3 x 5 nap - építészeti táborok gyerekeknek

„A térbeliség, az építészeti szókincs alapja tapasztalati módon tanulható. A gyermekkor nyitottságában ez a tudás könnyen megszerezhető, csak lehetőséget kell rá
biztosítanunk.” Cseh András építész, a MOME DLA hallgatója több éve foglalkozik gyermekek számára szervezett építészeti programokkal. Írásából három nyári tábor tematikáját és tanulságait ismerhetjük meg.

Környezetünk megismerése, használata és alakítása minden ember lehetősége és felelőssége. Napjainkban elsősorban épített környezetben élünk, ezért mindannyiunknak szüksége van ennek megértésére, tudatos elemzésére. A térbeliség, az építészeti szókincs alapja tapasztalati módon tanulható. Tereink értő alakításához szükség van az építésen, alkotáson keresztül megszerzett tudásra. A gyermekkor nyitottságában ez a tudás könnyen megszerezhető, csak lehetőséget kell rá biztosítanunk.

 

 

Az elmúlt években az Építészetoktatás gyerekeknek témájában folytatott kutatásom során (MOME DLA) nagy szerepet játszottak és játszanak a különböző gyakorlati foglalkozások, a gyerekek számára előkészített programok során a közös felfedezés és alkotás folyamata. A nyári gyerektáborok hosszuknál és intenzitásuknál fogva a legjelentősebb eseményei e programsorozatnak. Három, elsősorban alsós gyermekeknek szervezett táborról szeretnék beszámolni röviden - annak reményében, hogy ismertetésük által megmutatom a bennük rejlő lehetőséget és elősegítem annak a külföldön sok esetben már bejáratott és jól működő (pl. ARKKI, Pihla Meskanen iskolája Finnországban), de hazánkban is egyre inkább előtérbe kerülő folyamatnak a fejlődését, amely intenzíven foglalkozik a gyerekek és építészet kapcsolatával (pl. Épített Környezeti Nevelés Konferencia, Beleznay Éva Városimereti Hete, különböző múzeumpedagógiai foglalkozások, a Hubay Jenő Tehetségpont épített környezettel foglalkozó féléve vagy a kulturAktív egyesület szerteágazó tevékenysége).

„faluÉPÍTÉS” - Bogyoszló 2012.

A bogyoszlói gyerektábor a faluÉPÍTÉS programsorozat keretein belül történt 2012 júliusában. A kezdeményezés lényege a vidéki élet támogatása: a győri Széchenyi István Egyetem építészmérnök hallgatói egy környékbeli kis falu, Bogyoszló számára terveztek piacteret egy hallgatói tervpályázat formájában, majd a nyilvános (így nagyon tanulságos) zsűrizést követően kiválasztott győztes terv részletekbe menő kidolgozása után a nyáron egy tíznapos építőtábor során ezt mesteremberek, oktatók segítségével, de leginkább saját kútfőből és karizomból megépítették. A tábor során minden hétköznap délelőtt a helyi gyerekek (6-12 éves korig) építészeti foglalkozásokon vehettek részt - jómagam és néhány lelkes hallgató segítségével.

 

 

A tábor célja a faluban zajló építkezés kapcsán a gyerekek (és rajtuk keresztül az egész falu) megszólítása volt. Az építkezés mindenképp vonzotta a helyi gyerekeket, akik a táboron keresztül aktív részesévé válhattak az épített környezetükben történő változásnak és így tudatosabban megélhették ezt a folyamatot. Az alkotásokat és velük a piac építését a szülők folyamatosan figyelemmel kísérhették. Ez az egymást erősítő két folyamat mind a figyelemfelkeltésben, mind az új építmény sajátként történő elfogadásában nagy szerepet játszott.

1. nap

Ismerkedés: Mi mindent nem tudunk az ismerősökről?
- tapintás a környezetben, az emberi kamera (bekötött szemmel, vezetve) - megfigyelés, elmesélés
- kijelölés: látás, hallás (kúp készítése) - megfigyelés, elmesélés
- a papír, mint ismerős, milyen erős? - papírhíd készítése

otthonra:

- 1 új felfedezés a saját otthonnal kapcsolatban

2. nap

Erdei menedék: Miért építünk egyáltalán?
- az erdő felfedezése (látás, tapintás, szagok) - mi ellen kell védelem?
- anyagok keresése (fa, levél, fű) - mi mire jó? (csalán vagy fűfonat készítése) - szemét vagy építőanyag
- bungi építése (talált anyagok + madzag)

otthonra:

