építészet : környezet : innováció

Srófadó

EMA: A magyar ingatlanfejlesztéssel kapcsolatban látványosan hiányzik egy adófajta, ami pedig elengedhetetlen a város érdekeit szem előtt tartó városgazdálkodásból. Ez pedig a terület értéknövekedéséből származó plusz bevétel után fizetendő adó.
A magyar ingatlanfejlesztéssel kapcsolatban látványosan hiányzik egy adófajta, ami pedig elengedhetetlen a város érdekeit szem előtt tartó városgazdálkodásból.
Ez pedig a terület értéknövekedéséből származó plusz bevétel után fizetendő adó. Srófadónak nevezem, és az alábbiakban kifejtem, hogy mit is kell itt megadóztatni.
Tegyük fel, hogy egy épületre rá akarnak épiteni még két szintet, vagy ne adj Isten lebontani szeretnék, és helyébe egy "csinos" üvegkalickát odapottyantani, mert olyan jól sikerült a Kálvin téren, hát legyen másutt is... Tisztán teoretikus feltételezésről van szó, de amint majd látjuk, a srófadó, bizonyos mértékben ahhoz is hozzájárul, hogy az ésszerűséget megőrizzük a városrendezésben.
Vagyis, arról van szó, hogy a beépitett négyzetméterek száma radikálisan megnő. Tegyük fel, hogy a beruházó, aki rátette a kezét az egész épületre, a szép nagy polgári lakásokat is fel akarja darabolni, helyes kis kutyaólakká, mint azt a Gozsdu udvarban tette... Vagyis az adott területen a lakások száma is növekszik, ugyanakkor a lakások területe csökken.
Ez az, amit a beruházók, rendszerint tenni szeretnek a belső területeken.
Igaz, hogy a belső területeken a lakások értéke akkor is nő, ha csak tatarozzák őket, de a beruházó magasabb hasznot akar. Mit tesz ilyenkor az okos városvezetés? (Nem azt, hogy jogszabályt hoz a minimális szobaméretre, mint azt mostanában tervezik...)

Az okos városvezetés nem lelkizik, hanem pénzben beszél a beruházóval, mert azt érti... Az átépitéssel szerzett haszon egy jelentős része abból adódik, hogy a telek ott van, ahol. Azon a területen pedig eddig ennyi meg ennyi volt a beépitési százalék, ennyi a lakásszám, stb. - minden változás, vagyis a négyzetméternövekedés, a lakásszámnövekedés adóköteles, hiszen a város "érdeme", hogy a hasznon létrejöhet. A terület értéke oly mértékben befolyásolja a szerzett hasznot, hogy a a srófadó 60-70% is lehet. Természetesen, ez már jelentősen befolyásolja a beruházó szándékát, hiszen, ilyen adó mellett nem biztos, hogy a bontás kifizetődik, talán a polgári lakások is jobban eladhatók, ha nem terheli a magas adó, ami a kutyaólakat súlytja, és talán, elegendő beépiteni a tetőteret, mert akkor lehet optimális hasznot kihozni a projektből... érdekes módon, ezek a város érdekét is szolgálják...
Kezdve attól, hogy nem termelődik olyan extra-haszon, amely a politikusok korrumpálását lehetővé teszik, egészen addig, hogy a megnövekedett népességszám, és az ezzel járó gépjárműforgalom nem fesziti szét a meglévő, keskeny utcarendszert. Persze a környezeti ártalmak is csökkennek, és főklént, a beruházó étvány csillapszik, helyet hagyva a közösségi rehabilitációnak...
Mert az okos városvezetés nemcsak adóztat (az ingatlanadóval kapcsolatban már leirtam, hogy az adó sosincs kedvezmények nélkül, hiszen csakis egy pozitiv és negativ irányban kilendülő rendszer működőképes), hanem a város érdekét szolgáló városfejlesztést támogatja is. Hogy a példánknál maradjunk, ha a régi épület szoba-konyhás, komfortnélküli, vagy korábban elaprózott lakásait valaki felújitja, összevonja, igy csökken a lakásszám, akkor a város kedvezményt ad ehhez a tevékenységhez. A magánkezdeményezések pontosan ilyen irányban mozdulnak el - fiatalok, akik megvesznek két aprócska lakást és egy normális méretűvé alakitják azért, hogy ott lakjanak - támogatást kapnának a srófadó-alapból. Mert ugye, azt nem is kell hangsúlyoznom, hogy a srófadó nem ömlik bele a költségvetési káoszba, hanem ugyanúgy átlátszó módon mozog a befizetése, és a kiadási oldal is, mint az ingatlanadó esetében. Mig az ingatlanadó a folyamatos fenntartást garantálja, a srófadó a fokozatos fejlesztést. Minden normális városban létezik, mind a kétféle adó.

vélemény írásához jelentkezzen be »