| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Nézőpontok/Kritika

MOBIL-építészet, KINETIKUS-építészet, KATASZTRÓFA -építészet

1/3

?>
?>
?>
1/3

MOBIL-építészet, KINETIKUS-építészet, KATASZTRÓFA -építészet
Nézőpontok/Kritika

MOBIL-építészet, KINETIKUS-építészet, KATASZTRÓFA -építészet

2006.09.06. 09:37

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Mújdricza Péter

avagy FORMA ÉGHAJLATVÁLTOZÁST KÖVET. Milyen tanulságokkal ajándékozhat meg bennünket a klímaváltás, mint bionikus visszacsatolás, kijózanító késő újkori pofon? - Mújdricza Péter elmélkedése augusztus 20. után

MOBIL-építészet, KINETIKUS-építészet, KATASZTRÓFA-építészet – avagy A FORMA KÖVETI AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁST


„Ha én szél lehetnék…"

 

„Megdöbbentően tanulságos volt számomra a 2004-es Velencei Építészeti Biennálé 'záróakkordjaként' tapasztalt adriai orkán, amely halomra döntötte az építészeti seregszemle kertjének szabadtéri installációit. Beázott-bezárt pavilonok jelezték az elszabadult elemek erejét, mire képes a természet – a világ építészetének legkíméletlenebb kritikusa – ha egy kicsit megbolondítjuk. Csak úgy röpködtek a levegőben a legjobban reklámozott, egymást a legmelegebben elismert sztárépítészek installációi az alig 100 km-es szélben. És ez az óránként alig 100 km-es sebességű vihar, melynek felkerekedéséhez a mammonmutációként burjánzó globális építészet környezetterhelése is hozzájárulhatott, hol van még azokhoz a több száz km-es sebességgel száguldozó hurrikánokhoz képest, amelyek rendszeres rendszertelenséggel, ám egyre gyakrabban dúlják fel immár nem csupán a különböző kontinensek partjait, de azok belsejét is." – írtam a 2004-es velencei építészeti világtalálkozóról helyzetelemző, kvázi építész-meteorológusi jelentésemben a Liget 2005. márciusi számában.

 

2006. augusztus 20-án, a magyar államalapítást ünneplő esti tűzijáték alkalmával közel hasonló erejű vihar lepte meg a nagyérdeműt Budapesten, sebesülteket, sőt emberéleteket is követelve. Itt is röpködtek a sörsátrak, egyéb alkalmi installációk, százéves fák csavarodtak ki gyökerestől, a budai várban a valaha volt Honvédelmi Minisztérium műemléképületének új tetőszerkezete és bádogszegélyei 50-60 méteres körzetben kaszáltak gépkocsikat, menekülő embereket egyaránt. A közelmúltban átadott Népligeti Buszpályaudvar percek alatt olyan megtévesztően élethű dekonstruktivista épületszörnyeteggé, kinetikus gólemmé alakult, hogy akár Frank O.Gehry, vagy – aerodinamikus készházai használóinak magánvéleményére amúgy felettébb immunis – Zaha Hadid is megirigyelhette volna.

A fenti természeti megfigyelések – a forma követi az éghajlatváltozást – új vonásokkal gazdagíthatják a már-már „hagyományosként" elfogadott mobilépítészet műfaját is. A klasszikus avantgárd architekturális térmobiljain (Leonardo, Moholy-Nagy, Nicholas Schöffer, Alexander Calder, Haraszty, Lois Viktor stb.) túl, elsősorban a különböző késő újkori társadalmi mozgásokra, inváziókra, vízi és szárazföldi, földalatti, légi- és űrbéli „missziókra" (mobilitásokra) reagáló mobilépítészet elmélete és gyakorlata újulhatna meg a beköszönő évezred hajnalán. A teória huszadik századi ősatyjának az a magyar származású Yona Friedman tekinthető, aki 1958-ban tette közzé első kiáltványát A mobil építészet címen. A második világháborút követő techno-optimista fellélegzés aurájában Friedman Űrváros-ideája szerint a talajtól történő elszakadás és a társadalmi mobilitás hatalmas tetraéderek, poliéderek és gömbök addícióiból építkező megastruktúrák segítségével valósult volna meg. Elképzeléseit modelleken is tanulmányozhatták az érdeklődők 1999. végén, 2000. elején a Műcsarnokban a Világépítészet – Vándorló utópiák című tárlat Szerkezetek & Hálózatok szekciójában. Szintén ezen a kiállításon lehetett látni a hasonló víziók igézetében alkotó David Georges Emerich Önrögzítésű szerkezeteit, valamint Eckhard Shulze-Fielitz Raumstadt című, többnégyzetméternyi tükörasztallal lebegtetett kozmikus térrácsmodelljét is, 1959-ből.

A mobilépítészet kvázi hurráoptimista, már-már egyfajta kozmikus hippi-architektúrát sugalló utópiája volt az Archigram-csoport Lépegető városa, Hans Hollein virtuális lélekűrutazásra csábító, pirulaként bevehető pszichedélikus mobilja, valamint Buckminster Fuller „Földűrhajó-víziójára" rímelő geodétikus kupolacsaládja is. Fuller kupoláinak elemeit a hadiipar civil átstruktúrálása révén gondolta el, alapötlete a második világháború alatt született, amikor a haditengerészet kötelékében teljesített katonai szolgálatot. (Amúgy a Fuller-istállóból indult tőbbek közt a Reichstag acél-üveg kupoláját hasonló szellemben konstruáló Sir Norman Foster is.)

