Yokohama, Houston, Illinois, Koppenhága, Alabama

”Az életmű, melyből most öt munkát kaptunk ajándékba, kontinenseken átívelő pályájának gazdag anyaga. A rajzok a briliáns manuális kézség mellett több évtized munkatapasztalatának a biztonságát is tükrözik. Péter otthonosan mozog a világban Stockholmtól Alexandriáig, Yokohamától Alabamáig.” Magyar Péter kiállításához.
Sylvester Ádám megnyitó beszéde az N&n galériában, június 25-én

 

Megnyitó beszéd Dr. Magyar Péter kiállításához az N&n galériában
2008. június 25.

Kedves Megjelentek!
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy Péter barátom engem kért fel kiállításának megnyitására. Ti, kik ismertek, tudjátok, hogy szívesen beszélek szabadon, papír nélkül, de ez alkalommal, az itt látható anyag intellektuális sugárzása és a Péter személyiségéből áradó alkotói öröm nem engedi meg az effajta pongyolaságot. A helyzet arra ösztökél, hogy arról a sajátosságról beszéljek, mely a művei genezisében fellelhető emóció-ráció kettős különleges, együttes jelenlétéből fakad, arra sarkall, hogy egyúttal elősegítsem a művekhez méltó, figyelmet és munkát követelő, befogadó jelenlétet, a művek megértésének örömét.

Péterrel együtt lenni, vagy akár csak rá gondolni is, mindig örömet okoz, és szeretetet ébreszt, mert ajándékoz. Kapni pedig jó. Viszonzásul kíséreljük meg nyomára bukkanni, mi is az, ami utánozhatatlan életművében annyira magával ragadó!

John Updike írta egyik műve mottójául: „A szenvedély kiindulópontja a pontosság.” Sokféle fordítása és értelmezése lehet a mondatnak, legyen hát itt az, ami Péter munkásságát és mindenekelőtt módszerét jellemezheti: Az alkotás létrejöttekor kizárólag a tudatosság legmagasabb fokán születhet olyan kiemelkedő pszichológiai teljesítményállapot, ami sugároz a mű befogadása során is, beragyogva azt.
De lehet úgy is, hogy a módszer aszkézisa teremti az alkotás hedonizmusát.
Vagy: biztosra megy az, aki a cél megközelítése - minden határon túli - pontosságának módját ismeri,
Igen Péter biztosra megy.
Birtokában van a módszer.
A4-es papírra rajzol MONT BLANC tollal, FAHRNEY’S ANTIQUE SEPIA tintával. Így tervez. Rajzban tervez. Hogy a dolog a kristályos konzisztenciájú félreérthetetlenségnek megfeleljen, tehát pontos legyen, vonalas rajzokat készít, a térbeliség érzékeltetésére ritkán önárnyékol, vagy fényélez, de ezt mindig vonalkázással teszi. Elvétve vetett árnyék is előfordul, de igen kicsiny felületeken, tömör kitöltéssel, a grafikai egység sérelme nélkül. Lemondva a grafit dinamikájáról, mindezt szabadkézzel, hibátlanul. Elképesztően szikár és csodálatosan homogén világ ez, mely magától értetődően felel meg a tiszta, világosan artikulált gondolatok megjelenítésére.

A világot az építészeti rajz eszközeivel láttatja, a mindnyájunk által használt és értelmezett keretek között. Vonallal mindent képes ábrázolni, a kozmosztól az 1:1-es részletig. A vonal szimbolikus jelentéstartalma az A4-es mezőn a zoom-olás mértékéhez tökéletesen igazodik, a vonallal jellemzett valóságdarab karaktere és a sűrítés okozta komplexitás morfológiai és artikulációs tisztasága lenyűgöző. Az alaktani- és geometriai rend a tartalmi rend kivetülése. A feladat értelmezése, a mű belső szerkezetének felépítettsége, „umberto eco-i” tervezete, a RÉSZ-toposzok és az EGÉSZ kapcsolódásának topológiai tisztasága páratlan. A megnyitó kereteit meghaladó lenne a felületfolytonosság magyar péteri elveiről szólni, de tudni kell, hogy módszerének alapvető pillére az az ismeret, mely a geometriai kompozíciós tökéletesség felett álló, azt előre meghatározó, annak esélyét garantáló, művön belüli oksági- és strukturális kapcsolatokról szól.

