40 éve halt meg Gio Ponti és Pier Luigi Nervi: együtt, de külön is világraszólót alkottak
2019. november 27-én, halálának 40. évfordulóján a római MAXXI – 21. Századi Művészeti Múzeum termeiben megnyílt Gio Ponti emlékkiállítása. Pier Luigi Nervi szintén 40 éve halt meg, ráadásul megegyezik születésük időpontja is: 1891. Karácsonyhoz közeledve, munkásságukban ritkaságnak számító és alig ismert templomaikkal emlékezünk rájuk. Lampert Rózsa építészmérnök írása.
Az azonos születési és halálozási dátumokon túl a két nagyszerű alkotót néhány közös munka is összeköti. A Pirelli torony 1960-as átadása mindkettőjük számára meghozta a világhírnevet, bár Nervinek a nemzetközi sikert a római olimpia sportlétesítményei egyébként is garantálták volna. Egy másik közös munka, a torinói Palazzo del Lavoro kiállítási csarnok (1961), pedig azért volt fontos mérföldkő pályafutásukban, mert történelmi évfordulóra, Olaszország egyesítésének 100. évfordulójára építhették. A torinói csarnok építészeti és szerkezeti terveit Nervi, Ponti pedig magának a kiállításnak az elrendezését és látványterveit készítette.
A templomtervezés egyikőjüknek sem tartozott fő profiljába. Idősebb korukban azonban közelebb kerültek a híthez és egyházi megbízásokat is vállaltak. Ezek közül érdekes szimbólumrendszerével, izgalmas formai és szerkezeti kialakításával kiemelkedik a tarantói Concattedrale Gran Madre di Dio és a bolognai La chiesa del Cuore Immacolato di Maria.
Gio Ponti vitorlás temploma
Gio Ponti már több mint 70 éves volt, amikor Guglielmo Motolese érsektől, miután Pier Luigi Nervi visszautasította a megtisztelő felkérést, 1964-ben megbízást kapott egy modern katedrális tervezésére, Taranto új városrészében. A területet az óvárosban palotát is birtokló d’Aquino család egyik grófnője adományozta az egyháznak.
Pontinak egy olyan városban kellett alkotnia, amelyik a fasizmus évei, majd a II. világháború borzalmai miatt (hadikikötő bombázása és megsemmisítése) elvesztette az alapításából (egyedüli spártai), pozíciójából („két tenger”, a Mar Grande és a Mar Piccolo között fekszik) és stratégiai helyzetéből fakadó minden előnyét és varázsát. A megbízás időpontja egybeesett a II. Vatikáni Zsinat által hozott új liturgiai szabályok bevezetésével, ezzel együtt a templomok liturgikus tereinek kialakítására vonatkozó előírások változásával is.
Taranto zaklatott helyzetében mégis sikerült – közös erőfeszítéssel – egy nagyon jelentős kortárs építészeti alkotást létrehozni. Gio Pontinak „csak a vonalakat kellett húznia a papíron” – a gyülekezet körében a tennivágyás, az akarás fenntartása és a pénz előteremtése Motolese érsek érdeme volt. A Concattedrale Gran Madre di Dio Ponti legösszetettebb és legkülönlegesebb műve lett, vallásosságának emblémája, az építészet és természet összekapcsolásának szép példája.
Az ihlet természetesen a tengertől származik. Vitorla a tornyok és a kupola helyén, amely a főbejárat előtti medencesorban tükröződik, „vizuális” kapcsolatot teremtve a tengerrel.
Az épületnek két főhomlokzata van, egy kisebb a templom főbejáratával és egy nagyobb, a vitorla, amely homlokzat az égen, csak a tekintetnek és a szélnek elérhető. Nyolcvan ablak a végtelenre, a „hatalmasra”.
Egy harang nélküli harangtoronynak is felfogható, amelyet két, alig több mint egy méterre álló, párhuzamos, 41 méter magasra felszökő, perforált fal alkot. Látványa a fényviszonyok változásával folyamatosan alakul. Könnyed, szinte anyagtalan szerkezet, építészeti bravúr.
A belső térben is az áttört falak és a fény játéka alakul költészetté. Egyetlen kép, csak a Ponti által festett angyali üdvözlet, Szűz Mária és Gabriel Arkangyal díszíti a belső teret, nincs más dekoráció, sem más művész beavatkozása. Mindent, így a kápolnák berendezését és a keresztelőmedencét is az építész tervezte. Motolese érsek támogatásával az új liturgiai előírásokat is sikerült, legalábbis részben, megkerülni és Pontinak a saját elképzeléseit megvalósítani. A teljes egészében vasbeton épület színvilága, a fehér és zöld, Puglia házait és a haragos tenger mély zöld színét tükrözik vissza.
