Santo Stefano Rotondo - római könyvbemutató

A Római Magyar Akadémián mutatták be a templom történetével foglalkozó olasz-német nyelvű kötetet.

A Római Magyar Akadémián a Fraknói Történeti Intézet rendezésében pénteken bemutatták a Santo Stefano Rotondo templom történetével foglalkozó olasz-német nyelvű kötetet.

 

 

A nagy alakú album Pál Józsefnek, a Szegedi József Attila Tudományegyetem professzorának és Hugo Brandenburgnak, a münsteri egyetem professzorának a közös szerkesztésében látott napvilágot. A kötet a Római Magyar Akadémián egy tudományos konferencia keretében 1996 októberében elhangzott előadásokat tartalmazza, kiegészítve ezek anyagát az azóta eltelt időszak kutatási eredményeivel. Az olasz, magyar és német kutatók által írt tanulmányok a bazilikáról eddig felhalmozott valamennyi fontos ismeretet tartalmazzák. Elsősorban azok az archeológusok számolnak be legfrissebb kutatási eredményeikről, akik a most lezáruló régészeti feltárásokat irányították, így maga a társszerkesztő, Hugo Brandenburg is.

A kötet nyomdai előkészítését a budapesti Szent István Társulat végezte. A wiesbadeni Reichert Verlag a képanyag összeállítását és a sokszorosítást vállalta. A hatvanöt lapon elhelyezett többszáz, részben színes illusztráció és rajz betekintést enged a most lezárult kutatások szakmai titkaiba is.

A tanulmányokból egyebek között kiderül, hogy a legújabb feltárások megdöntöttek több korábbi feltevést, amely szerint a Rómában lévő jelenlegi bazilikát egy Néró-féle vágóhíd (Macellum Magnum) átalakításával építették fel. Bizonyosságot nyert, hogy korábban a Monte Celio e helyén lévő épület római katonák átmeneti szálláshelyéül szolgáló kaszárnya volt, amelynek részét képezte a most is meglévő Mithrász-szentély. A római birodalom V. századi válsága, majd bukása, a vandálok pusztítása, a több árvíz és földrengés súlyos építészeti károkkal járt. A Monte Celión a régi épületek helyén létrejövő új építmények már az új hit szellemében készültek. Az V. század második felében készült Santo Stefano Rotondo bazilika jellegzetessége, hogy kör alakú, márpedig a keresztény világban ez meglehetősen ritka.

A XV. század közepén az antik nagyság visszaállítását szorgalmazó V. Miklós pápa az akkorra már romossá váló templomépületet az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok gondjaira bízta. Ebben szerepet játszott a két István (a protomártír és az első magyar király) névazonossága is. A magyar pálosokat 1579-ben a magyar jezsuiták követték, itt rendezte be Szántó (Arator) István a magyar kollégiumot. A Collegium Hungaricum indítására szerzett pápai engedély azonban kevésnek bizonyult, mivel Magyarországról akkor csak néhány tanulni vágyó szeminarista érkezett Rómába. Így a következő esztendőben XIII. Gergely egyesítette ezt a kollégiumot a Germanicummal, közös tulajdonba helyezve valamennyi ingó és ingatlan értéket. Az összevonás után (1580) kezdődött el a templom nagyszabású restaurálása. A kollégium albán szülőktől származó rektora, Michele Lauretano kialakította a bazilika közepén lévő, nyolcszög alakú oltárkerítést, a templom főtengelyében pedig elhelyezte az 1523 augusztusában itt elhunyt gyulafehérvári gyóntató, Lászai János síremlékét.

A kötet teljes fejezetet szentel a "magyar" Santo Stefano Rotondónak, vagyis több mint félezer éves ottani jelenlétünk történetének, részletesen írva arról, miként hatott a hely szelleme a hazai szellemi életre is.

(Garzó Ferenc, MTI)