A 2003-as tervpályázat és a támogatási szerződés 2008-as aláírása óta nem adtunk hírt a Zeneakadémia jövőbeli megújulásáról. Több évi szünet után 2008-ban megindulhatott a tervezés, majd 2011 őszén a kivitelezés is. Ennek apropóján tartott Pazár Béla - aki Magyari Éva és Potzner Ferenc mellett a rekonstrukció vezető tervezője - előadást a BME-n 2011. november 22-én megrendezett II. Épületszerkezeti Konferencián, ahol ismertette a felújítás koncepcióját, valamint több érdekes műszaki problémát és szerkezeti megoldást is felvillantott.

Jönnek, építészeti filmnapok jönnek... Vámos Dominika évek óta foglalkozik építészet és film viszonyával, doktori értekezése is ebben a témában született. Dolgozatának első - bevezető - részében a szakmagyakorlás lényegi kérdéseit helyezi történeti kontextusba. Az írás, bármilyen hosszúnak tűnik is első pillanatra, észrevétlenül csúszik le, lendülettel, érthetően, tisztán. Szinte tapintható a gondolatok sűrűsége, hiszen minden mondat sok száz (talán inkább ezer) oldalnyi másik összefoglalása. Kiváló munka, figyelemre méltó kutatás. Olvasni pedig kell mindazoknak, akik valaha is feltették a kérdést maguknak, hogy "mi dolgunk a világon?"

Cságoly Ferenc fontos mérföldkőhöz ért az életében. Tíz év után, 2011 júliusától átadta annak a tanszéknek a vezetését, amelyet a szakmában egyfajta mítosz leng körül. A Középülettervezési Tanszék nem csak egy oktatási egység a BME Építészmérnöki Karán, hanem „a Közép”, amihez a magyarországi építészet meghatározó egyéniségei kötődnek, több mint hatvan éve. Cságoly Ferenccel a kortárs (és a jövőbeli) építészeti diskurzusra vitathatatlanul mély befolyással bíró oktatói, tanszékvezetői munkájáról Pásztor Erika Katalina beszélgetett.

Nincs szükség drága építőanyagra, alacsony a fenntartási költség, nem szakítunk ki újabb területet a természetből, biztonságot, meghittséget sugall, páratlan panorámát biztosít, mi az? Barlanglakás, melynek kialakításához nem kell sok – csak a felesleget elhordani. Az ősi előképekről és a ma újra terjedőben lévő divatról Batár Attila írásából tudhatunk meg többet, mely a Vila Vicosában tartott nemzetközi konferencián hangzott el.

"Az opponensek másról beszéltek, mint amiről Janáky. Figyelmen kívül hagyták, hogy ez a merőben személyes, levélformájú szöveg nem tudományos értekezés, hanem egy idős mester segélykiáltása”. Janáky István Levelek Árkádiából című előadása először Debrecenben hangzott el, majd a FUGA Akadémia sorozatában Budapesten is hallható-látható volt, ahol Tardos Tibor is hozzászólt a témához. Alábbiakban az élőszóban, illetve a Masznyik Csabával folytatott személyes levelezésben kifejtett véleménye olvasható szerkesztett formában.

Tom Kundig a hétköznapi életben farmert hord és nincs benne semmi, ami egy olyan sztárra emlékeztetne, aki 56 éves korára 70 (!) szakmai díjat nyert el, köztük az USA legrangosabb építészeti elismeréseit is. Sikere nem véletlen, olyan rejtett társadalmi értékrend jelenlétét igazolja, amely átgondolásra késztethet minket is saját közös ügyeinket illetően. Pásztor Erika Katalina írása.

„Azt mondják, sőt én még az elemi iskolában is azt tanultam, hogy a történelem az élet tanítómestere. Ma azonban már inkább azt a tanulságot szűrném le, hogy amit az ember magáról tud, az szinte minden tekintetben bizonytalan. A történelmi tudása, a jövőképe is. Végeredményben tehát úgy tűnik, hogy szinte mindaz, amit magunkról tudunk, mozgásban van, vagyis nem stabil.” Az idén nyolcvan éves Borvendég Béla írása.

Diskurzus sok van, konferenciák hosszú sorát szervezzük, sok okosságot írunk és gondolunk, de a hétköznapokban keveset teszünk, mert azt gondoljuk, hogy keveset tehetünk. Ezt a tehetetlenség-küszöböt lépte át egy különleges, mintaértékű általános iskolásoknak szervezett program, amely azért az, mert egy urbanista-építész, történetesen Budapest korábbi megbízott főépítésze állt az élére, és olyan tudást vitt bele, amely új perspektívát nyit gyermekeink helyhez kötődő identitásának, építészethez, városhoz, életmódhoz és nem utolsósorban közösséghez való viszonyának alakításában. Beleznay Éva programja mint minta tulajdonképpen akadályok nélkül nőhetne építészek, főépítészek, urbanisták és általános iskolai tanárok közös, akár országos mozgalmává is.

