Ybl Miklós nyomdokain - a Várkert Bazár rekonstrukciója III.

Évtizedekig tartó pusztulás után, 2014. augusztus vége óta bejárható a megújult Várkert Bazár nagy része – arra azonban még várunk kell, hogy a belső tereket is megtöltsék tartalommal. A tervezés és az építés bő két és fél éves, feszített munkával járó időszakáról Potzner Ferenc és Pottyondy Péter vezető tervezők beszéltek. Garai Péter írásának befejező része.

Az egyes épületrészek rendeltetését a tervezők dr. Zumbok Ferenc kormánybiztos († 2013) javaslatai alapján határozták meg. A terek konkrét hasznosítása jelenleg körvonalazódik, mivel most folyik az üzemeltetésre beérkezett pályázatok elbírálása. Ezután nyílhatnak meg a közönség elől eddig lezárt területek is, mint például a Vízhordó folyosó vagy a mélygarázs. Az elképzelések szerint az északi bazársor összenyitott fülkéiben egy hungarikumokat is árusító exkluzív élelmiszerüzlet, a déliben egy elegáns cukrászda kap helyet, az Öntőház udvari új építményben pedig vendéglátóhely nyílik. A déli bérházak felső emeleteire már beköltöztek a Várgondnokság irodái, a többi szinten kiállítótereket alakítottak ki az északi palotához hasonlóan. A déli épületekben áprilistól augusztusig már több időszakos kiállítást tekinthettek meg az ide betérők, a terek láthatóan alkalmasnak bizonyultak erre a feladatra. Bonyolítja a helyzetet, hogy a leendő üzemeltetők keresésével párhuzamosan folyik a Várkert Bazár arculattervének kidolgozása, amire a tervezők szerint jóval korábban, a belsőépítészeti tervezés időszakában kellett volna sort keríteni.

Mivel az elképzelt funkciók eléggé „képlékenyek" voltak, így a belsőépítészeti tervezéssel megbízott Dévényi Tamás és csapata viszonylag szabad kezet kapott. Tevékenységük fő területét az új épületrészek, valamint a bazársorok és az északi-déli lakóházak közönségforgalmi terei alkották. Az egykori lakóépületek belső tereiben amit lehetett, hitelesen helyreállítottak (pl. ajtók, padlóburkolatok), de a tervezett rendeltetéshez szükséges új ajtókat és vizesblokkokat kortárs módon, következetesen végigvitt anyaghasználattal alakították ki.¹ 

A legnagyobb kihívást a központi elhelyezkedésű, többcélú terem és az előcsarnok arculatának megformálása jelentette. Ebben a Budapesti Műhely korábbi nagy munkája, a négyes metró Rákóczi téri állomásának tervezése jelentett segítséget és bizonyos tekintetben analógiát is. A tér földalatti, sötét jellege, nagy méretei és befogadóképessége, a látszóbeton szerkezetek meghatározó jelenléte, valamint a felszínre vezető, liftet rejtő üveghenger (fénykürtő) – ezek vonatkozásában mind párhuzamot fedezhetünk fel a két, merőben eltérő feladat között. Az egyik legérdekesebb a régi és az új elemek találkozásának, határfelületének megfogalmazása. Az eredetileg támfalként megépített, hátulról földdel takart téglafalak láthatóvá tétele rendkívül erős gesztus, tisztelet a XIX. századi építőmesteri tudás előtt, amelyet tovább erősítenek a jelentős mértékű térbeli elhúzással, cezúrával készült új szerkezetek is. A régi hátfalakon vágott új nyílások a csorbázatos falvégekkel és acélgerendás áthidalásokkal egyértelműen jelzik a beavatkozások utólagos jellegét.

Az új épületrészek kortárs arculata markánsan sugallja, hogy korábban nem létezett terekben járunk. A Fülke-pavilon falának új átjárója, az ívelt fotocellás üvegajtó már a megérkezéskor sejteti a mögötte feltáruló, hosszan elnyúló előcsarnokot, amelynek nagyvonalú kialakítását a tervezők Matus István főépítész javaslatára alkották meg. A tágas tér meghatározó elemévé vált a bejárattal szemközti, a többcélú termet és a mélygarázst határoló fal, amelyet Buda első ábrázolásának (Hartmann Schedel Világkrónikája) kinagyított részletével öltöztettek fel. A két végpontba egy-egy hangsúlyos elem került: északra a szabadon álló büfépult, délre a lépcsőzetesen kialakított üldögélő-pihenő tér; mindkettőt vertikális, hengeres világítótestek erdeje emeli ki. A több szekcióra osztható rendezvénytér összesen mintegy 900-1100 fő befogadására képes, a fekete, akusztikailag tagolt falfelületeken egy 21000 fénypontból álló LED-mező is helyet kapott, illetve a mobil széksorok tárolását mindkét oldalon rejtetten oldották meg. A tér egy részében az augusztus végi megnyitáskor az 1:500 léptékű Budapest-modell volt látható.

