Sűrű hétvége

Lamperth Mónika bejelentése az Építôk Napján egy új hivatalról a BM-ben, továbbá ÉÉSZT segítségkérés és az 55. Euroconstruct Konferencia Budapesten...

A legfontosabb hír: 2003. július 1-től új hivatal kezdi meg működését a Belügyminisztériumban az építésügy és lakásügy koordinálására, jelentette be Lamperth Mónika belügyminiszter az Építők Napja alkalmából rendezett ünnepségen, június 6-án. Ugyancsak pénteken kezdődött meg Budapesten a kétnapos 55. Euroconstruct Konferencia, az EU csatlakozás jegyében.

A június 5-én az ÉVOSZ-ban tartott sajtótájékoztatón nem túl jó eredményekről esett szó, ami a hazai építőipar ez évi teljesítményét illeti. Ezért is fontos lehet a belügyminiszter bejelentése, ami fölfogható az Építési, Építésügyi Szakmai Testület (ÉÉSZT) munkája első fontos eredményének. Remélhetőleg az induló hivatalban súlyának megfelelő kezelésben részesül az építészet, melyről tudjuk, hogy MÁS.

Az Építési, Építésügyi Szakmai Testület (ÉÉSZT) számos építészettel, építéssel illetve építésüggyel foglalkozó szervezet közös szakmai testülete, amely az 1995-ben alakult Építési Fórum utódjaként alakult meg 2002-ben. Az Építési Fórum korábban alkalmanként ülésezett, majd 1999-ben újjáalakult, de rendszeres tanácskozásai ellenére nem ért el konkrét eredményeket.

A Tanács a következő gondolatok jegyében hívta össze a nyomtatott és elektronikus sajtó képviselőit:

„Az ÉPÍTÉSZET – mint a világ legősibb, legpontosabb és legbékésebb médiuma – segítségül hívja az írott és elektronikus sajtót! Az épített világ mindig az adott kor társadalmi, gazdasági, technikai és kulturális értékeinek, jellemzőinek a szintézise, hordozója és őrzője, így korának – megvesztegethetetlen és manipulálhatatlan – tükre. Üzenet, örökség az eljövendő korok egymásból születő, egymást gazdagító generációinak. Jellemző tulajdonsága, hogy ’kőbe vési’ kora döntéshozóinak bölcsességét és szamárságát, tévedéseit vagy bűneit, és az ítéletet az utókorra hagyja.

Nem játszik szerepet a hatalom megszerzésében vagy gyakorlásában, így nem élvezi a politika figyelmét sem a parancsuralmi rendszerek, sem a gyermek demokráciák heves politikai csatáinak idején. Nem csoda hát, hogy az ’ÉPÍTÉSZET’ fogalma, ismerete és képviselete hiányzik, nem létezik a magyar államigazgatásban, az ’ÉPÍTÉS’ ügye legalább hét minisztérium hatáskörében szóródik, az ’ÉPÍTÉSÜGY’ területén belül az építésigazgatásról jószerivel senki sem tudja, hogy állami, vagy önkormányzati hatáskör, az építésfelügyelet pedig gyakorlatilag csak papíron létezik.

Természetesen feltehető a kérdés, hogy kinek hiányzik mindez, amikor dübörög az építőipar, gombamód nőnek a plázák és lakóparkok és folyamatosan élénkül az ingatlanpiac?

Nos, a kérdezőnek el kell gondolkodnia azon, hogy a közelmúlt nemzedéke örökölt egy világszínvonalú metropolist, körutakkal, sugárutakkal, Európában példaadó földalattival, majd szétrobbantotta a városszerkezetet a lakótelepeivel, amelyek kényszerű rekonstrukciója újból politikai akcióvá lett, előállítva a félelmet, hogy az ’ÉPÍTÉSZET’ nélküli döntések csupán a problémahalmazt fogják rekonstruálni.

