Itt az ember önkéntelenül is mindig felfelé néz. A mennyezeten mintha anyag és fény örökké változó, égi víztükörben egyesülnének. Lenyűgöző, napfénycsíkokkal felhasított íves tető, tágas fehérség, örökké változó tükröződések. Az építész méltán elégedett, az építő joggal büszke. A megnyitás előtti utolsó pillanatban Tima Zoltán (KÖZTI Zrt.), az Égi Udvar vezető tervezője és Miklóshalmi Zsolt (KÉSZ Építő Zrt.) vezetett minket körbe. Mizsei Anett tudósítása.
2011. március 27-én 0 órától „Kiváló magyar termék" fogadja majd a Ferihegy 2 A és 2B terminálra érkező utasközönséget. Tima Zoltán építészmérnök és KÖZTI-s csapata, a generáltervező KÉSZ, valamint több száz magyar cég alvállalkozói részvételével, példás, összehangolt munkával mára csaknem teljesen elkészült a repülőtér új központi csarnoka. Az épületet maga a tervező, Tima Zoltán és Miklóshalmi Zsolt (építész tervezési projekt menedzser) járta be velünk.
Az Égi Udvar a 2 A és 2B terminálok érkezési szintjeit köti össze, rámpával áthidalva a két régebbi épület padlóvonala közt lévő 1,20 m különbséget. Az építkezést 2007 nyarán kezdték meg, hosszabb előkészítés után. Az elvégzett munkára joggal lehet büszke valamennyi résztvevő: nemrégiben rangos brit-magyar díjat nyert el, melyet az Institution of Civil Engineers (Brit Építőmérnöki Kamara), a Magyar Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetsége valamint a Magyar Mérnöki Kamara adományozott az év legkiemelkedőbb építőmérnöki alkotásának.
Alaprajzi rendszerét, működését az utas- és poggyászmozgás szigorú rendje határozta meg. A 2 A terminálra a schengeni országokból, míg a 2 B-re azokon kívülről érkeznek a gépek. A kettő között most létesült épületrész egyben utasellenőrző, poggyászkezelő központ és reprezentatív, európai színvonalú utasváró, mely mindkét irányból, mindkét terminálról fogadja az ide áramló utasokat. Jelentős alapterületen új kereskedelmi-vendéglátó egységek: éttermek, kávézók, üzletek létesültek.
Az új szárny Tima Zoltán hasonlatával élve a tiszta zenei „A" hangot szólaltatja meg az építészet nyelvén. Letisztult formák, szerkezetiség, és a lehető legkevesebb és legvisszafogottabb anyag használata jellemzi. A padlón kerámia, a falakon 8 mm vastag edzett üveg és apróbordás acéllemez burkolat jelenik meg. A 60 méternél is nagyobb fesztávú, lenyűgöző tartószerkezet körszelvényű rudakból álló térbeli rácsos tartóként valósult meg, amit az Audi-gyár által is használt fehér festékkel szórt alumíniumlemez borítás takar. Ezzel a fényes felülettel vált elérhetővé a kívánt homogén, tiszta hatás, egyszersmind utalva a repülőgépek hasonló fehér testére. Az álmennyezet szellemes, áttört, fémrudakból álló szerkezete könnyen bontható, egyben neutrális felső lezárása a tereknek.
A már-már steril hatást keltő helyiségek szigorát egyedileg tervezett beépített bútorok, tájékoztató táblák és piktogramok oldják, így például nyitható-zárható autóbérlő pultok, és a mosdók esetében. A központi utasváróban elhelyezett információs „kompjúter" ugyancsak egyedi tervezés. Szoborszerű, szürke Kerrock anyagú tömege a csarnok egyetlen beépített elemeként vonja magára a figyelmet. Intarzia jellegű fehér betűi hátulról megvilágítva egyszerre díszítenek és informálnak.
A légi oldalon impozáns, acélszerkezetű panoráma üvegfal határolja a teret, feltárva az érkező és induló repülőgépek látványát. Napközben a bevilágítást az ezen, no meg a tartószerkezetek közti üveg felülvilágító sávokon beáramló természetes fény oldja meg, melyet szétszór a gerendák fehér alumíniumborítása. Este ugyancsak kedvező a hatásuk, amikor a mesterséges fényt felerősítve hozzájárulnak az egyébként hatalmas tér megfelelő, gazdaságos megvilágításához. A panoráma üvegfal érdekessége, hogy az épületen szükségképpen végighúzódó dilatáció nem jelenik meg rajta, amit az tett lehetővé, hogy az épület alapozása egy dilatációs egységként valósult meg.
Az üvegfalon túlnyúló főtartók hatalmas, konzolos előtetőt képeznek. A bravúros mérnöki szerkezet könnyedsége már a felszállás előtt a repülés élményét kelti a látogatóban. A főtartók mindegyike 6 darabban érkezett az építés helyszínére, ahol összehegesztették, majd egyenként beemelték az előre megépített fogadószerkezetre. A munkát kizárólag éjszaka lehetett végezni, hiszen a monumentális szerkezetek beillesztésének idejére a teljes épületet ki kellett üríteni. A csarnok reprezentatív lépcsői részben konzolos gerendaként valósultak meg, egyedileg tervezett és legyártott eloxált alumínium korlátokkal.
Mint azt Tima Zoltán elmondta, az üzletek belsőépítészeti kialakítása a bérlők feladata, így e terület elhatárolása a használatból eredő okokon (zaj, biztonság, mozgás) kívül esztétikai szempontból is fontos igény volt. A szigorú, homogén terekhez való kapcsolódás kérdése kulcsfontosságúvá vált. Az utasbiztonsági ellenőrző egységek felől elliptikus átmeneti pihenő-közlekedő tér oldja meg a funkciók elkülönítését. Ennél is kényesebb kérdés volt a kereskedelmi egységek és a központi csarnok összekötése. Kompromisszumos megoldásként egyféle „ház-a-házban" hatást keltve üveg és acél szerkezetű ovális előtetővel ellátott átmeneti tér létesült – ha nem is megismételve, de kicsiben felidézve az utasváró légi oldalán található konzolos szerkezetet.
A teljesen akadálymentes módon megépült új terminál jó eséllyel nemcsak az utasok és dolgozók kényelmét szolgálja majd, hanem az ország igazi kapujává válhat.
Mizsei Anett