„De túlozni Janáky Istvánnak is joga van, mint ahogy bárkinek módja van az ő írásait is mérlegre tenni, darabokra szedni, ízekre tépni – vagy megpróbálni megérteni, hogy végül is mit akar.” Janáky István Levelek Árkádiából című előadása először Debrecenben hangzott el, majd a FUGA Akadémia sorozatában Budapesten is hallható-látható volt. Az alábbi szöveg a 2011. november 24-i FUGA esten Masznyik Csaba építész - felkért opponens - elhangzott hozzászólásának szerkesztett változata.

Patartics Zorán „Építő vélemény” címmel rendhagyó kritikai pályázatot hirdetett a pécsi EKF beruházásokról, és ezzel szinte egyidőben elnyerte - Csontos Györgyivel és Csontos Jánossal együtt - az Ezüst Ácsceruza Díjat is. Publicisztikai tevékenységéről, annak céljairól és eszközeiről beszélgetett vele Pásztor Erika Katalina egy szintén rendhagyó, Budapest-Pécs között lebonyolított, egy másfajta építészetről szóló elektronikus levél-interjú keretében.

Új fókusztémánkhoz kölcsönvettük Cságoly Ferenc írásának címét, s nem csak azért, mert köz-helyessége ellenére is jó cím. A debreceni konferencián elhangzott előadás köntörfalazás nélküli, logikusan felépített, világos és tiszta beszéd, hogy egy túlbonyolított környezetben érteni és eligazodni segítsen - véletlenül vagy sem, de éppen 2011. november havának utolsó piszkos-szmogos, ködös hétvégéjére időzítve.

Szomorú hír. Tíz éves barátunk, társunk, partnerünk - az N&n galéria - hajós utcai kiállítótermét az önálló bírósági végrehajtó ma reggel lezárta. Élt 10 évet, 9 hónapot és 10 napot.            

Michael Kimmelman ravasz, vérbeli profi: beszélt helybéliekkel, építtetőkkel, kurátorral, Zumthor közvetlen munkatársaival és persze - többször is - Peter Zumthorral. Az eredmény egy filmszerű portré, amit házak, tervek, pletykák, kontinensek, jelentéktelennek tűnő apró részletek és fontos gondolatok mentén vágott össze az író, hogy az építészről minél árnyaltabb képet mutasson be a New York Times - és most Kollmann Máté fordításában az epiteszforum.hu - olvasóinak.

Egy évvel ezelőtt a korábban némi függetlenséget és ezáltal szakmaiságot is képviselni tudó, műemlékek felújítását tervező és azok kivitelezését felügyelő, hatósági jogkörrel is rendelkező építészek a kulturális örökségvédelem védőernyője alól kiebrudalva a mindenkori politikai hatalom közvetlen utasításait végrehajtó közigazgatási rendszer részévé váltak. Hivatalnokok és politikusok felülről szabadon áramló utasításos rendszerében a tisztán szakmai szempontok érvényesítése szinte lehetetlen. Egy szervezeti egység látszólag ártatlan áthelyezése olyan drámai helyzetet teremtett, amelyben Pazár Béla építész szerint különös jelentősége van annak, ha a tájról, építészetről, avantgárdról és tradícióról – újra és újra - elgondolkodunk.

Dr. Rigó Mihály mintha csak kis darabokból varrna színes takarót, úgy állított fel egy, a magyar mérnökök praxisát jellemző problématérképet Dubniczky Miklós interjúiból, amelyeket megyei mérnökkamarai vezetőkkel készített, és amelyek a Mérnök Újságban jelentek meg az elmúlt hónapokban. Mindketten fontos munkát végeztek. Dr. Rigó Mihály alábbi cikkében a vezetőkkel készített mély-interjúkat probléma-csokrokba szedte s a konkrét helyzetekből olyan tiszta, átlátható (és persze továbbfejleszthető, kiegészíthető) diagnózist alkotott, amely alkalmas egy közös akcióterv kidolgozására. Valami hasonlóra az építészeknek is nagy szükségük lenne, mert az érdekek nagyon is közösek.

„Műszaki életünk képviselői munka nélkül, végelgyengülésben, kábultan és döbbenten állnak a részünkre már előre megásott nagy gödör szélén...” Kévés György helyzetképe a magyar műszaki értelmiség több évtizede tartó mellőzöttségéről és jelenlegi, ijesztően kilátástalannak tűnő helyzetéről.