- 1 anyag begyűjtése, ami most szemét, pedig lehetne építeni belőle

3. nap

Otthon: Hol lakunk ma?
- a lakás szerepe, funkciói (beszélgetés)
- cipősdoboz-szobák/lakások készítése (kinek-kinek mi a fontos?), embert bele!
- tetőt rá - sok kis ház

otthonra:

- 1 új dolog hozzátétele az elkészített lakáshoz

4. nap

Középületek: Miket építünk közösen, sok embernek?
- a falu felfedezése (kirándulás egy középület meglátogatásával, 1. napi feladatok)
- a piacépítés megtekintése (beszélgetés az egyetemistákkal) - piac, mint találkozóhely
- munka a piacon (festés, csavarozás, fűrészelés, stb.)

otthonra:

- 1 új szerszám kipróbálása szülői segítséggel

5. nap

A falu: Mi az, ami még kell a házakon kívül?
- udvarok, növények, utak, kerítések, kapuk, telkek, folyó, hidak (beszélgetés)
- falu építése az eddigiekből + középületek, udvarok, növények, utak, kerítések, stb.
- kiállítás berendezése

otthonra:

- 1 új dolog hozzátétele az elkészített faluhoz

(A 4. napon a piac építményén már kevés olyan tennivaló volt, amit a gyerekekkel végezhettünk volna. A „nagyok” által használt anyagok és szerszámok használata, valamint az 1:1-es léptékben készített alkotás azonban fontos szerepet játszik az építészeti megismerésben. Ezért a piachoz használt faanyag hulladékának felhasználásával tornyot építettünk a gyerekekkel - ez pedig akkora munka volt, hogy szinte teljesen kitöltötte a negyedik és ötödik napot. Így az utolsó nap programja szinte teljesen elmaradt, azonban a hallgatók segítségével épített valósan megtapasztalható térbeli szerkezet alkotása egyértelműen fontosabb eseménynek bizonyult.)

MOKKA táborok - Építész Műteremház

A győri MOKKA (Modern Képzőművészeti Kreatív Alkotóműhely) szervezésében általános iskolás gyerekeknek lehetőségük van - általában a Gyermekek Házában - különböző kézműves foglalkozásokon való részvételre. Tematikus félévek során (pl.: Időkerék, Reneszánsz, Térfigyelő) kéthetente azonos témát más-más szempontok szerint közelítenek meg a gyerekekkel. Közös ismerősökön keresztül találkoztam vezetőjükkel, Váray Ibolyával. Első közös programunk egy Kortárs Építészet Pannonhalmán tematikájú kirándulás volt - alsós gyerekeknek. Ennek sikerén felbuzdulva elkezdtük az intenzívebb együttdolgozást, építészeti nyári tábort szerveztünk gyerekeknek immár két nyáron. A győri Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékén (ismertebb nevén a Műteremházban) tartott nyári táborok ennek az együttműködésnek köszönhetőek. A tematikákat közösen dolgoztuk ki, együtt tartottuk a foglalkozásokat - a mokkásokon kívül pár lelkes építészhallgató, illetve frissen végzett építész segítségével.

E táborok során egy-egy nap általános felépítése az alábbiak szerint zajlik: reggelente a fizikai megérkezés után fontos a szellemi megérkezés is - relaxációs gyakorlatok, zenehallgatás, fotó- és filmnézés segít ebben. Ezután közösen átbeszéljük a nap témáját (nem a feladatokat!) - ezek a beszélgetések néha egészen elhúzódnak és rengeteg olyan ötlet kerül elő közben, ami nagy mértékben befolyásolja a feladatok további menetét.

Az alapanyagok tulajdonságainak vizsgálata után nekifogunk az építmény-, makett-, vagy tárgykészítésnek - az anyagokban és a feladatban rejlő lehetőségek munka közben derülnek ki igazán. A délutánok során folytatódik a munka, majd kisebb kiegészítő játékokat építünk még be a nap lezárásaként, mert ezeken keresztül a nap értékelése, a levezetés is fontos szerepet játszik. Az elmúlt két évben két tábort szerveztünk, ezek tervezett tematikái az alábbiak szerint alakultak:

„Mit terem a Műterem?” 2011.

 

 

 

A hét kitűzött célja az épített környezettel való tudatosított találkozás megteremtése volt - egy konkrét épületen (Műteremház) és térbeli konstrukciók (makettek, modellek) készítésén keresztül.

