A modern építészet közterei Budapesten I-II.

Az Ernst Múzeum Public Spaces of Modern Architecture in Budapest I-II. címmel angol nyelvű tanulmánykötetet jelentetett meg, mely a 20. századi Budapest kulturális életének színtereit mutatja be.

Public Spaces of Modern Architecture in Budapest I-II.
A modern építészet közterei Budapesten I-II.

Az Ernst Múzeum Public Spaces of Modern Architecture in Budapest I-II. (A modern építészet közterei Budapesten I-II.) címmel angol nyelvű tanulmánykötetet jelentetett meg, mely a 20. századi Budapest kulturális életének színtereit (a budapesti mozikat, kávéházakat, műtermeket, művésztelepeket, múzeumokat, kiállítási csarnokokat és galériákat) mutatja be. A kötet témái azon 20. századi építészeti műfajok, melyek Budapesten jelentőssé váltak, mind építőművészeti-művészettörténeti, mind kulturális-történelmi szempontból. A kétféle szempont említése itt nem véletlen: az építészetben ugyanis korszakot meghatározónak tartjuk, ha egyszerre több olyan műfaj is születik vagy megy át jelentős változáson, amelynek lényege új típusú köztér, társadalmi tér megteremtése, addig ismeretlen formában és módokon, funkciók szerint.

A mozi mint meghatározott társadalmi tér nem létezett a 20. század előtt, és számos jelét láthatjuk annak, hogy induló századunkban már másnak adja át jelentőségteljes helyét. A műfaj tudományos feldolgozása a mai tudományelméleti elvárásoknak természeténél fogva megfelel, hiszen létrejöttében technikai, társadalmi és gazdasági érdekek játszottak szerepet. A moziban először egy zseniális technikatörténeti találmány és közönsége találkoztak, de mindjárt úgy, hogy a találmány bizonyította magáról: csakis a közönségért létezik, akár a modern kor más, már feldolgozott társadalmi terei: a 19. századi pályaudvarok, kiállítási és vásárcsarnokok, az első áruházak, amelyek megvalósítását új technológiák tették lehetővé. A társadalmi tér legújabb kori történetének bemutatására mi sem alkalmasabb tehát, mint a mozi, aminek közönsége maga a társadalom, az ezt másutt jellemző tagozódások nélkül.

A kávéház több mint vendéglátóhely: az 1700-as évektől 1949-ig a polgári hétköznapok egyik legfontosabb színtere volt. Virágkorát Magyarországon a 19-20. század fordulóján élte. Itt forrt a politikai és üzleti élet, működtek a szerkesztőségek és a legkülönfélébb asztaltársaságok, alakultak pártok és sportegyesületek. A kávés szakma is önálló, megbecsült mesterségnek számított, ipartestülettel, tanoncképzéssel, székházzal, szakmai sajtóval. Újjáéledése a kelet-európai országok rendszerváltásával kezdődött.

A kötet különleges témája a műterem-építészet. Mai tapasztalataink szerint ugyanis a műterem az egyik legelzártabb élettér, noha épp a kortárs művészetben figyelhetjük meg a művészet kontextus- vagy közönség iránti igényét akkor, amikor a művész az alkotófolyamatot is feltárja a kitételre kerülő műalkotással-installációval, sőt, esetenként magát a műtermet állítja ki műként. Amikor pedig a műterem tervezői feladattá, építészeti témává vált, a 19. század második felében, a műtermekben folyt képzőművészeti alkotómunka közérdeklődésre tartott számot: kedvelt témája volt az újságok szöveg- és képanyagának, karikatúráinak, s elszórt irodalmi előzmények után a művészregényeknek is.

A műteremből (építészeti kialakításából, életéből, berendezéséből, műtárgyaiból) megismerhető a művész ars poeticája és műve, vagy fordítva: felfedhető a műalkotásnak, a művészetnek a kor társadalmában játszott szerepe. Egy-egy műterem alapvetően több funkciót tölt be: az alkotómunka, az alkotás megmutatásának, olykor növendékek alkotómunkába történő bevezetésének helye. Műterem, kiállító vagy bemutató tér és iskola - magán és köztér egyszerre.

Végül a 20. század jellegzetes kiállítási terei, múzeumok, kiállítási csarnokok és galériák kerülnek bemutatásra. Az állandó gyűjteménnyel rendelkező múzeumok szekularizálódásával és a művészetek felvirágzásával függött össze az időszaki és kortárs művészeti kiállításoknak otthont adó kiállítási csarnokok megjelenése a 19. század utolsó harmadában. A művészet 20. századi, az intézményesülttől távol álló ars poeticája a műcsarnokok klasszikus kialakítása helyett is új, modern tereket igényelt s nemcsak a képzőművészet, de a századfordulón különleges jelentőséget nyert iparművészet számára is. A kötet ezen fejezete a kiállítóhelyek 20. századi, társadalmi és kultúrtörténeti változások szerint folyamatosan alakuló történetét kíséri végig, mind a mai napig.

Kiadó: Ernst Múzeum, 2004
1. kötet: 200 oldal, fekete-fehér fotókkal, 2500 Ft.
2. kötet: 270 oldal, fekete-fehér fotókkal, 3000 Ft.
A két kötet együtt: 5000 Ft.
Beszerezhető az Ernst Múzeumban (Budapest VI., Nagymező utca 8.)