.
A gála minden résztvevője kézhez vehette a „Brick 2010” című építészeti exkluzív albumot, melyben a győztes projektek, valamint 35 további különleges téglaépület bemutatása szerepel (köztük a cikk bevezetőjében említett két magyar pályamű, Kis Péter-Valkay Csaba, illetve Keller Ferenc munkája). Az album ékes bizonyítéka, hogy megfelelő téglaépítészettel elérhető a funkcionalitás és konstrukció, az ökonómia és az ökológia, és nem utolsó sorban a kényelem és a művészi érték egyensúlya. A tartósságról és a távol-keleti téglaépítészetről szóló olvasmányos cikkek teszik teljessé a 240 oldalas kötetet. A könyv 2010 áprilisától vásárolható meg a Callwey kiadóban és a könyvesboltokban, valamint online is megrendelhető a kiadó honlapján.
A díjátadó ünnepségen a sajtó képviselői mellett részt vett a Magyar Építész Kamara illetve a Magyar Építőművész Szövetség elnöke, továbbá Nagy Tamás, Kis Péter és Valkay Csaba építészek.
A díj rangjához illő külsőségek közepette lezajlott rangos esemény a világ építészetének olyan szeletére irányította a figyelmet, amely egy hagyományos műfaj – a kisméretű falazóelemből alkotott szerkezet – örökérvényűségében gyökerezik, értékét abból meríti.
Zöldi Anna
(kép és szöveg)