Építészek alkonya? Ez van!

Borvendég Béla válaszol Para Kovács Imre Építészek alkonya című írására.

Jó órában mondjam, nincs rá szükségem. Csacska emlékként őrzöm a nachtkaszlimban. Valamelyik légitársaság figyelmességeként osztogatta a kedves szőke légikísérő. Ha a hosszú éjszakai repülés közben netán szundítani szeretnék, és zavarna még a tompított fény is, csak akasszam a szemellenző gumi pántliját a fülem mögé és máris azt hihetem, hogy alkonyodik. Megköszöntem, kipróbáltam. Nem füllentett! De végül mégis zsebrevágtam és - biztos ami biztos - inkább egy pohár whisky zsongító hatását választottam.

A Népszabadság október 12-ei számában a Kultúra rovatban megjelent "Az építészek alkonya" című íromány arra szólítja fel az építészeket, hogy üvöltsenek. Meglehet amit mondok, ki fogja ábrándítani a szerzőt. Sokukkal beszéltem azóta. Nem teszik. Hja, többezer éves szakma ez. Volt hát ideje rá, hogy már ránézésre is meg tudja különböztetni a krétaport az antraxtól. Magam pedig vén fejjel megtanultam azt is, hogy néha még a hülyéskedésből is kiszűrhető tanulság. Kellő türelemmel kinyerhető, jóllehet, - mint adott esetben - ez bizony parányi.

A szerző gondolatai ugrabugrálnak. Mint majom a ketrecben. Annyi azért mégis kihámozható belőlük, hogy az építész munkáját valójában megfelelő szoftverrel ki lehet váltani. Egyrészt dícséretes - és a szerző javára szól -, hogy hipotézise elfogulatlan. Amire a szerző fedezetként a témában való cáfolhatatlan bizonyítékait vonultatja fel. Másrészt azonban sajnálatos, hogy nem övé a felfedezés pálmája. Rájött már erre annak idején a Tervhivatal is, amikor kitalálta, hogy milyen a szocialista embertípus, hol, hány lukas és mennyi lakásra tarthat igényt a dolgozó nép. Ezt aztán az építészekkel lerajzoltatta, a házgyárakkal legyártatta. Így jöttek létre csodálatos lakótelepeink például, melyekben - mint tudjuk - máig sikk lakni. Gond egy szál sem! Leszámítva persze a fűtési számlákat. Minthogy azonban akkoriban a kibernetika még burzsoá áltudománynak számított, a szoftver helyett a típusterveket alkalmazta. Ám még ahhoz is több ezer építészre volt szüksége, hogy ellenőriznék  például: valóban ezek szerint forgatják-e gémjeiket a toronydaruk. Hogy a diktatúra szoftver volt-e vagy hardver? Eddig ezen még nem gondolkoztam. Döntse el az, aki ért hozzá. Ám hogy működött és azt miként tette, azt megtanultam.

A cikk szerzője kétségtelenül összetéveszti a szezont a fazonnal, amikor tudni véli, hogy az építészek szakmája lett az első szoftverrel kiváltható foglalkozás. Emlékezetem szerint a titkosírás fejtők például már több mint hatvan éve sikerrel használják a számítástechnikát, az építészek pedig csak cirka húsz éve kezdték kóstolgatni. Amerikában. Nem csoda. Hiszen a hirhedt német Enigma kódjának megfejtése is csupán kutyafüle lehetett egy rendesebb mai kórház megtervezéséhez képest. Ennek ellenére kétlem, hogy ma már kódfejtőkre ne lenne szükség. Ámbár sose láttam a CIA stáblistáját.

A szerző komolyan aggódik az építészek tudásának kiszámíthatlansága miatt. Szeretném megnyugtatni. Bár a megállapításában van némi igazság. Aggodalomra még sincsen ok. És nincs ok a szégyenkezésre sem. Hisz' ezzel az építész szakma nem áll egyedül. A meteorológia tudománya például nem is két lábon áll, mint teszi az építészet - legalábbis a szerző szerint. Az utóbbi valóban tiszta fizika és matematika. E téren pedig bizonytalanság semmi. Tudunk mindent. Egyetlen jó szoftverre volna tehát csak szükség. Ráklikkelünk az ikonra. És az időjárás azonnal tudni fogja, hogy holnapután esni kell vagy fagyni. Úgylehet, tudós szerzönk már ki is módolta a programot, csak szerénysége tiltja, hogy föl tegye a hálóra. Lehetne belőle milliomos is, ha pénzért adná. (Csak Aigner Szilárd meg ne tudja valahogy, mert abból nem parányi forgószél kerkedne, hanem igazi égi háború). No és a fizikusok? A fényre egyszer azt mondják, hogy rezgés, máskor meg, hogy sugárzás. (Talán még tanult szerzőnk is hallott már erről harangozni valahol.) Hol itt a kiszámíthatóság? Most pedig mindennek a hegyibe még olyasmiket is gügyögnek, hogy ugyanaz az elemi részecske egyidejűleg két helyen is lehet. A francba! Hát ide is nem inkább egy szuper jó szoftver kellene inkább mint a kiszámíthatatlan ész? Barátaim! Meddig tűrjük még, hogy szerzőnk egy számára kiszámíthatatlan világban kell dühöngjön?