Az építészeti rajzok, még a vázlatok is, általában utólagos ellenőrzésre, vagy prezentációra valók, de leginkább reprezentációs célokat szolgálnak. A rajz és a gondolat, a kéz és az agy kapcsolata, munka közben a rajz késedelmével jön létre. A gondolatot jól tükröző rajz a jól elvégzett munka dicsérete, lehet szeretni.
A rajz Péter számára a mű létrehozásának aktív eszköze, munkaeszköz, a mű egészének megértéséhez és kifejtéséhez szolgál. A végső szintézis elérését szolgáló analízis része. A legizgalmasabb jelenség Péter módszerében ezzel szemben éppen az, hogy a rajzok mindegyike, megjelenésében és tartalmában egyaránt, külön-külön is önálló művek. Nem porábrák, befejezett egészek. Nála a gondolatot a rajz indukálja, úgy, hogy mindegyikük egy új moduláris változatát készíti elő. Ennek elkészítése késedelem nélkül be is következik, majd jön sorozatban a többi, mint ahogy az a mozgóképpé vált fotók ismert esetében történt. Péter nem dobja el rajzait, gyűjti azokat, pedig érzelemmentesen lépi túl, érvényteleníti egyiket a másik után. Ugyan szereti azokat, de igazi szenvedélyes örömet számára maga a rajzolás jelenti, a tiszteletet parancsoló, istenadta képesség - különleges ceremóniával formázott - szeretetreméltó ünnepe.

Az életmű, melyből most öt munkát kaptunk ajándékba, kontinenseken átívelő pályájának gazdag anyaga. A rajzok a briliáns manuális kézség mellett több évtized munkatapasztalatának a biztonságát is tükrözik. Péter otthonosan mozog a világban Stockholmtól Alexandriáig, Yokohamától Alabamáig. Az évek során szinte a létező összes jelentős nemzetközi tervpályázatra készített tervet. Mindehhez hozzászámolhatjuk épületeit, meg az afrikai és amerikai egyetemeken professzorként irányított számtalan hallgatói tervet, az elképesztően gazdag, a feladatmegoldói rutin mögötti, a tudós mosolygós nyugalmával végzett munkát.

Csak ezen a bázison lehet a koppenhágai tengerpartra, az amalienborgi királyi palota együttes szomszédságában, az itt látható módon, ennyire nagyvonalúan elegáns gesztust tenni. Az operaház tömege Péter kezében engedelmesen gyúrható anyagnak tűnik, olyan határozottsággal indít azonnal telepítési szinten, mint aki tökéletesen tisztában van az ’operaház’ belső tartalmi- és külső kapcsolati problematikájával. A szófiai és a párizsi Bastille opera és számos színház, köztük a várbéli helyőrségi palota és a karmelita kolostor együttesébe telepített Nemzeti Színház tervei elkészítése után mindez érthető.

Ahogy a mondókám elején javasoltam, kutassuk hát Péter titkait, azt például, hogy az Ő szikáran egzakt elemző grafikája miképp tudja felidézni a yokohamai példa apropóján a Rejtelmes Sziget növénytakaróját, vagy akár a nagy kikötők szitakötő-daruinak sziluettjét. Felhívom a figyelmet a felvételi épület és a hajók között sínen mozgó Trójai Faló-portáliára, a houstoni energiatakarékos ház kétkarú lépcsőinek metamorfózisára, az alabamai Felsőfokú Bíróság bejáratának sorsára és mindenre, ami itt látható.

Fogadjátok az enyémhez hasonló örömmel Professzor Úr kiállítását!
Péterem! Köszönve kérlek, örvendeztess meg minket minél gyakrabban és minél tovább. Ölellek.

Sylvester Ádám
íródott Baška Voda-n, 2008. június 19-én.

 

A kiállításon látható:

YOKOHAMA
Nemzetközi Kikötő Pályázat 1999.
1-124

HOUSTON TEXAS
Energiatakarékos lakóház 2008.
1-28

ILLINOIS
Katolikus Templom és
Tornádo Menedékhely 1999.
1-25

KOPPENHÁGA
Operaház Pályázat 2001.
1-22

ALABAMA
Felsőfokú Bíróság 1988.
1-35

A kiállítás megnyitását követően vehette át a 2008. évi Molnár Farkas díjat Janáky István építész