Százéves múltra visszatekintő társasház a Ferencvárosban

Építőipari Nívódíjat nyert a IX. Viola utca 50. szám alatti épület, melynek felújítását a Gerencsér Építésziroda Kft. tervezte.

Már több mint, száz éve épült annak a háznak az elődje, amely a 2005. évi Építőipari nívódíjat elnyerte a többlakásos lakóépület kategóriájában. A díjat évente ítéli oda három hazai szakmai szervezet, az ÉVOSZ, a Magyar Építőművészek Szövetsége, és az Építéstudományi Egyesület tagjaiból álló bírálóbizottság. A 15 lakásos társasház beruházója és generálkivitelezője, a Quadrat Kft., tervezője a Gerencsér Építésziroda Kft. A IX. kerület Viola utca 50. szám alatti épületet Erzsébet Királyné Házának nevezték el, mert a tizenöt lakásos újépítésű társasház története visszanyúlik a XIX. századba. A ház homlokzata több mint száz esztendeje áll.

A levéltári adatok szerint a XIX. század végére tehető a lakóépület megépítése. A házat akkori tulajdonosa ajándékozta az Erzsébet Királyné tiszteletére és emlékére épült Örökimádás templom apácáinak, a Mária Reparatrix Szerzetesrendnek. A rendházként működő épületben apácák laktak, egészen a II. világháborút követő államosításig. Az ötvenes évektől kezdve a kerületi tanács által kijelölt bérlők használták a lakásokat. Az épület állaga romlott, itt-ott javították, átépítették, de valóságos értékmegóvás nem történt. A rendszerváltás éveit követően, az egyházi ingatlanok visszaadásának tulajdoni vitái idején, évekig üresen állt, végül életveszélyessé vált. Tulajdonosa a Reparatrix rend úgy döntött, hogy eladja telket. Az épületnek addigra beszakadt a tetőszerkezete, a bejáratát és az ablakait bedeszkázták, az ablaküvegek pedig régen kitörtek.

---

---

A vevő a IX. kerületi tömb rehabilitációban 1989-től folyamatosan résztvevő Quadrat Kft. lett, amely hamarosan kiírta a tervpályázatot egy társasház megvalósítására. Az akkori nyertes, Gerencsér László „kézimunkás házként" jellemzi a tervezést, mivel a ház régi és új elemeinek összehangolása másfajta munkát jelentett, mint a teljesen új építmények létrehozása. Az utcai homlokzat eredeti falként maradt meg, a többit viszont pinceszintig visszabontották, az udvari részeket pedig teljesen újként valósították meg. „Nincsen a házban két egyforma lakás, két azonos lakótér. A galériás, a tetőtéri, a belső szinteltolásos és a hétköznapian hagyományos ugyanúgy megtalálható benne" – sorolja a tervező építész. A külső szemlélő számára a ház teljesen különböző külső és belső képe adja az épület rendkívüliségét. A belső udvar lakásainak bejárata nem egy lépcsőházból, hanem egyenként, kívülről közelíthető meg. Minden egyes lakás 8-10 négyzetméteres terasszal és dupla balkonajtóval nyílik a szabadba. A díszburkolatos udvar az ősfás templomkerttel határos.