10 év szakrális - Az idea közvetlen valósága
A BME ”szakrális terek építészete” kurzus hallgatóinak kiállítása a FUGA-ban. Megnyitó: 2011. szeptember 15-én, 18 órakor.
A BME Építészettörténeti Tanszék Szakrális terek építészete kurzusainak összefoglaló kiállítása. 10 év különböző módszertanra épülő elemző metódusait ismertetjük, a kortárs szakrális építészet fogalmi meghatározásában. A kiállítás Guzsik Tamás (1947-2002) szellemi hagyatékának kibontása egy évtized építészhallgatóinak alkotásain keresztül. Térhatások valós modellezése „bebújós” kubusokkal, kápolna tervek és kútházak makettjei valamint koncepcionális modellek mellett a keresztény liturgák funkcionális elemző rajzai adják a kiállítás teljességét. A 2005-ös templomépítészeti kiállításról és az „object”-építő workshop-okról kisfilmek szólnak – mutatva a tervekből prezentációkon keresztül kibontakozó gondolatok alkotói módszertanát. A szakrálist modellezzük az ideától a közvetlen valóságig.
Kiállítás megnyitó: 2011. szeptember 15. csütörtök 18 óra
helyszín: FUGA, Budapest V., Petőfi S. u. 5.
Kiállítást megnyitja: Cságoly Ferenc DLA, MTA tagja
Kiállítók: BME Építészmérnöki Kar ”Szakrális terek építészete” I-II. kurzus hallgatói
Kiállítás kurátora: Vukoszávlyev Zorán PhD
A történeti építészet legjelentősebb alkotásai minden korban a szakrális épületek, a templomok, a szentélyek voltak. „A több mint kétezer éves keresztény kultúra mind Európában, mind a többi földrészen a templomépítészet változatos gazdagságát teremtette meg: egy-egy stíluskorszakra a legjellemzőbb alkotás az ”Isten háza”. Az idő és földrajzi hely függvényében igen különfélék ezek az épületek, nemcsak stílusukban, megjelenésükben, de elrendezésükben, térkapcsolataikban is. Még az építészetben valamennyire tájékozott ember is sokszor értetlenül áll e sokféleség előtt. Az európai kultúrkört leginkább jellemző keresztény templomok építészete mellett a világ vallásainak építészeti megjelenésében is megfigyelhetőek a kortárs tendenciák. A reduktív formavilág az elmélyülés, az anyagszerűség az elfogadhatóság, a szimbolikus hangsúlyok alkalmazása a közérthetőség érdekében egyre dominánsabban jellemzi e legnemesebb épülettípust.
Építészeti műhelyünk alternatívát kínál a „nem valós” szituációkban zajló tervezéssel szemben. Kis létszámú kurzusunk két szemeszter munkáját és annak workshopban befejeződő „valóságát” adja. Szakrális épületek építészettörténeti elemzése az első szemeszter feladata, ahol a résztvevők képet alkotnak a stílusfejlődésről és a funkció-irányokról. E bevezető kurzus ideáltervvel zárul, azonban nem építészeti vonatkozásában ítéltetik meg elsődlegesen, hanem a funkció-térforma-tömeg viszonyában. A második szemeszter kortárs épületek elemzésével indít, ahol az anyag, a tér és a kompozíció elemein keresztül komplex szemléletben a hely által generált meghatározott szituációt vizsgáljuk. Az alkalmazkodással foglalkozunk, egy konkrét helyszínre tervezett objektummal. A feladat mérete megengedi, hogy a helyszínen lévő „talált tárgyakkal” mikroanalízist végezhessünk. A tervvel kapcsolatos elvárás egy mondatban fogalmazódik meg: olyan építmény keletkezzék, ahol az anyag dominanciája érvényesül, melyet nem tervezőként kell megérteni, hanem akként, mintha mi magunk építenénk. A „self-made” igénye a realitás szintjén tartja a tervet, a megépítésen való gondolkodás áttétel nélkül kapcsolja a szellemi ideát a reális anyagihoz. A tárgyalásos modellben építész opponensek véleményezik a folyamatot, de ennél még fontosabb, hogy már igen korai fázisban 1:10 – 1:4 léptékű makettel lehet egyeztetni az építtető közösség képviselőivel. A közvetlen kapcsolat akkor kap hangsúlyt, amikor a két szemeszteres kurzus végén megépül egy közös konszenzus alapján létrejövő tárgy a helyszínen – az idea közvetlen valósága.
A kiállítás megtekinthető: 2011. szeptember 29-ig, vasárnap kivételével 11-19 óráig.