A Friedman ideáival köszönőviszonyban lévő gondolatokat a mindennapok építési gyakorlatához közelebb segítő Buckminster Fuller munkássága eredetileg a legszegényebbek lakásgondjait oldotta volna meg. Paradox módon, az ötvenes-hatvanas évek nagylélegzetű építészeti utópiái éppen azon multinacionális nagyvállalatok és militarista korporációk révén tárgyiasulhattak el valamelyest, amelyek rákos daganatokhoz hasonlítható agresszivitása vezetett a világ metropoliszainak peremén gyűrűző nyomornegyedek globális expanziójához, a mobilépítészet infernális megjelenéséhez is.

  

Gondoljunk a viskóvárosok clochard-architektúrájára, az aluljárók pokolkarcoló építészetének számos hazai és nagyvilági megjelenésére, a dicstelenül gyarapodó természeti és társadalmi katasztrófák menekültjeit befogadó, be nem fogadó, elhárító, már-már a militarista építészet eszköztárát is csillogtató élőerő-eltakarító, asszimiláló mobilok széleskörű „szociális" arzenáljára. Gondoljunk a hadiipari (és kleptokrata) maffiák érdekeit kiszolgáló repülő mobilokra, rakétákra, az állami és magán születésnapok fényét, hangulatát generáló tűzijátékok ártalmatlan petárdáitól a közel s távol-keleti mechanikus és digitális égi szárnyasokra, űrszekerekre, bolygókörüli és bolygóközi pályára állítható műholdas mobilokra, űrszemetekre stb. Ha elfogadjuk a 2004-es Velencei Biennálé díjnyertes belga pavilonjának koncepcióját az egykori Belga-Kongó fővárosának, Kinshasának emberekből „építkező" utcabútorairól, (Mesék a láthatatlan városról) a különféle katasztrófák menekültjeit-áldozatatait (sőt kamikázéit is!) térmobiloknak, kinetikus élőerőnek kell tekintenünk. Kiváltképp, ha a militarista és civil (állami, kormányzati és egyéb diszpécser) logisztikai ellenőrző szervek szempontjait (felelősségét?) is figyelembe vesszük.

A kinetikus élőerők kamikázéi tovább osztályozhatóak aszerint, hogy mely vallás, ideológia, (monoteizmusoktól a marxizmusig) illetve milyen hagyományos műtárgy (tank, traktor, szállító járművek, repülőgépek, hajók, tengeralattjárók, műholdak, égi-, földi- és földalatti robotok, személyi számítógépek stb.) protéziseként válnak detonátorrá. Ezek a térbeli gesztusok az „előre mindenfelé" jelszavával évtizedek óta termékenyítenék meg – régen feledve már az „alapító atyák" (Friedman, Fuller, Peter Cook) világ-gyógyító ideáit – az euroatlanti katonapolitikai és civil érdekszférát reprezentáló mobilépítészetet, mint a félelem és elrettentés építészetét is. A totális széthullás esztétikáját hajszoló fejetlen mobilitás az akciós filmipartól – a képző- és (hadi)iparművészeteken, computerművészeteken és digitális dimenziókban megvívott háborúkat is szimuláló számítógépes játékok arzenálján át – az építő- és városépítő-művészetig mindenhol megjelenik. A multinacionális pénzmosás indiszkrét báján túl, a szintetikusan szedált, sápadtarcú tömeglény, globális bűvészinas – az emberalatti ember – vizuális és tárgyi világa ez.

  

A fenti, a képdobáló televízió képernyőjéről már unalomig megszokott köztéri trendy-mobilokon kívül, Magyarországon is egyre inkább meg kell barátkoznunk a különféle természeti és „professzionális" (ünnepi?) katasztrófák „spontán építészeti" mobiljaival. Aero-fragmentekkel, repkedő tetőcserepekkel és tetőszerkezetekkel, csapkodó-tekergő fólialepedőkkel, hő-, hang- és vízszigetelésekkel, csattogó üvegtáblákkal, beton- és acélstruktúrákkal, zuhanó faágakkal-fatörzsekkel, önállósult gépalkatrészekkel (auto-mobilokkal) – immár élő egyenesben, testközelben is. A 2006. augusztus huszadikai viharos budapesti tűzijáték ebből a szempontból is tanulságos, „előre be nem jelentett" szakmai és civil túlélőgyakorlatnak, telivér, igazi alkalmi katasztrófa-bemutatónak bizonyult.

Forma éghajlatváltozást követ – vajon mennyiben felelős a kvázi valláspótlékként megjelenő emberi hadi- (és építési-) mobil-technika a természeti elemek elszabadulásáért? Milyen tanulságokkal ajándékozhat meg bennünket a klímaváltás, mint bionikus visszacsatolás, kijózanító késő újkori pofon? Miféle interakció, „párbeszéd" remélhető a tomboló időjárás és a kleptokrata város között? Milyen újdonságokkal, térbeli, tartószerkezeti és formai leleményekkel lepheti meg a bennszülött földlakót, gyakorló és gyakorlatlan építészeti szakmagyakorlót az éghajlatváltozás? Valóban leírhatóak-e a túlélés városképletei? Valóban érdekesek és érvényesek ezek a törekvések a Kárpát-medencében?

Mert kívül-belől a huzatos Kárpátiai Mőbiuson, együtt örvénylenek a letarolt New Orleans-szal a libanoni cédrusok, a napfoltkitöréseket követő inváziók és globális tűzijátékok, cinikus, kleptokrata kormányok és interkontinentális pénzmosodák, árad és kiszárad a Gangesz, égnek az ibériai és görög erdők, az afrikai és dél-amerikai dzsungelek, bömbölnek a bombázott belgrádi és bejrúti állatkertekben az éhező, nekivadult oroszlánok, süllyed el Velence, virágzik a budapesti-kínai globali-bóvli és porlad új termőfölddé Hirosima és Nagaszaki…

szerző: Mújdricza Péter
Budapest, 2006. augusztus végén

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.