1. nap

Anyagminőségek - Tapintáslabirintus

- a körülöttünk lévő anyagok összegyűjtése, vizsgálata (beszélgetés)

- tapintáslabirintus készítése (hogyan érzékeljük a környezetet a kezünkkel?)

- tapintáslabirintus bejárása vakon (a szemünkön kívül mit használunk még a környezet érzékeléséhez?)

- tapasztalatok megbeszélése

2. nap

Rész és Egész - Felhők

- a rész és egész vizsgálata - az anyagok összekapcsolódásának, az elemek sorolásának felfedezése

- összetartozó anyagok keresése (mit mivel ragasztunk, kapcsolunk)

- anyagfelhők készítése apró elemekből (anyag és karakter kapcsolata)

- anyagfelhők elhelyezése (helykeresés, helyzetbe hozás)

3. nap

Egyén és Közösség - Lak(oz)ás

- a lakás, mint ismert funkció vizsgálata (mire van szükségünk? és mi az, amink van?)

- épített környezetünk vizsgálata (hogyan kapcsolódik két lakóhely egymással?)

- saját lakótér készítése cipősdobozból (a gyerek számára fontos terek, tárgyak felismerése)

- lakótorony (felhőkarcoló az előző napi felhők alá) építése - lakóközösség szerveződése

4. nap

Természeti és Épített Környezet - Sziget

- természeti és épített környezet vizsgálata szükségleteink alapján (mi a legfontosabb?)

- természetes és mesterséges anyagok és struktúrák (anyag és szerkezet összefüggései)

- saját sziget építése (gyerek igényeinek meghatározása tágabb környezetükkel kapcsolatban)

- szigetek megúsztatása (absztrahált tér valós helyzetbe emelve)

5. nap

(Újra)Tervezés - Átépítés

- az épített környezet vizsgálata és alakítása (lehetőség és felelősségek felfedezése)

- hallgatói makettek megismerése, felfejtése (terek tulajdonságai, meglévőségben rejlő lehetőségek)

- hallgatói makettek áttervezése, átalakítása (saját lehetőségek)

- makettek egymáshoz és környezethez való viszonyai (települések kialakulásának vizsgálata)

- kiállítás rendezése az egész heti alkotásokból (összegzés, szülők megszólítása)

„Térmorzsoló Tábor” 2012.

A hét kitűzött célja a természetes és épített környezet kapcsolatának vizsgálata volt - az ember környezetalakító tevékenységeinek megtapasztalása és értelmezése.

 

 

 

1. nap

Ember és környezete - „Mekkora egy bokor?”

- bokor felmérése az erdőben, majd kivágása és hazaszállítása (emberi lépték és mértékegységek)

- valós vetületek lerajzolása (dimenziók, ábrázolás felfedezése)

- bokor szétszedése alkotóelemeire (azonos és különböző elemek és kapcsolataik)

- bokor elemeinek rendszerezése és mérése (a rend és az absztrakt mértékegységek vizsgálata)

2. nap

Erdő és építmények - bungi-település

- beszélgetés a lakásról, mint alapvető emberi szükségletről (legegyszerűbb építési formák)

- az erdőben található anyagok összegyűjtése, építési szempontból való vizsgálata

- különböző archetípusok építése (sátor, bungi, kilátó, kápolna)

- az építmények egymással való kapcsolatának eszközei (település, infrastruktúra)

3. nap

Víz és építmények - stég

- beszélgetés vízparti építményekről (a helyhez való kapcsolódás vizsgálata)

- lehetséges építőanyagok számbavétele (speciális igényeknek való megfelelés)

- gyerekbíró PET-palack stég építése (emberi igénybevételnek megfelelő szerkezet)

- stég elhelyezése (előregyártott szerkezet helyszíni kapcsolatainak kialakítása)

(A stégből a végére csónak lett, mert ez a gyerekek számára izgalmasabbnak bizonyult.)

4. nap

Levegő és építmények - repülő szerkezetek

- beszélgetés a repülésről (hétköznapi lehetetlenségekkel való szembesülés)

- a levegő, mint anyag kísérleti vizsgálata (széltehertől a pillanat-terekig)

- repülő szerkezet építése (megelőző vizsgálatok azonnali alkalmazása)

- repülő szerkezetek kipróbálása (tanulságok és azok alapján módosítás)

5. nap

Építmények szerkezetei - tornyok és hidak

- beszélgetés a hét építési folyamatairól (elképzelések és megvalósulás - tanulságok)

- a fel-nem-használt anyagok számbavétele (környezettudatosság szempontjai)

- tornyok és hidak építése az 1. nap bokor-anyagából (természetes és mesterséges struktúrák)

