
Középületek - Szerkesztette Cságoly Ferenc
Kiadja a TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
Kiadja a TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft, 2004.
630 oldal, 7600 Ft.
"Minden középület (jó esetben) egyedi és szuverén, csakúgy, mint egy ember. Ugyanúgy, mint az embernek, vannak rokonai, közeli- és távoli ismerősei akár funkcionális, akár tágabb, építészeti értelemben. És ugyanúgy, mint minden embernek, a középületkenek is van származása, vannak ősei, felmenői. Egy ember önmagában, kapcsolatrendszeréből kiszakítva, nehezen értelmezhető. De megismerhető - részben legalábbis - a kapcsolataiból, a családján keresztül, a családja múltján keresztül is. Ugyanígy a középületek is. E tankönyv sajátossága és egyik célja éppen ez, múltján és kapcsolatain keresztül ismertebbé tenni a jelenkor középületeit, középület-típusait." - olvasható a vaskos kötet hátsó borítóján.
"A ma világának építészete mind stilárisan, mind elméleti meghatározottságát tekintve rendkívül szerteágazó. Ebben a már-már elbizonytalanító sokszínűségben, értékek és értéktelenségek halmazában, éppen az eligazodást segítheti a folyamat, a fejlődéstörténet ismerete, hiszen e nélkül felszínessé és gyökértelenné válik a ma építészetének megismerése is. Nem csak speciálisan a középületek tekintetében, de általában véve is rendkívül fontos és a folyamatok ismerete, az általános kulturális kérdésektől kezdve, a helyi, nemzeti kultúrák problémáin át, a személyes vonatkozásokig bezárólag.
A múlt, a fejlődéstörténet ismerete ugyanakkor nem csak a jelent teszi érthetőbbé, hanem éppen ez segíthet a jövő megalapozott építésében is. Az egymásra épülés szimbolikája az építészetben különösen könnyen érthető. A múlt, a jelen és a jövő egymásra épülése, egymásból következése olyan, mint az egymásra épülő téglasorok. Ha nincs közöttük kötőanyag ha elvész a kapcsolat, az egész építmény ingataggá válik. Az építészettörténet, általában a történelem ismerete soha nem volt olyan fontos, mint éppen manapság. Az új építészeti jelenségek, stílusok felbukkanása és elévülése soha nem volt olyan felpörgetett ütemű, mint ma. Félő, bogy a rövid élettartamok, a gyors avulás egyik oka éppen az egymásra épülés hiányában rejlik amely a folyamatok ismeretének elhanyagolásából ered.
A történet ismeretének egyik általános tanulsága az, bogy az építészet évezredeken át terekben és tömegekben gondolkozott. Csak az utolsó száz évben bukkant fel és erősödött meg a rendeltetés szerepe, hogy azután a 20. század közepe táján kialakult funkcionalizmus mindent – beleértve a tereket és a tömegeket – a funkciónak rendeljen alá. A híres, hírhedt 3F, a „form follows function" (a forma a funkció függvénye) ennek a hamis hierarchiának volt a jelmondata. A funkcionalizmus, mint a végletes aránytalanságot deklaráló építészeti hatás építészettörténeti léptékkel mérve rendkívül rövid életű volt, hatásai azonban máig érvényesülnek. De egyre jobban érezhetőek ugyanakkor azok a tendenciák is, amelyek visszanyúlnak az építészet őseredeti eszköztárához; a terek és tömegek szerepének erősödése is jellemzi a jelenkor építészetét.
A tankönyv a terek és térrendszerek megismerésében (ezzel közvetve a tömegek-tömegkapcsolatok) is szeretne segítséget nyújtani. Az egyes középület-családok esetében tárgyalja azok jellegzetes térhasználatát, a specifikus terek és térrendszerek kialakulását és típusait. Terekről és térrendszerekről csak részben lehet egzakt módon beszélni. A térképezés, mint építőművészeti eszköz értelmezhetetlen kizárólag analitikus módszerekkel (bárha erre nem is egy kísérlet történt). E könyv sem tehet mást, mint példákon keresztül, analogikus módszerrel próbálja érthetővé tenni a terekben – térrendszerekben való gondolkodás fontosságát. Az alkalmas térrendszer alkalmazkodóképes, könnyen átalakítható, könnyen követi a rendeltetések változását, míg a tisztán funkcionalista épület olyan, mint egy szélsőséges divatot követő ruha, ha elévül, ki kell dobni, mert átalakítani lehetetlen, vagy nem éri meg.
Természetesen ezzel a szemléletmóddal nem akarjuk a rendeltetés szerepét lekicsinyíteni, vagy éppen elmellőzni, csupán a helyére szeretnénk tenni."
(Részlet Cságoly Ferenc Előszavából)