„ZÖLDES”

Fókusztéma indul mindarról, amit kicsit elhanyagolunk, mégsem maradhat ki egyetlen kampánybeszédből sem. Arról, ami „kátyús”, ami „kutyagumis”, ami „szemetes”, ami „dzsumbuj”, ami „rendezetlen” és ami „gazdátlan”. Tudósítások a gyepszint és a lombkoronaszint perspektívájából a városról, ahol élni igyekszünk.
Indítás a ZÖLDÖVEZET fókusztémához.

A város „fejlődik” és e folyamat során koncepcionális kérdések sora marad válaszolatlan, kibeszéletlen, szőnyeg alá söpört évtizedes tabu. Különösen a zöldterületek, zöldfelületek és közterületek, gyűjtőnevükön (az angol open space-ből talán nem a legszerencsésebb tükörfordítással átvett) szabad terek e fejlődési folyamat elszenvedői, hátrahagyott mementói, vagy presztízsberuházásai – a rendszerváltozás utáni két évtizedben lejátszódott folyamatok nyomán.

Új technikák, metodikák születtek – főként a világ gazdaságilag fejlettebb nyugati régióiban, az ott már korábban akkumulálódott problémák kezelésére. Ők előttünk járnak problémákban, elemzésben, civil kurázsiban, megoldások terén is: kérdés, mi mennyit vagyunk hajlandóak tőlük tanulni, mi az amit meg kell tanulnunk, és mi az amit át kell ugornunk? Magyarországot a nyugaton vízbe dobott „szabad téri” kő keltette hullámok már korábban elérték, ám a Kárpát-medencében mindig is jelen voltak a különféle égtájakról érkező eszméknek azok az érzelmi és eszmei hullámtörői, amelyek csillapították, módosították, ellaposították a kívülről érkező impulzusokat. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk azonban mintha olvasztott volna e pajzsokon: számos vállalt külső kényszer hat arrafelé, hogy felfogásunkon, hozzáállásunkon változtatnunk kell, ha sikeres városok hálózatát akarjuk kibontani – zöldfelületi szinten is – felemás örökségünkből.

Az Építészfórum fókusztémát indít – miért ne éppen májusban? – a szabad terek és az ezzel kapcsolatos városrehabilitációs trendek és kérdések megértése, kibeszélése céljából. A fókusztéma címe: ZÖLDÖVEZET. A cím talán félrevezető abban a tekintetben, hogy e fogalom kapcsán leginkább a kertvárosi környezetre, a városi zöld gyűrűkre, parkok láncolatára asszociálunk. Mi azonban szeretnénk, ha asszociációs készségünk tágulna e téma kapcsán, és nem pusztán e konkrét helyszínekbe látnánk bele a zöld szín(ek)et, hanem felvennénk azt a zöld röntgenszemüveget, amely a város néhol hegges testén, szöveteiben is megvizsgálja, miként lehetséges lokális gyógyírt találni az adottságok figyelembevételével a globális problémákra. Itt maga a zöld is tágabb asszociációként alkalmazandó fogalom. Nem(csak) a városi zöldfelületeket, nem(csak) a zöld szervezeteket, nem(csak) a zöld(ség)eket jelenti most. Jelenteni akarja a városegyensúlyban, a város kapcsolatrendszerében (ökológiájában) található közösségfejlesztő, életminőséget javító, komfortérzetet növelő törekvéseket, sikereket és kudarcokat, gátakat és lehetőségeket, meg nem lépett, a megtorpanó és folyamatban lévő lépéseket, amelyek az emberhez méltóbb élet számára készítgetik – készítgetnék elő – a talajt.

Lessünk be együtt a különféle műhelyekbe, irodákba, fejekbe, hogy megértsük, miért fontos a városnak, hogy az ne pusztán épületek halmaza, egymás mellett elbeszélő alkotók gyűjtőhelye legyen, hanem életet szolgáló tér, ahol a szabad terek nem(csak) a keretet, hanem a funkcionális többletet is jelentsék, és a ZÖLDÖVEZET érzetét keltsék a FALANSZTER helyett.

A fókusztéma során a következőkre keressük a választ:

• Sikerült-e valamit felfognunk, átmentenünk, helyére tennünk, adaptálnunk a nyugati előképekből és társadalmi gondolatmenetekből? Vagy még hosszú az út?
• Vannak-e integráltnak mondható stratégiáink vagy sem az integráció, sem a stratégia fogalmát nem értjük?
• Hol tartunk az alulról építkezések fontosságának felismerésében, vannak-e közösségépítő projektjeink, ezek valóban működőképes modellek-e? Vagy csak hangzatos kirakat a közösségi részvétel az individuális kiskirályságok magyar valóságában?
• Mik a társadalmi-, gazdasági-, jogi- és szakmai gátak a közterek megújítása kapcsán? Vagyunk-e elég jó gátfutók, problémamegoldók e téren?
• Van-e tudomásunk az egyes városok közterület- és zöldfelület gazdálkodását meghatározó tényezőkről, vagy csak általánosítunk informálódás helyett?
• Melyek a most terítéken lévő leginkább forró témák a főváros és a vidéki nagyvárosok közterületeivel kapcsolatosan?
• Mit lát a tervező, a közgazdász, a hivatalnok, a nyilvánosság a közterület rehabilitációs folyamatból, és melyek számára a legfontosabb kérdések?

A ZÖLDÖVEZET alulról nyitott kezdeményezés, amelybe hozzászólásokkal, bloggal, véleménnyel, vitairattal, adalékkal, további gondolatokkal bárki bekapcsolódhat: örömmel vállaljuk fel az értékes vélemények közlését vagy az olvasói reakciók megjelenítését. Nem vagyunk birtokában a megkérdőjelezhetetlen tudásnak, csak a széles látószögű kíváncsiságnak. Nem fogjuk megmondani az ultima ratio-t, de nyomába eredünk a városi legendáknak, dogmáknak, és leporoljuk mindazokat a fogalmainkat, amely a közterülettel, zöldfelülettel (szabad terekkel) kapcsolatos. Az olvasóké a visszajelzés és ítélet lehetősége: mennyire volt ez sikeres?

Bardóczi Sándor