A vizesblokkokat egységes színkódrendszer jelöli az egész együttesben – különlegesség, hogy az Északi Pavilon mögötti, Déli Kortinafalról levezető ívelt lépcső alatt elhelyezett terekben, a falakon és az ajtókon nevezetes évszámokat és a hozzá tartozó összefoglalókat olvashatunk így dióhéjban sok mindent megtudhatunk a Budai Vár történetéről, egészen a XX. századig bezárólag.

Potzner Ferenc véleménye szerint a fizikai szempontból mérhető, körülhatárolható terek elkészültek, most az a cél, hogy ezek hamvasi értelemben vett „hellyé" váljanak. Ennek eléréséhez a kiállítótereket állandó, illetve a Bazár szellemiségéhez illeszkedő, arra reflektáló időszakos tárlatokkal kellene megtölteni, a nagytermet pedig különféle aktuális rendezvényekkel. E sokszínű, fő vonzerőt jelentő kulturális tartalom mellett természetesen szükség lenne minél több vendéglátóhelyre, a pesti oldallal kapcsolatot teremtő kishajó-járat beindítására, továbbá a Budapesti Történeti Múzeum új, zárt udvar szinti bejáratának kialakítására – ezek fizikai feltételei már adottak. Külön közlekedésfejlesztési projekt része volt az Ybl Miklós tér rekonstrukciója, amely a FŐMTERV koncepciója alapján készült el – a közelmúltban „véletlenül" feltárt Ybl-kori ciszternák felújítása és hasznosítása azonban már nem fért bele a keretekbe. Megújult viszont a Várkert Bazár együttesét északról és délről lezáró Öntőház-, illetve Sándor Móric-lépcső, valamint felújították Semmelweis Ignác egykori szülőházának homlokzatát is, amely az Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet. A Várnegyed 25 éves fejlesztési koncepciójának szellemében a terület potenciálját tovább erősíthetné az újabb gyalogos kapcsolatok kialakítása, a Várnegyed tömegközlekedésének fejlesztése, valamint a Várlejtőkön a parkolóhelyek növelése. Erre vonatkozóan több biztató kezdeményezés történt, remélhetőleg ezek el is jutnak a megvalósulásig.

Garai Péter

1: A belsőépítészeti koncepcióról részletesen ld. a Dévényi Tamással készültinterjút az Építész Közlöny-Műhely 2014. júniusi (234.) számában, p. 19-22. 

Hidegburkolatok kiépítése Mapei termékekkel

A megújult Várkert Bazár valamennyi hidegburkolatához a MAPEI termékeit használták, a munkálatokat a Ratskó-Bau Kft. végezte.

Az előadótermek előtti multifunkcionális tér padlóján, oszlopain és lépcsőin egy különleges Jáva szigetekről érkezett lávakő burkolat van, amit a fokozott terhelés illetve a csúszás elkerülése érdekében Keraflex S1 alakváltozásra képes, cementkötésű ragasztóanyaggal ragasztottak. A ragasztás előtt a lépcső járó- és homlok felületét a Planitop Fast 330, gyorskötésű, szálerősítéses anyaggal egyenlítették ki. A fugázásnál figyeltek a fokozott terhelésre, a vízlepergetésre és a penészedés elkerülésére, ezért a kivirágzésmentes, penészedésgátló Ultracolor Plus fugaanyagot használták. 

A műemléki rész korabeli Zsolnay kőburkolatát a felbontás és letisztítás után szintén a már fent említett Keraflex S1 anyaggal ragasztották és a Keracolor FF Flex vízlepergetésű, fokozott terhelhetőségű habarccsal végezték a fugázást.  

A kiszolgáló területek lépcsőinél, háttérfolyósóknál, öltözőknél és a vizesblokkok helyiségeinél több helyen is szükség volt kiegyenlítésre, mielőtt greslap burkolattal befedték volna, ehhez rétegvastagságtól függően az Ultraplan Renovation és Ultraplan Eco 20 anyagokat használták. Előbbit a 3-30 mm vastagságú egyenetlenebb aljzatokon, míg utóbbit gyors száradása és kötése miatt a 1-10mm-es aljzatokon használták a kivitelezők. 

A vizesblokkok kent szigetelését Mapegum WPS és Mapeband PE 120 beltéri vízszigetelő anyagokkal oldották meg. A Mapei termékeket nyugodt szívvel választhatják az építési feladatokra, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy mindig a megszokott magas minőséget nyújtják.

További információ a Mapei oldalán.