Napjaink nemzedéke örökölt egy Duna-partot, ami a Világörökség része lett, majd előállította – mintegy a politikai egymásra licitálás mementójaként – a ’világkiállításból egyetemi város’ fura torzóját, majd vele szemben a ’ki tudja milyen lesz’ városrész eklektikus zűrzavarát.

Miközben mindenki emlékszik a gazdasági és politikai sikerpropagandára, ma már tudjuk – a lakótelepek esetében már vita nélkül (!) – hogy a kár óriási és mindenkié!

A média nagyhatású szereplői, az írott és elektronikus sajtó közreműködése nélkül nincsenek eszközeink arra, hogy a társadalom számára közérthetően, a politika szereplői számára célként fogalmazzuk meg, hogy – az épített világ közkincs, annak minősége nem a gazdasági és főként nem a politikai megfontolásoktól függ. Épített világunk – a nyelv mellett – nemzeti identitásunk, felhalmozott kultúrkincsünk hordozója, amelynek őrzését és gondos további építését az európai integráció kiemelt feladattá teszi.

A szakmai testületnek a jelen helyzetben arra van csak módja, hogy szakszerűen és türelmesen érveljen, a döntéshozók számára időszerű és alkalmas tanácsot adjon, de látnunk kell, hogy így hatékonyságunk legalábbis vitatható. Ha a csatlakozás előtti utolsó évben nem tudunk döntő fordulatot elérni, akkor az igazán megválaszolatlan kérdés csupán az marad, hogy Európa csak megmosolyogja ezt a kulturális zűrzavart vagy a ránk zúduló tőke kíméletlenül kihasználva lehetőségeit felmorzsolja a magyar kultúrának ezt a darabját.

Felelős szakinai szervezeteink a mellékelt bemutatkozó anyagban (1.pdf, 2.pdf) – talán szárazon és unalmasan – teszik a dolgukat, abban bízva, hogy egyszer újból megismételhető lesz az a politikai bölcsesség, szakmai tisztesség és társadalmi közakarat; amelyik a kiegyezést követő időkben előállította, megteremtette azt a jogi bázist, intézményrendszert és főként szakinai lehetőséget, amelynek nyomán Budapest és a történelmi városaink zöme világszínvonalú lett, és amit a zavaros politikai idők önmagát jellemző döntései lassan felemésztenek."

Mindezen túl a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az építőipari termelés volumene 2003. márciusában munkanaptényezővel kiigazítva 18,5%-kal, kiigazítatlan adatok szerint 17,3%-kal csökkent az egy évvel korábbi, rendkívül magas bázishoz képest. Bár az is igaz, hogy ezek a hivatalos számok, mert a bér egy részét nem elszámolással kapják a dolgozók.

Valamint megtudhattuk azt is, hogy az átlagbér az építőiparon belül jóval rosszabb, mint az országos átlag, annak csupán 63%-a, s ezen belül még rosszabb a fizikai állomány keresete átlaga (50%). Nagyon rossz a munkavédelmi helyzet, az I. negyedévben 5 halálos baleset történt, és továbbra sem sikerül kiszűrni a az illegális munkavállalókat.

Mindehhez képest némi meglepetést okozott, hogy Lamperth Mónika belügyminiszter az Építők Napja alkalmából rendezett ünnepségen tényként jelentette be, a Belügyminisztériumban az építésügy és lakásügy koordinálására 2003. július 1-től új hivatal kezdi meg működését államtitkári vezetéssel. A további részletekről később számolunk be.

Az ÉÉSZT-ben jelenleg a következő szervezetek képviseltetik magukat:
„Az építés fejlődésért" Alapítvány
Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége
Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht.
Építéstudományi Egyesület
Építőmesterek Szakmai Egyesülete
Ipartestületek Országos Szövetsége
Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége
Magyar Építész Kamara
Magyar Építőanyagipari Szövetség
Magyar Építőanyagkereskedők Országos Egyesülete
Magyar Épületenergetikai Tanácsadó Testütet
Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
Magyar Mérnöki Kamara
Magyar Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetsége
Szilikátipari Tudományos Egyesület