Gio Ponti fehér templomát buja zöld növényzet, olajfák és virágok között képzelte el. Arra vágyott, hogy a növények majd felkúsznak a fehér falakra. 1970 decemberében, az átadás napján, a helyiek tíz perces dörgő tapssal ünnepelték az építészt, nem a beszéd miatt, hanem mert a vágyaikat testesítette meg. Másnap a hívek cserepekkel, növényekkel felszerelkezve jelentek meg a templom körül, hogy Ponti kívánságát teljesítsék.
Az elmúlt évtizedekben sajnos nem csak a növények pusztultak el, üresedtek ki a medencék, graffitival teltek meg a falak, hanem telekspekuláció miatt a grófnő által adományozott terület is lecsökkent. A katedrális körül új épületek jelentek meg.
Szerencsére az elmúlt évben a templomot színvonalasan felújították, az idei tarantói építészeti hétre pedig díszkivilágítást is kapott. Az épület mellett, de főleg mögötte, a korábban parkolónak használt terület azonban még üres, ahova lehetne növényeket ültetni. Jó lenne, ha Ponti álma, amelyet állítólag haláláig szorgalmazott, ha nem is az eredeti léptékben, végre valóban beteljesülhetne.
Az utóbbi évek Gio Ponti tárlatai (Párizs, Stockholm, Róma) a tarantói társ-katedrálisnak a Pirelli toronyhoz hasonló népszerűséget kezdenek hozni. Remélhetőleg a jövőben, a Tarantóban megbújó „kis ékszerre” is nagyobb figyelem irányul majd, mint az elmúlt évtizedekben. A már most megkezdett ünnepi előkészületek 2020. december 8-ára, a templom átadásának 50. évfordulójára is ezt a célt szolgálják.
Pier Luigi Nervi lebegő födémes temploma
Pier Luigi Nervi1 (1891-1979) egyik alig ismert munkája a bolognai INA-Casa2 projekt szerves részét képező, La chiesa del Cuore Immacolato di Maria szerkezeti tervezése.
A nyugat felé terjeszkedő Bologna egyik új lakótelepének (INA Casa, Borgo Panigale) tervezésére bolognai építész, Giuseppe Vaccaro (1896-1970) kapott megbízást. A lakótelep példás gyorsasággal 1955-re el is készült. A rendezési tervben szereplő, a telep fókuszpontját jelentő templom szerkezeti terveinek elkészítésére Vaccaro a Bolognában mérnöki diplomát (1913) szerzett Nervit vonta be. A templom harangtornyának terveit pedig Adalberto Libera (1903-1963) készítette el, ami sajnos sohasem valósult meg. A templom elkészültére a híveknek végül is, több mint tíz évet várniuk kellett, az ünnepélyes átadásra ugyanis csak 1965-ben került sor.
Az anyagok tudatos használata, a látszóbetontól a fém nyílászáró szerkezetekig, a fáig és a színes üvegablakokig, valamint a formai megoldások is jelzik, hogy Le Corbusier egykorú munkái alapvetően hatottak az építészre.
Az alaprajz szabályos kör, ami itt még nem az új liturgikus előírások miatt divatba lépő elrendezést jelenti, sokkal inkább az ókeresztény templomokra utal. A kivitelezés csúszása miatt azonban a liturgikus tér elrendezése már mindenben megfelel a II. Vatikáni Zsinaton hozott döntések elvárásainak. A teljes egészében vasbeton szerkezetű templom építése során már alkalmazták a szerkezetek előregyártását. A falak külső oldala előregyártott panelekből áll, ami zsaluzatként szolgált a belső öntött, látszóbeton falak elkészítéséhez. A falak teteje és a mennyezet között körben végigfut egy lőrésszerű színes üvegablak sáv, ami beengedi a fényt, igazi könnyedséget, lebegést adva a tetőnek. A bejárat a kompozíció szimmetria tengelyében található, ami egy nagyméretű üvegfal, Szűz Mária alakjával.
