12 év — Dél-Dunántúl építészete a 21. század elején

Tárlat a régió építészetéről a pécsi Csontváry Múzeumban. Megnyitó és könyvbemutató: 2010. szeptember 18.

12 év

Közel kétszáz épület Baranya, Tolna és Somogy megyéből. Középpontban Balázs Mihály, Gerle János és Somogyi Krisztina válogatása.

Megnyitó: 2010. szeptember 18. 16 óra
Helyszín: Csontváry Múzeum földszintje (Pécs, Janus Pannonius utca 11.)

Megnyitja: dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere, Noll Tamás, a Magyar Építész Kamara elnöke

A kiállítás kísérőrendezvénye a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa cím kapcsán kiírt építészeti pályázatokat és köztérfelújításokat összegyűjtő

KÖZ_TÉR_KÖZ

c. album bemutatása.

A könyvet Horváth András építész, a Dél-Dunántúli Építész Kamara elnöke, Czakó Zsolt grafikusművész, a könyv tervezője és a szerző, Somogyi Krisztina ajánlja a megjelentek figyelmébe.

 

 

12 Év – egy tucat tavasz és a többi évszak. Nem sok idő, ha eseménytelenül telik el, de fontossá válnak az évek, ha tartalmas, változásokat hozó időszakot hagyunk magunk mögött. A mérlegeléshez szükségünk van a nyugodt áttekintésre, a számvetésre. A változások távolabbról jobban felismerhetőek, értékük, vagy értéktelenségük pontosabban lemérhető. A fejlődés irányai is kirajzolódnak, ha az eredményeket össze tudjuk vetni korábbi időszakainkkal, vagy el tudjuk helyezni tágabb környezetünkben.

Nehezen körvonalazható építészetünk jelene a régióban, de országosan is. Nincsenek általános szabályok, típus megoldások, „központi” elvárások. De nincs biztos értékrend, meghatározó iskola és tradíciót érlelő közösségi akarat sem. Kialakulóban van azonban egy minőséget jelentő élvonal, mely kilépett provinciális kereteiből, és képes a feladatnak megfelelni, legyen az bármely részén is az országnak. Számos példát találhatunk a helyénvaló, a helyes léptéket, a hely karakterét pontosan felismerő építészeti beavatkozásra. Jó – és helyenként kiváló – egyéni teljesítmények születtek, melyeket összegyűjtve, akár azzal is hitegethetjük magunkat, hogy építészetünk jó úton jár. A helyzet azonban természetesen ennél bonyolultabb, mert az épített környezet nem egyszerűen az individuális teljesítmények összessége. Az építészet európai modelljében meghatározó – és remélhetően az is marad - a települések karaktert adó öröksége, a fejlődés és a korszerű gondolkodás szerves illeszkedése. Az egyéni teljesítmények is csak ezen szempontok mentén tudják a közösséget, és az életünk fizikai kereteit továbbépíteni, és itt már sokkal nagyobb szerepe van a közösség önszabályozó erejének és a hely szellemének. A kimagasló teljesítmények jó irányban tudják befolyásolni az építészet közép-mezőnyét, a hétköznapok mesterembereit, a helyben munkálkodókat. Ezért nagy a felelősségük a környezetünket formáló építészeknek, a városképet, a közösségi épületeket, de akár a lakó környezetünket alakító, mértékadó tervezőknek. Szakmai és etikai hozzáállásuk példát mutat, nem csak formai kérdésekben, de az építészek társadalommal szembeni felelősség-vállalásában is.

A 12 Év kiállítása áttekintést ad a térség legjobb munkáiból. Az összkép legyen bíztatás a jóra való törekvésben, adjon önbizalmat nehéz, de szép hivatásunk gyakorlóinak.

Horváth András
a Dél-Dunántúli Építész Kamara elnöke

 

 

A kiállítás megrendezéséről
A 12 Év – a 21. század elejét kijelölő időkorlát értelmét az adja, hogy a 20. század utolsó évtizedének végén meghúzható egy határvonal, ami az építészetben talán egy korszak lezárását jelentette Magyarországon. A korábbi értékrendek lassú érvényvesztése után nem alakult ki egy újabb kanonizált norma. A kiállítás ennek a közbülső, átmeneti, nehezen körvonalazható időszaknak az építészetét szeretné tetten érni és dokumentálni. A tárlat szeretné megmutatni azokat az eredményeket, és jelenségeket, amelyek tendenciózusak az eltelt tízegynéhány év tekintetében. A bemutatón érzékelhetővé válnak a korra jellemző értékeltolódások és minőségi változások tendenciái is.

A régió építészei részéről régóta élő igény a közelmúlt munkáinak átfogó bemutatása, ezért a Kamara a kiállítás létrehozásával egy régről fennálló adóságát kívánta törleszteni. Ennek megfelelően a mostani kiállítás a Dél-Dunántúl építészetének – tehát Baranya, Tolna, és Somogy megyék területének - nagyszabású és átfogó bemutatására törekszik. Annak érdekében azonban, hogy a válogatás ne egy belső, sokszor elfogult szempontrendszert tükrözzön, hanem felismerhetőek legyenek a külső szemlélők számára is értékes helyi tendenciák, és a tágabb összefüggésben is példaértékű alkotói megnyilvánulások, az összegyűjtött anyagból kiemelten bemutatásra kerülő épületek és tervek körét egy szakmailag köztiszteletben álló, háromtagú zsűri - Somogyi Krisztina szakíró, Balázs Mihály építész, és Gerle János építész, szakíró - választotta ki. Az információk begyűjtése, rendszerezése, és az előkészítésben résztvevő építészek (Sziklai Judit, Máté János és Szilágyi Domokos) és segítők (Ozsvárt András és Lakatos Krisztina) munkája maradéktalanul hasznosul, hiszen egy értékes adatbázishoz jutottunk hozzá általa.

A tervezők által felkínált munkák kiváló alapanyagot adtak, és meglepően változatos összképet mutattak. Mivel egy kiállításnak mindig vannak fizikai keretei, szűkíteni kellett a bemutatásra kerülő tervek körét. A gyenge építészeti teljesítmények könnyebben voltak leválaszthatóak, de a tisztes mesterségbeli teljesítményeknél gyakran kellett mérlegelni. Közel 400 épület és terv feldolgozásával a kiállítás tablóin 190 munka szerepel, közülük 35 kiemelten. A tablókról lemaradó több mint 100 munkát képernyőn lehet megtekinteni, és a katalógusban is tételesen szerepelnek.

A megépült, látható és bejárható épületek, építészeti vagy tájépítészeti terek bemutatása mellett izgalmas kalandot kínál a nem megépült tervek bemutatása. Ezért tettük lehetővé a csak tervként létező, de építési engedéllyel rendelkező - tehát műszakilag és jogilag megvalósítható - alkotások bemutatását is.

A kiállítást dokumentáló kiadvány hosszabb távon is fontos hivatkozási alap lesz, tehát úgy beltartalmában, mint külalakjában példamutatónak kell lennie. Szerkesztése Molnár Tamás hozzáértő munkáját dicséri. A katalógus arra is alkalmas, hogy a régió eredményei máshol is könnyen hozzáférhetőek és megismerhetőek legyenek.

A 12 Év kiállítás – reményünk szerint – azt igazolja, hogy van értelme a széles körű áttekintésnek. Az időszak dokumentálása önmagában is értékelhető összképet mutat, főként, ha az általános áttekintés új szempontok, egy biztosabb értékrend megfogalmazásához ad lehetőséget.