Mert hogy azt teszi. Ez süt ki minden sorából. Alkotmányunk szerint ehhez joga van, és haragját írásban is közölheti. Ha meg tudja fogalmazni. Ha nem az is kiváltható. Vesz, vagy csinál egy jó szoftvert. Az általa ajánlott Anarchitekt munkacíműt például. Belepötyögteti. Mindent amit tud. A sárgarépa-petrezselyem-rohadt-töktől kezdve a száztizenhatéves barnakislányig bezárólag és a hatás kedvéért még hozzá biggyesztheti azt is, hogy a búr a búr a búr kalappal stb. A fájl ablakból ráklikkel a hőbörög módra, megpöcögteti az egér bal oldali billenytyüjét és kész. A mű már ki is van nyomtatva. Hajlott korom legyen a mentség! Ezt a szotvert nem ismerem. Konzervatívként még a Windowsnál tartok. Ám ha szerzőnk ilyesmit használt tisztelettel javaslom Gyakoroljon még egy kicsit. Vagy fejlessze tovább a szoftverét. Mert úgy látom, vagy ott van a gubanc, hogy elmulasztott a gyorsformázás menűböl a "fogalmaz" parancsra klikkelni, vagy a szoftver még még nem elég önfejlesztő. Legalábbis a - "32 százalék Makovecz, 51 százalék szecesszió, 17 százalék Finta" - kezdetű passzus erről árulkodik. Ahol is egyetlen mondatban kavarog többek közt "az adatbázisban megtalálható összes létező - egykor létező - tervezett - korrekt - anyagárak - építési szabályok - kerületek - aktuális - ingatlanpolitika - végtelen számú kombináció - önmagával határos építész - saját elképzelés - korlát - fogoly - magánélet." Pedig a mondatból, ha már itt tartunk legalábbis a formális logika szabályai szerint a tűcsök és a bogár még hibádzik is.

Azt viszont el kell ismerni, hogy e csodaszoftverében az egyéniség művészi(?) eleme már jelen van. Amit ő ugyan álproblémának tekint. Könyörgök: ne tegye! Hisz' tudjuk, irománya is tanúsítja: a stílus maga az ember.

Komolyra fordítva a szót: nem szeretném, ha a végén kiderülne, hogy valójában csalafinta megtévesztés, ami az újságban megjelent. Beugratás. A végén rásvenkel a komolyan olvasóra a rejtett kamera és jöhet a fergeteges kacaj. Ha-ha-ha! Ha erről van szó, kéretik törölni mindazt, amit eddig sugalltam. Akkor viszont két megjegyzésem volna.

Az egyik tükörtréfa. A Ferde Torony - mármint az a bizonyos písai - önelégülten kihúzza magát és körülnéz. Látni akarja, miféle tornyok léteznek még rajta kívül szerte a világban. S dühöngve fedezi fel, hogy vannak nála magasabbak is. De aztán másodszor is körülnéz. És megnyugszik. "Úgy nézem, mindenik ferde, csak én vagyok egyenes." Élő bizonyság, hogy még ma is ferde. Ráadásul szeptember 11. óta a többiek száma kettővel csökkent.

A másik valóságos és megtörtént. Orvos öcsémet gyakorló korában rendszeresen zaklatta egy beteg, aki rendre úgy mutakozott be, mint Magyarország főmérnöke. Őt azonban gondos kezeléssel sikerült kigyógyítani. Nem neki. Ő belgyógyásznak tanult ugyanis.

Mi van? üvölt bele a világba "napon szárított aktív oxigénes" szerzőnk, miután parányi voltát meghazudtolva üggyel-bajjal sikerült feltornássza magát nyilvánossága sámlijára. Nos azt üzenem neki, hogy ha levenné a szemellenzőjét, megláthatná. A jelen ugyanis valóban elkezdődött. Ha magyar építészként és nagyon sóherül számolok, vagy ezer évvel ezelőtt. Ha a genetikusokra hallgatok, sokkal régebben. Azt csak a jó ég tudja mikor.

Borvendég Béla