A tizenkét apostolt és a négy evangelistát ábrázoló szobor az 1860-as években került az 1163 és 1345 között épült székesegyházra, amikor a francia forradalom után lebontott huszártorony Viollet-le-Duc-féle visszaépítésekor.
Eugène Emmanuel Viollet-le-Duc neve talán akutálisabb lehet számunkra ma mint bármikor. A francia építész a középkori építészet nagyhatású műtörténésze és nem kevésbé gyakorló építésze is volt a 19. századi Franciaországban, aki a régi szerkezeti és formai megoldásokra saját építészetében és kortárs elméleti munkáiban is támaszkodott. Neve elválaszthatatlan az európai purizmus kialakulásától, azaz a műemlékek stílszerű továbbépítésétől és helyreállítási stílusában ma, a Velencei Karta dogmáinak alkonyakor talán ehhez hasonló — de nem azonos — jegyeket vélünk felfedezni, ha csak a Budai vár, vagy a Nemzeti Várprogram terveire gondolunk. Az építész mindössze 26 éves volt, mikor a Vézelay Szent Magdolna apátsági templom restaurálásával bízták meg. Ezek után tüntette ki figyelmével és barátságával a francia műemlékvédelem első embere, Prosper Mérimée aki Franciaország forradalom alatt megsérült ikonikus műemlékek helyreállításával bízta meg az ifjú mestert, köztük a Notre Dame restaurálásával is. (A megbízást közösen kapta Jean-Baptiste Lassus-szal.)
AFP/ÉF