100 százalék kreativitás - az I. Építészeti Nemzeti Szalon a Műcsarnokban

Június 3-án délelőtt a Műcsarnokban nyíló tárlat kurátora, Szegő György vezette körbe a sajtót az esti zárkörű, szakmai megnyitót megelőzve. Kelecsényi Kristóf beszámolója.

Mint azt a kurátor maga is rögtön megjegyezte, természetesen teljesen tudatos a névválasztás. Idéntől ugyanis évente szalonok lesznek, amiről az elnevezés kifundálóinak nem a 19. század akadémikus konzervativizmusa, hanem a szalonok és ellenszalonok közötti párbeszéd jutott eszükbe. Ezt kívánják most egyetlen tető alá hozni, és az indulatos- helyett, termékeny párbeszédet folytatni a szakmán belül.

Az elkülönülés még megvan, amit, ha másban nem, hát a kurátori koncepció szándéka szerint ezt jelző nyeregtetős, és lapostetős installációs házikók váltakozásából bárki megfigyelhet. A kollégiumi szobák rajzasztalainak intimitását idéző tálalásban részesültek a bemutatott munkák, amelyek közül a legrégebbi Csete György 1974-ben elkészült, ma már műemlék orfűi forrásháza. A példán túl az elénk tárt építészeti alkotások döntő többsége az elmúlt öt-tíz évből való.

A Műcsarnok középső, hármas teremsorán kívül ez a fajta bemutatás van jelen még az oldalsó térsorra bekúszott Újragondolt épületek név alatt futó, kétteremnyi műemléki rekonstrukció esetében is. Belógatott asztali lámpáival kellemes meglepetés a hallgatói tervek tablóit, mestereiket és maketteket felvonultató Építészet oktatás fantázianevet viselő terem, ahol amellett, hogy mindegyik hazai, építészet-oktatást végző intézmény képviselteti magát, a terem középpontjában a milánói EXPO látvány-ötletpályázatát megnyerő MALOM Getto Tamás és Hutter Ákos által készített makettje látható.

A terem pandanja a Tájépítészet 21%. Ahogyan dr. M. Szilágyi Kinga, a BCE Tájépítészeti Karának dékánja, a terem kurátora elmondta, a levegőben jelen levő, éltető oxigén részarányára mutat rá a szám, de egyúttal utal századunkra is. A kiállítás kétségkívül legbarátságosabb termében az olyan megvalósult és sikeres munkák mellett, mint a Graphisoft Park (Szloszjár György) környezetrendezése, a Kopaszi-gát, vagy a pécsi Széchenyi tér (S73), hallgatói tervek is helyet kaptak, az ide ideiglenes jelleggel betelepített facsemeték, és vadszőlő mellett. A múzeum hátsó, félköríves terme felé haladva az utolsó két kisterem témája a társművészetek és a belsőépítészet, ahol olyan tárgyakkal is találkozhatunk, mint a Vigadóból kimaradt, ám ide felszerelt falikar.

A hátsó részben kapott helyet az Osskó Judit, és Csontos János műsorait, építészeti magazinokat vetítő két érintőképernyős TV-készülék, valamint egy kurátori videó, melyet Szegő Csontossal közösen készített. A félköríves záródású térben Salamin Ferenc gondozásában a Főépítészi koncepciók kaptak helyet, melyekkel a nagyméretű tablókon, valamint két érintőképernyőn keresztül ismerkedhet meg a látogató. A terem súlypontjában a magyar építészek fluid felhőkarcolókra emlékeztető fája kapott helyet, amelyre Szegő 1750 és 1950 közötti magyarországi és magyar építészek neveit és egy-egy alkotását írta fel. A fa tetején még sok az üres hely, azonban a kortárs építészgeneráció mestereinek már egy külön terem állít emléket. A Winkler Barnabás által összeállított 25 tabló és néhány makett Medgyaszay Istvántól Reimholz Péterig tartó ívet vázol fel.

A kiállításból mintegy különteremként nyíló, Csernyus Lőrinc és Turi Attila által berendezett terem az Építve tanítani nevet viseli, mottóját pedig Plesz Antaltól kölcsönözte: „Az építés az ember-építéssel kezdődik.” A terem falán hatalmas fa mutatja be a Kós Károly Egyesülést, tanítványokat, építőtáborokat, középpontjában Makovecz Imrével.

Szegő György azt hangsúlyozta, hogy a kiállításnak kettős célja van. Egyrészt a nagyközönséggel való kommunikációt nevezte meg. Mint mondta víziója az volt, hogy a laikus érdeklődő ne egy múzeum belterében, hanem saját környezetében érezze magát, arra ismerjen rá. Ebben elsősorban Bujnovszky Tamás fotóira támaszkodott. Másrészt pedig a már említett párbeszéd, és átjárás megteremtése a magyar építészet különféle irányzatai között. Hiszen – ahogyan azt Szegő kiemelte – az építészet segíthet a „bajban levő világ” paradigmaváltásán.

A kiállítás június 4-én nyílik meg a nagyközönség előtt.