A Pier Luigi Nervi által tervezett lefedést, a fényben lebegő tetőt négy felfelé karcsúsodó oszlop tartja, amelyek szétnyílva, mint egy fa koronája, ágai, vagy mint egy nagy bordázott kalap, statikailag függetlenítik a födémet az alátámasztástól, a templom körítő falaitól.
Nervi a vasbeton előregyártást már 1939-ben szabadalmaztatta, a Società Ingg. Nervi & Bartoli pedig 1949. július 23-án szabadalmi jogot jegyeztetett be ún. „gombatetős” födémrendszerre is. Maga a gombatetős lefedés nem Nervitől származik, az számos helyen létezett az építészet története során. Az ő újítása a ferrocement3 eldobható zsaluzattal kialakított izosztatikus bordás vasbeton szerkezet volt, amelyet hosszú kísérletezés során tökéletesített.
Legelőször 1951-1953 között a Lanificio Gatti4 (gyapjú és textil üzem) raktárai készültek ezzel a megoldással, amit a kis bolognai La chiesa del Cuore Immacolato di Maria templom belső terében is alkalmazott.
A födémeken látható bordarajzolatoknak sokkal fontosabb a statikai, mint az esztétikai szerepe. Ezt a parányi gyöngyszemet, a lefedés hasonlósága Nervi számos más, sokkal nagyobb és jelentősebb alkotásával, például a torinói Palazzo del Lavoro5 kiállítási csarnokkal is összeköti.
Lampert Rózsa
Jegyzetek
A bevezetőben hivatkozott kiállítás, a Gio Ponti. Amare l’architettura 2019. november 27. – 2020. április 13. látható a római MAXXI-ban. Rendezte: Il Centro Studi e Archivio della Comunicazione (CSAC) dell’Università di Parma a Gio Ponti Archives. Kurátor: Maristella Casciato és Fulvio Irace.
1. Pesti Mónika A logika esztétikuma – 40 éve hunyt el Pier Luigi Nervi címmel 2019. január 10-én írt átfogó cikket Nervi munkásságáról az Építészfórumon.
2. INA (Istituto Nazionale Assicurazioni) Casa projekt: Közvetlenül a II. világháború után egész Olaszország területén indított bérlakásépítési program, a háborús károk okozta, valamint az iparilag fejlettebb területek felé irányuló belső migráció miatti lakáshiány felszámolására.
3. Pier Luigi Nervi hosszú pályafutása 40 szabadalmának egyike a - ferrocemento n.429331 (1944). A fasizmus évei alatt született az ötlet, amikor Olaszországban tilos volt vasbeton szerkezetet alkalmazni, mert nem volt elég „italico” (és különben is a betonacélt és a fa zsaluzóanyagot külföldről kellett exportálni). Nervi, aki mindig vasbetonnal dolgozott kitalált egy alternatív megoldást. Megváltoztatta a cement és a vasalás arányát. Sok réteg (10-12) vékony huzalhálót (amit csirkeól hálónak nevezett) alkalmazott, amit magas ellenállású cement és homok konglomerátumával (kvázi cementhabarcs) kent be. Így ellenálló, elasztikus, izotróp, gyakorlatilag homogén 2-3 cm vastag táblákat tudott előállítani. Az új anyag könnyű, bármilyen alakra könnyen formálható, de mindenekelőtt nagyon olcsó lett. Nervi a ferrocementet „eldobható” zsaluzatként és végleges szerkezetként is használta.
4. Lanificio Gatti Róma, épült 1951-1953. Textiüzem raktár. A Nervi által szabadalmaztatott izosztatikus bordás ferrocementes födém első alkalmazási helye. 1998-ban az épületet Bruno Agostinelli tervei szerint Decathlon áruház funkcióval felújították. Szerencsére Nervi födémei láthatóak maradtak.
5. Torino, Palazzo del Lavoro 1961, Olaszország egyesítésének 100. évfordulójára épült, Pier Luigi Nervi és Gio Ponti közös alkotása. Födémei a Nervi által 1949-ben szabadalmaztatott izosztatikus bordás, gombafödém rendszerrel készültek. A belsőépítészeti munkák tervezése, a kiállítás rendezése és a látványtervek készítése Ponti feladata volt. A jelenleg rendkívül rossz állapotban lévő épület megmentésére tervek születtek, a hírek szerint a felújítás is hamarosan megkezdődik. A csarnok részben kereskedelmi célú, továbbá Műszaki Múzeum (Torinó és Piemont technikai örökségének bemutatására) funkciót kap.
