Kaufmann Oszkár az erdélyi Újszentannán született 1873. február 2-án. Eredetileg zenei pályára készült, végül építész lett – diplomáját a karlsruhei Großherzoglichen Technischen Hochschulén szerezte meg 1899-ben. Ezt követően Berlinbe költözött, ahol Bernhard Sehring színházépítész irodájában kezdett dolgozni (1901-1903 között). Ezekben az években a berlini művészvilág és értelmiség számos fontos személyiségével ismerkedett meg. A színháztervezéshez fűződő vonzalma ekkoriban alakult ki: első jelentős, önálló épülete az 1908-ban elkészült, szecessziós stílusú, expresszionista karakterű Hebbel-Theater sikere révén azonnal közismert építésszé vált. A következő évtizedekben szinte egymás után kapta a különböző színházak, koncerttermek, mozik tervezésére szóló megbízásokat.
A Jugendstil-neorokokó stílusú bremerhaveni Stadttheater 1911-ben, a komorabb, klasszicizáló berlini Freien Volksbühne 1913-1914-ben, az art deco karakterű, szintén Berlinben álló Renaissance-Theater 1927-ben épült. A ’20-as években ezek mellett átépítésekkel is foglalkozott: többek között az ő műve a berlini Kroll-Oper felújítása, átalakítása. További ebből az idődből származó épületei a bécsi Neues Stadttheater, illetve a berlini Nollendorplatz-on és a Kurfürstendamm-on álló színházak. 1933-ban felszámolja berlini irodáját, majd Tel-Aviv-ban és Haifában kezd dolgozni. Az előbbi városban is színházat tervez: a modern szellemű Habimah Színház 1936-ban készült el. Az Ora mozi ugyanebben az évben nyílt meg Haifában. Lakóházakat is tervez ekkoriban: a legismertebbek a tel-aviv-i Dunckelblum-ház (1934-1936) és a haifai Hyam-ház (1935-1937).
A ’30-as évek végén, illetve a ´40-es évek elején Kaufmann rövidebb bukaresti tartózkodás után visszatért Budapestre. A második világháború, az antiszemitizmus szenvedésekkel teli éveket hozott számára, 1944 májusában deportálták. Szabadulása után bujkálásra kényszerült, végül visszajutott Magyarországra. 1949-től a BUVÁTI-nál dolgozott, számos helyreállítás, így a Vígszínház – kényszerűen szocreál stílusú – rekonstrukciója (1950-1951), vagy az Erkel Színház belső átalakítása. Részt vett a Royal Revü helyén álló Madách Színház tervezésében is, ennek 1961-es befejezését azonban már nem érte meg. Kaufmann Oszkár 1956. szeptember 6-án halt meg Budapesten.
Kaufmann Oszkár pályája pontosan követte a 20. század első felének nagy építészettörténeti korszakait, szinte mindig „modern” volt: eleinte a Jugendstil, később az art deco, majd a modernizmus határozta meg alkotásait.
szöveg: Haba Péter, kép: Vargha Mihály