- kiállítás rendezése az egész heti alkotásokból (szülők megszólítása)

Legfőbb tanulságok

A programtervek általában jól működtek, a műfaj sajátságaiból természetesen fakadó kisebb-nagyobb menet közben történt változásokkal - hiszen a gyerekek sok esetben olyan irányba mélyítik a feladatok során a felfedezés-alkotás folyamatát, amely az eredeti koncepción belül (vagy kívül), a közös tanulást szem előtt tartva improvizált új menetrendet kíván. Erre fel kell készülni - egyrészt a kitűzött programon felüli feladatokkal és játékokkal, másrészt önmagunkban tudatosítani, hogy az alkotáson keresztül történő felfedezés fontosabb, mint az általunk kitalált program. Ez az ütemezést is befolyásolja, hiszen sok esetben gyorsabban vége egy foglalkozásnak, mint az előre várható, de az is előfordul, hogy jóval hosszabb a kifutása, mint azt gondoltuk.

Építészmérnök hallgatók és egyetemisták közös munkája túlmutat egy ilyen tábor jelentőségén. A gyerekek tudatos találkozása az épített környezettel és az építészettel a kötetlenebb kommunikáció keretei között természetesebben valósul meg, míg a hallgatók a számukra már ritkán megélt szabadságfok tapasztalásán felül már tanulmányaik során találkoznak azzal, hogy tudásukat egyszerűbben, a szakmai nyelv minimális felhasználásával közvetítsék. Ez a tapasztalat később, a megbízókkal való kommunikáció során kiemelten fontos lehet - és igazán termékeny is, ha a  megbízó, akár hasonló foglalkozások keretei között szerezve, rendelkezik egy minimális építészeti tudással, szókinccsel.

Gyermekek építészeti oktatása általában együtt jár a szülők ilyen irányú érdeklődésének felkeltésével, hiszen a gyerekek otthon elmesélik az itt történteket, illetve tovább foglalkoztatja őket az itt felvetett problémakör. Így sokkal szélesebb réteget szólítunk meg, mint az aktív résztvevők csoportja – erre érdemes figyelnünk és az alkotások bemutatásán keresztül erősíteni ezt az ismeretszerzési lehetőséget.

A gyerekek természetes alkotókedve és kreativitása a jelen oktatási rendszerben háttérbe szorul.

Érdemes szélesebb korosztály számára (pl. alsósok együtt) megalkotni ezeket a programokat, mert a kisebbek kevesebb gátlással, szabadabban állnak a feladatokhoz, míg a nagyobbak kézügyessége, anyag- és eszközhasználata már kifejlettebb - rengeteget tanulnak a közös munka során egymástól a gyerekek (és mi is tőlük).

A 21. században mindennapjainkat elsődlegesen meghatározó épített környezetben való boldoguláshoz mindenkinek szüksége van az őt körülvevő világ alakításának lehetőségéről és felelősségéről szerzett alaptudásra. E tudás megszerzését sokféle eszköz szolgálhatja (pl.: alaptanterv, kerettanterv ide vonatkozó tematikai egységei, múzeumpedagógiai foglalkozások, művészeti szakkörök), de az építés-alkotás központú tanulás során nagy jelentősége van az ilyen alkotóheteknek, hiszen a lépték, a közben használt terek hosszabb idejű biztosítása, az alapanyagok nagyobb mennyisége, és az intenzív elmélyüléshez és magához az építéshez szükséges idő ezek során rendelkezésre áll.

A gyerekek kezdeti tartózkodása természetes, hiszen konkrét, eredményközpontú feladatmegoldásokhoz szoktak. A kísérletezésben való elmélyülés, a felfedezés izgalma azonban - ebben a korban még - gyorsan előidézhető bennük. Ha lehetőséget biztosítunk ennek rendszeres megélésére, az biztosíthatja a kíváncsi tudásvágy életben tartását és tudásanyaguk kreatív felhasználását.

Sokan kellünk. Ilyen jellegű, főleg a komolyabb eszközhasználatot igénylő foglalkozásoknál fejenként legfeljebb 10 gyerekre tudtunk megfelelően figyelni (ideális esetben 6 gyerekre jutott egy segítő). Akinek tehát kedve van, lehetőséget mindig talál - a folyamatosan gyarapodó hazai hálózaton keresztül pedig egyre több lesz a tapasztalat és a segítség. Csináljuk együtt tovább!

Cseh András
CZITA építész / SZE tanársegéd / MOME DLA hallgató