135 éve, szeptember 3-án született Hikisch Rezső építész, egyetemi tanár. Tanulmányait a felső építőipari iskola elvégzése után Ray Rezső építészeti irodájában, majd a Drezdai Művészeti Akadémián folytatta. 1899–1900 között Theodor Fischer mellett dolgozott Münchenben, ahol több Isar-hidat tervezett. 1902-től Budapesten dolgozott. Számos pályázatot nyert terveivel, de művei közül kevés valósult meg (kiskunhalasi városháza, színház és szálloda, budapesti Astoria Szálló, a Lukács fürdő Zsigmond utcai homlokzata és belső udvara; a Petőfi téri volt Erzsébet királyné emlékmű tempiettója, a soproni Hűség kapu). 1919-ben a Tanácsköztársaság idején Műegyetemi tanári kinevezést kapott, amelyet aztán hatálytalanítottak. Halálakor a Nyugat hasábjain így emlékeztek rá: ” E század elején tűnt fel abban az időben, amidőn a magyar építészet még nyakig elmerült a történelmi stílusok szolgai utánozgatásában és nagyon híjával volt egyéni tervező tehetségeknek. Hikisch külföldön tanult, ahol akkoriban már erősen megnyilvánult az a törekvés, hogy merő utánzás helyett új építészeti stílus alakuljon ki. Ezek a vágyak nem hoztak magukkal olyan radikális szakítást a múlttal, mint napjaink teljesen leegyszerűsített építőművészete, de már sokat elhagytak az élettelenekké vált hagyományokból, egyszerűbb eszközökkel akartak hatást kelteni, a díszítésben szakítottak a barokk mozgalmasságával, vagy az álgótika aprólékosságaival. Hikischt azok az áramlatok nyerték meg, amelyekben némi klasszicizálás volt érezhető: egyszerű, nyugodt, derűs, könnyen áttekinthető épületképeket alkotott.”
45 éve, szeptember 5-én halt meg Lauber Dezső építész, kiváló sportember, aki számtalan sportágban nyert versenyeket és szerzett bajnoki címeket az atlétikától a golfig, a kerékpározástól a teniszig. Ott volt az 1908-as londoni olimpián és dolgozott sportvezetőként, szervezőként, versenybíróként és a Magyar Olimpiai Bizottság titkáraként is. Lauber Dezső 1879-ben született Pécsett. A műegyetemet Budapesten végezte el, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. 1901-től saját mérnöki irodája volt Pécsen, de két év múlva már a fővárosi építési osztályon dolgozott. Közel egy évtizedet töltött az Országos Építő Rt. műszaki igazgatójaként, ahol a Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT) nagyobb építkezéseit és a város csatornázását vezette. A mérnöki munka mellett Lauber aktívan sportolt. Az athéni, a londoni és a stockholmi magyar olimpiai csapat vezetője lett. Az ő szervezésével született meg a budapesti Korcsolyázó Egylet és a jéghoki csapat, illetve ő alapította a Magyar Golf Klubot is. 1905-től tíz éven át a Magyar Olimpiai Bizottság titkára volt.
55 éve, szeptember 6-án halt meg Kaufmann Oszkár színháztervező. Budapesten folytatott zenei tanulmányok után 1899-ben építészoklevelet szerzett Karlsruhéban. 1900-tól Berlinben élt és számos tervpályázaton szerepelt sikerrel (a berlini Opera-pályázat első díját nyerte el). Ettől kezdve Németország egyik vezető színházépítészeként tartották számon. Formanyelve újszerű, a német szecessziót és expresszionizmust mértéktartóan ötvözte. 1945 után hazatért s haláláig ismét Budapesten élt és dolgozott. Sikerrel átépítette a rossz akusztikájú volt budapesti Városi, a mai Erkel Színházat. Művei: F. m. Hebbel-Theater (Berlin, 1907); Városi színház és múzeum (Bremerhaven, 1909); Max Reinhardt színháza a Nollendorfer Platzon és a Kurfürstendammon (Berlin, 1912 és 1924); Neues Wiener Stadttheater (Wien, 1913); Volksbühne (Berlin, 1914); Állami Opera (Berlin, 1932); Az új Madách-színház (Minári Pállal és Fábry Ottóval Bp., 1954–60.
125 éve, szeptember 9-én született Moser Jenő mérnök, aki Zielinski Szilárd irodájában tervezte a margitszigeti Víztorony és a Gellért szálló vasbetonszerkezetét. Számos munkája közül kiemelkedik a selypi, a kecskeméti és a csepeli gabonatárház tervezése és építésük vezetése.
115 éve, szeptember 20-án született Tabéry Iván aki Vágó József munkatársa volt, a Magyar Építőművészek Szövetsége elnöke, majd a Mezőterv igazgatója volt.
100 éve, szeptember 24-én született Wagner László Ybl Miklós-díjas építész. Oklevelét 1935-ben szerezte a budapesti Műegyetemen. 1936-44 között gyakorló építészként dolgozott, de 1943-44-ben Kotsis Endre, majd 1946-48-ban Weichinger Károly mellett tanársegéd. 1948-tól a Magasépítési Tervező Intézetnél, majd a Lakóépülettervező Vállalatnál, 1950-től a Középülettervező Vállalatnál, 1952-től az Általános Épülettervező Vállalatnál tervezőként dolgozott. 1968-72-ben a Művelődésügyi Beruházó Vállalatnál a kivitelezés műszaki irányítója. Fontosabb építészeti alkotásai: lakóépületek és gőzfürdő Győrben (1950-52), kórházak Kecskeméten és Szolnokon (1950-52), Dunaújvárosban a Hengerművek irodaháza (1956-58), Budapesten a Gyógyszeripari Kutató Intézet (1958-61), a Finommechanikai Művek laboratórium épülete (1961-62), a Semmelweiss Orvostudományi Egyetem elméleti tömb (1965-70).