Zenetorony a fák között - A gyulai Erkel Ferenc Zeneiskola bővítése, az egykori zsinagóga rehabilitációja

Farkas Anna Barbara diplomamunkája a kortárs funkcióegyüttes, a helyi társadalmi emlékezet és az épített örökség bonyolult rendszeréből bomlik ki. A zeneiskolává alakított zsinagógára egyszerre tekint emlékezethelyként és funkcionáló közösségi-oktatási térként. Az épület történeti rétegeinek kibontásával emléket kíván állítani az elhurcolt gyulai zsidóságnak, valamint új térkapcsolatokkal és épületelemekkel, kortárs funkciókkal is bővíti a teret. 

A gyulai zsinagógát 1882-ben építették, az egykori vásártér mellett lévő tisztásra. Az izraelita közösség folyamatos bővülése miatt a zsinagógát átalakították az 1920-as években, ekkor a bejárat helye is megváltozott, továbbá két toronnyal egészült ki. A vészkorszak alatt a zsinagógát és az azt körülvevő területet, beleértve a mai rabbi-házat is, körbepalánkozták és itt alakították ki az I. számú gettót a városban, hónapokkal később pedig innen deportálták a gyulai zsidóságot. Habár az elhurcoltakról pontos adat nincs, azonban Kemény László a visszaemlékezésében 600 deportált zsidóról számolt be, akik közül 151-en tértek vissza. A II. világháború után a visszatérők közül sokan elhagyták a várost, a hitközség jelentős személyiségek hiányában és a folyamatosan csökkenő zsidó lélekszám következményeként teljesen megszűnt az 1950-es évek végére. A zsinagóga üresen maradt épületét a város zeneiskolává alakította, földszint plusz egy egyszintes lapostetős, középfolyosós bővítéssel toldották meg. Az épület egykori szakrális múltját egyetlen egy márványtábla jelzi a homlokzaton. 

LIGET

Napjainkra az épületbővítés műszakilag elavulttá vált. A koncepciómban a bővítést elbontom. A bontást az egykori zsinagógával szembeni magatartása mellett, az épületbővítés műszaki állapota is indokolja. Az új épület, az utcafronttól elhúzva, finoman csatlakozik az egykori zsinagóga épületéhez, azonban az egykori bővítés helye burkolt flekként jelenik meg a kertben. Fontos volt számomra, hogy egy mindenki számára nyitott, hívogató ligetet alkossak – amely egyfajta ´múltrehabilitációként´ utal vissza a valamikori gettó zártságára – ahol az új épület csupán felsejlik a fák között. A kert nyitottsága az oktatási intézmények közelsége miatt is meghatározó, hiszen az intézmények diákjai között van átfedés. A ma jelenleg parkolóként hasznosított sikátorszerű zsákutcát megszüntetem, helyette gyalogos sétányt hozok létre a tömbön belül, mellyel közvetlenebbé válik az átjárás mind az intézmények, mind a tömbbelső és az élővíz-part között. 

TORONY

A földszint plusz háromszintes épülettömeg, melyben helyet kapnak az egyéni és csoportos próbatermek, a telek zsinagógával átellenes oldalán magasodik kizárólag olyan magasságig, mint annak idején az épület két tornya. A tornyok teljes rekonstrukciója helyett, tervemben csak szimbolikusan idézem meg azokat; a zsinagóga tornya az új épületben testesül meg, ezzel is hangsúlyozva a két épület közti kapcsolatot. A toronyszerűséget az emeleti tömegek patinás fémlemez homlokzatburkolatával szerettem volna tovább erősíteni. A homlokzatburkolat anyagválasztása előtt tanulmányoztam Gyula meglévő templomtornyait, így esett a választásom a patinásodó rézlemez homlokzatburkolatra, a nyílászárók előtt a motorikusan nyitható tolóredőnyök pedig a homlokzatburkolattal azonos rézlemez fedést kapnak a homogén összkép érdekében. A tolóredőnyök perforált felületének köszönhetően csukott állapotban is biztosítotani tudják a természetes fényt a belső terekben.

