XII. kerületi Tervtanács: egy építész beszámolója
Közreadjuk Ódor Tamás saját beszámolóját a XII. kerületi Tervtanács üléséről, szerkesztői megjegyzéssel.
2008.10.08-án szerdán délután ülésezett a XII. kerületi építészeti Tervtanács.
A Tervtanácsra meghívást kapott Ódor Tamás építészmérnök is, mint a Tervtanács által bírált egyik építész terv tervezője. A Tervtanács ülése a határozatképesség számszerű meglétének megállapításával kezdődött (minimum 5 fő szükséges). A Tervtanács jelenlévő tagjai voltak:
Borsodiné Gláser Krisztina kerületi főépítész
Ferencz István építész
Káldi Gyula építész, a KÖH képviseletében
Reimholz Péter építész
Tima Zoltán építész, a Budapesti Építész Kamara delegáltja
Az ülés bevezetőjeképpen Szíj Zoltán, a Tervtanács titkára tájékoztatást adott az első napirend tárgyáról, az Ódor Tamás építész által tervezett és a 2008.08.06-i Tervtanácson elutasított hegyvidéki szabadonálló családi villaépület építészeti terve ügyéről, valamint arról, hogy az augusztusi Tervtanácson a tervező külföldi tartózkodása miatt nem tudott jelen lenni, ezért lehetőséget kap, hogy személyesen kifejtse az álláspontját, a tervét megvédje.
Ezt követően kaptam szót, mint a tárgybeli épület tervezője. Mielőtt a hozzászólásomat megkezdtem volna, tisztázni kívántam, hogy az elhangzottakról jegyzőkönyv készül. Ezt a jelenlévő Szíj Zoltán titkár megerősítette, és az asztal közepére kitett egy hangrögzítő eszközt.
Ezek után előadtam, hogy a megbízóm jogi képviselőinek álláspontja szerint a 2008.08.06-i tervtanácson született állásfoglalás semmis, mert a Tervtanács aznap határozatképtelen volt, mivel az 5 kötelező zsűritag egyike, Reimholz Péter nem rendelkezett a vonatkozó jogszabály által előírt érvényes tervezői jogosultsággal.
Egy másik előírás arról rendelkezik, hogy a benyújtástól számított 30 munkanap elteltével, amennyiben nem születik ez alatt az idő alatt érvényes tervtanácsi állásfoglalás, akkor a terv az építési hatósági eljárásban a Tervtanács által ajánlottnak tekintendő.
Arról is tájékoztattam a Tervtanácsot, hogy amennyiben bármely ok folytán esetleg nem bizonyulna helytállónak az elhangzott jogi álláspont, akkor a 2008.08.06-i Tervtanácsról kiadott Jegyzőkönyvi kivonat más egyéb formai és tartalmi hiányosságok miatt tekintendő úgy, hogy nem született érvényes állásfoglalás. A vonatkozó jogszabály ugyanis pontosan előírja, hogy a Tervtanácsnak milyen fajta minősítési lehetőségek közül kell választania: 3 előre megfogalmazott lehetőségből valamelyiket. A tárgyalt Jegyzőkönyvi kivonat a minősítési kategóriák egyikét sem tartalmazza, ezért a jogszabály értelmében a Tervtanács érvényesnek tekinthető állásfoglalást nem hozott. Ez esetben pedig ugyanaz a jogi helyzet, mint azt az első eset kapcsán vázoltam: a hatósági eljárás számára a terv a 30 munkanap letelte miatt ajánlottnak minősül.
Miután a Tervtanácsot tájékoztattam a megbízóm jogi képviselőinek általam tolmácsolt álláspontjáról, készségemet fejeztem ki, hogy az ismertetett helyzetnek megfelelően a tervemet feltételes értelemben megvitassuk, vagyis ha esetleg helytelennek bizonyulna a fenti jogi álláspontok bármelyike, akkor értelmet nyerhetne a tervvel kapcsolatos szakmai álláspontok ismertetése. Jeleztem, hogy fel vagyok készülve a tervem szakmai megvédésére és a 2008. 08. 06-i Tervtanács Jegyzőkönyvében tett szakmai megállapítások megcáfolására.
Miután mindezt előadtam, a jelenlévő Tima Zoltán és Reimholz Péter durva személyeskedő hangnemben szólt hozzám, a terv szakmai megvitatásától elzárkóztak, és a személyemre tettek (különösképpen Tima Zoltán) rendkívül dehonesztáló megjegyzéseket. Tima Zoltán még arra is feljogosítva érezte magát, hogy a hangját is felemelje rám. Én az egész Tanácsülés alatt mindvégig megőriztem a higgadtságomat és igyekeztem tárgyszerű lenni. Ezért – miután kikértem magamnak Tima Zoltán hangnemét – felhívtam Tima Zoltán figyelmét arra a tényre, hogy éppen az ő mulasztása a leginkább felelős a kialakult helyzetért, hiszen a Kamara őt éppen azért delegálta a zsűribe, hogy a jogszabályok és az etikai szabályok betartása felett őrködjön. A saját mulasztását pedig ne próbálja úgy beállítani, hogy én annak felfedésével a szakma ellen törtem. Minden józan építész kolléga számára nyilvánvaló, hogy azzal, hogy a jogszabályok betartását magamon kezdve másokon is számon kérem, éppen, hogy nem szakmai vétséget követek el, hanem a szakma etikus gyakorlása érdekében emelek szót. Tima Zoltán arra tett kísérletet, hogy önmagát az építész szakma egészével azonosítsa, amit én természetesen nem fogadtam el. Azzal igyekezett megvádolni engem, hogy én a szakma ellen törtem. Az ő nézőpontjából ez az álláspont persze érthető: ha ő egy személyben lenne a szakma egésze, én pedig feltártam volna egy olyan szakmai szabálytalanságot, amelynek ő az egyik felelőse, akkor ez így is lenne. Tima Zoltán hiába tett kísérletet arra, hogy személyeskedésbe rántsa az egész tárgyalást, a visszafogottságom és tárgyszerűségem miatt nem járt sikerrel.