KÖZÖSSÉG

Az 1700-as évektől egészen a II. világháborúig jelentős zsidó hitéleti- és kulturális központ működött Gyulán, azonban a városban azóta sem él annyi izraelita felekezethez tartozó ember, akikkel újraindulhatna a hitélet. Az épület teljes rekonstrukciója, hitéleti központként való működésé tehát nem indokolt, azonban az emlékezés fontosságáról nem szabad elfeledkezni. Tervemben egy emléktér létrehozására teszek kísérletet, mely állandó kiállítással emlékezne meg az egykori közösségről, betöltve mindazt az űrt, amit a közel 20 éve tartó zsidó emlékszoba létrehozásának sikertelen folyamata jelent a helyiek számára. Kemény László visszaemlékezése nyomán, a koncepció 600 rézcső installálását tűzi ki célul, esélyt adva arra, hogy későbbi kutatások nyomán, a felmerülő körülbelül 180 név szintén bemutatásra kerülhessen.

RÉTEGEK

A zsinagóga épületének története majdnem olyan komplex, mint a közösségéé. Az épülethez való hozzáállásom sokkal inkább egyfajta rehabilitáció, mintsem teljeskörű rekonstrukció. Az emeleten helyet kapó kiállítás, nem konkrét műtárgyakban mutatkozik meg, itt a műtárgy maga a zsinagóga. Szerettem volna bemutatni építésének, használatának különböző rétegeit megmutatni, melyről igazán az épület tud beszélni helyettem. A kutatásom első rétege az 1882-es állapot, melyet a rekonstruált egykori vakajtó jelez az egykori piactérre néző homlokzaton. A második, 1920-as bővített, részben átalakított zsinagóga rétegére, az oromfal, a homlokzat és a nyílászárók helyreállításával szerettem volna utalni, melyek az archív tervek alapján könnyen kivitelezhetők. Emellett szintén ebből az állapotból méretkezve, egyfajta térrekonstrukcióként a karzat visszaállításával szerettem volna emlékezni a gyulai izraelita hitélet e jelentős időszakára. A harmadik réteg talán a legszomorúbb felidézni való, ez a zsinagóga egykori gettóként való hasznosítása: ezt az időszakot a nyitott, ligetszerű tájépítészeti gesztusokkal, s az egyedileg perforált, elhunytakra emlékező rézcsövekkel terveztem bemutatni.

Közel 100 évig működött zsinagógaként az épület, azonban közel 100 éve már zeneiskolaként funkcionál, így a negyedik réteg nem más, mint ennek az időszaknak a bemutatása, ezt az egykori épületbővítés burkolt flekkjével, s a földszinti padlóburkolat differenciáltságával jelzem, mellyel jól kirajzolódik a középfolyosós egykori térszervezés. Az ötödik réteg, a jelen rétege, mely törekszik megmutatni az épület összes korábbi állapotát, feltárni annak és közösségének múltját. Az új tervezett elemek anyaga fa; mind az oszlopok, mind az új födém, a helyreállított nyílászárók és az azok elé kerülő akusztikai tulajdonságokkal is bíró zsalugáterek egaránt. A kortárs beavatkozások anyagi differenciáltsága segíti a befogadót az épület különböző rétegeinek megértésében, azok feltárulása könnyebb olvashatóságot biztosít. Bár pontos adat nincs az elhurcolt zsidó emberek számáról, 420 név mégis fennmaradt, neveiket perforációként a galériát körbefonó pálcás rézcső korlátokon jeleníteném meg.

Források

https://maps.arcanum.com/hu/map/cadastral/?bbox=2366132.031008543%2C5883997.1654 16547%2C2369760.4011949548%2C5885318.0928116&map-list=1&layers=3%2C4

https://nat2012.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_11/lecke_06_051 https://bagyinszki.eu/archives/11169

https://www.darabanth.com/hu/gyorsarveres/286/kategoriak~Kepeslapok/Magyarorszag~200 005/Gyula-Izraelita-templim-zsinagoga-Dobay-Janos-kiadasa-r~II1499076

Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

Dancs Balázs: A gyulai zsidóság története