Miután a zsűri vesztettnek érezte a helyzetét velem szemben, egy menekülési taktikába fogott: közölték velem, hogy ez nem volt Tervtanácsi ülés, hanem csupán egy informális „konzultáció”, ezért jegyzőkönyv sem fog készülni róla, és az asztal közepén lévő hangrögzítőt az egyik zsűritag megfogta és odaadta Szíj Zoltán titkárnak.
Ezt követően jeleztem, hogy nekem mindegy, hogy ez Tervtanács volt-e vagy sem, mindannyian hivatalosan vagyunk jelen az Önkormányzat hivatalos helyiségében, előre megállapítást nyert, hogy az elhangzottakról jegyzőkönyv fog készülni, ehhez én olyan formában mindenképpen ragaszkodom, hogy a hangfelvétel alapján legalább egy Emlékeztető készüljön. A jelenlévő zsűri-tagok erre azt válaszolták, hogy majd gondolkodnak rajta és eldöntik, hogy készülhet-e emlékeztető, vagy sem. Kifogásoltam ezt a mérhetetlenül inkorrekt eljárást, és mondtam, hogy én mindenképpen ragaszkodom az elhangzottak emlékeztető formájában történő rögzítésére a magnófelvétel alapján. Közölték velem, hogy távozhatok.
Ezt követően a Polgármester titkárságára mentem, hogy a történtekről egy általam kézzel írott – és itt mellékelt – tényvázlatot és panaszbeadványt átadjak. A titkárságon korrekt módon átvették tőlem a beadványt. Miközben az előtérben szövegeztem a panaszt, megjelent Pokorni Zoltán polgármester, akit sikerült néhány percre megállítanom, és beszámolnom neki a történtekről. Figyelmesen meghallgatott, és az Önkormányzat nevében elnézést kért tőlem az esetért, amelyet ő sem tartott szívderítőnek, és azt mondta, hogy ki fogja vizsgáltatni az ügyet.
Tekintettel arra, hogy magam is XII. kerületi lakos vagyok, bizakodással és nagy érdeklődéssel várom, hogy Pokorni Zoltán polgármester hogyan fog pontot tenni ennek az ügynek a végére.
A panaszbeadványomban is leírtam, hogy igényt tartok a magnófelvétel alapján készítendő emlékeztetőre vagy jegyzőkönyvre. Amint az elhangzottak írásos emlékeztetője a rendelkezésemre fog állni, itt az építészfórumon teljes egészében azt is közzé fogom tenni.
A mai vezető építészek etikátlanságát tanúsító ügy iránt érdeklődők számára hamarosan itt az építészfórumon megtekinthetővé fogom tenni a vita tárgyát képező tervemet és az arra kiadott elutasító tervtanácsi Jegyzőkönyv kivonatot.
Az ügyben hamarosan kamarai etikai eljárás lefolytatását fogom kezdeményezni.
Ódor Tamás
a Budapesti Építész Kamara tagja
A fenti írásom, a mellékelt látványkép és a mellékelt kézzel írott panaszbeadványom közzétételéhez az építészfórumon hozzájárulok.
Szerkesztői megjegyzés:
a konkrét esettől eltekintve az általános helyzet tisztázása, előbbre jutása érdekében adjuk közzé a fenti írást. Nyílvánvaló, hogy nem művészi értelemben vett alkotó építészet a kérdés ebben az esetben, hanem a megrendelőt szolgáltatóként kiszolgáló produkció került a tervtanács elé. Jelen beszámoló pedig nem olyan tervtanácsi ülésről tudósít, ahol valamiképpen ez lenne a megbeszélés tárgya, hanem elsősorban jogi kérdésekről esik szó — ebben a tekintetben pedig mintha egyre zűrzavarosabb lenne a helyzet. Komoly jogi segítségnyújtás, al-al-alvállalkoztatás nélkül már lassan meg sem szabad kísérelni egy terv engedélyeztetési eljárását. Erről szólnak az úton-útfélen hallott sztorik, erről szól számos fórum-bejegyzés. És a kamarai kreditpontos továbbképzés hirtelen elburjánzása, meglehetősen bürokratikus újdonsága sem biztos, hogy az építészeti minőség megfontolását helyezi előtérbe.
Feltehetően a konkrét ügyben további publikálások várhatók az Építészfórumon. Remélhetőleg ezzel is az EGÉSZ, a TELJES, a MINDENKI SZÁMÁRA ÉRTHETŐBB szituáció elérésének, vagy legalább megközelítésének irányába tudjuk lendíteni a dolgot.
