A 11. Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállítása: Július Gyula kurátor bevezetője
A 11. Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában kiállításra kerülő Corpora in Si(gh)te című építészeti- médiaművészeti projekt egy újfajta tervezési szemlélet lehetőségeit modellezi. A cikk a Biennálé szöveggyűjteményének bevezetője, a későbbiekben a további írások is közlésre kerülnek.
Amikor első alkalommal találkoztam a Corpora in Si(gh)te projekttel, pontosabban ezen szöveggyűjtemény - kiállítási katalógus, amelynek írásait itt az epiteszforum.hu-n is közreadjuk (a szerk.) - biológus szerzője, Oborny Beáta által önkényesen és szellemesen Corporánnak elnevezett struktúra fotóival, a Comói-tó partján egy kis olasz faluban látott ház képe idéződött fel bennem. A nyarak egy részét itt töltöm, évről évre megszállottan menekülve-visszatérve e még kőkori leleménnyel épített és a hegyoldalban itt-ott elburjánzó, egymásra épülő, tuskógomba telepre emlékeztető házcsoportok közé1. A szomszédban egy elhagyott parasztház – helyi csillámokkal teli palából hasított kövekből falazott/fedett, többszintes épület –, ahol a hegyből csordogáló csermely természetes hűtőgépként szolgál a kőbe vájt, barlangszerű alagsorban. A szinteket falakba eresztett, konzolos palalépcsők kötik össze, amelyeket lépcsőfokonként fatuskókkal támasztottak alá, nem bízva a kő amúgy kiváló törésmutatóiban.
1. ábra. Lépcsők egy öreg kőházban, Coslia, Pianello del Lario, Olaszország (fotó: Július Gyula)
2. ábra: Algoritmikus fal (generálva és tervezve a Corpora rendszerrel), 2007. Tama Művészeti Egyetem, Információ tervezés tanszék, B-LAB stúdió, Tokió, Japán
A Corpora struktúra képeit nézegetve ez a lépcső idéződött föl bennem a maga praktikus szerkezetével és túlbiztosított statikájával, tervez(het)etlen esztétikájával. Hasonló építmények - környezethez alkalmazkodó organikus struktúrák, városok, alakzatok - vizsgálatából indult a doubleNegatives Architectures csoport Bernard Rudofsky2 tanításain alapuló építészek nélküli építészet (architecture without architects) kutatása, melynek során a központi irányítás nélkül létrejött architektúrákat tanulmányozva gondolták újra az építész/építészet és az építés viszonyát, technológiai és konceptuális értelemben egyaránt.
Mit tanulhat a digitális eszköztárral felfegyverzett építészet a kappadókiai sziklába vájt városok, egy darázsfészek, vagy akár egy hangyaboly szerkezetéből? A 11. Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában kiállított Corpora in Si(gh)te című építészeti- médiaművészeti projekt egy újfajta tervezési szemlélet lehetőségeit modellezi valós idejű beérkező információk alapján, egyedi jelölési rendszer alkalmazásával. A Corpora struktúra élő szervezetként viszonyul környezetéhez, reagál annak változásaira, így egy olyan építészet vízióját adja, mely dinamikus összhangban él saját környezetével.
Mi történik, ha a magyar pavilont és a Corpora-t két talált tárgyként egymásra helyezzük? Milyen következményei vannak e kurátori gesztusnak? Mit keres a Corpora a magyar pavilonban?
Valóban, a Corpora projekt megszegi a nemzeti identitásokat különálló pavilonokba szervező elvet: érzékelő eszközeinket a magyar pavilon környezetében helyezzük el, együttműködésre, szenzoraink és kameráink befogadására kérve a környező pavilonokat. Így virtuálisan kiterjeszkedtünk a Giardini parkjának közterületeire is, rákérdezve a nemzeti pavilon, mint egy adott eszme reprezentációjának fenntarthatóságára. A doubleNegatives Architecture olyan - az építészet és a médiaművészet határterületén működő - nemzetközi alkotócsapat, amely japán, svájci és magyar alkotókból áll. A Corpora létrehozói Sota Ichikawa (J), Kaoru Kobata (J), Maróy Ákos (H) és Max Rheiner (CH). Sota Ichikawa építész a csoportot 1998-ban alapította. Ritkán találkoznak, az interneten keresztül cserélik ki gondolataikat, fejlesztik projektjeiket, így igazi székhelyük tulajdonképpen maga a világháló.
A kurátor szándéka szerint a Magyar Nemzeti Pavilon - Maróti Géza 1906 és 1909 között épült, majd többször átalakított szecessziós épülete - és a Corpora struktúra szimbiózisa az organikus építészet időben, hagyományban és technológiában különböző, ám szemléletben közeli értelmezési lehetőségeinek párbeszédét generálja. Képzőművészként magát a kurátori tevékenységet - amelynek lényege számomra a közvetítés, a mediátori szerep -, ebben az esetben a magyar pavilon és a Corpora egymásra montírozásaként, konceptuális alkotásként kezelem. A pavilon eredeti állapotának megfelelő metszetekre illetve a jelen állapot adataira párhuzamosan két Corpora struktúra épül fel, így a kiállításnak helyet adó épület is több idősíkban jelenik meg a generált architektúrában.
A doubleNegatives Architecture (dNA) Corpora in Si(gh)te projektjének a velencei magyar pavilonba adaptált első európai bemutatásával az alkotók a tradicionális építészeti gondolkodás átalakulására mutatnak rá. Építészet, design, médiaművészet közeledésének vagyunk tanúi. A környezettel interaktív módon beszélgető, az emberi igények változásait követő, organikusan viselkedő épületek megalkotásának irányába léptünk el, amelynek során a feladat- és munkamegosztásból adódó szekularizált nézőpontokat holisztikus szemléletmód váltja fel. Ez a digitális teret természetesként, a környezet részeként fogja fel. Legyen ez a kiindulási pontja annak a diskurusnak, amely a 11. Velencei Biennále alapgondolatához kapcsolódik, és nem csak az építészet szűken vett territóriumait érinti.
E szöveggyűjtemény is reprezentálja azokat az irányokat, illetve mezsgyéket, amelyek összeéréséhez és az együttgondolkodáshoz a Corpora projekt szolgál ürügyül. Ez is tükrözi a dNA alkotói módszerét, amely a különféle szakágak művelőinek együttműködésé során , a szerzőiség illetve a műfajiság kérdését a kooperációban oldja fel3. A biológiai aspektus magától értetődő. A generatív építészet praxisát folytató tervező/programozó filozófiai, etikai és esztétikai problémák seregével/sokaságával találkozik. Negligálhatja azokat, ám a felelősség az övé, még ha csak file-okat épít is. Olyan science-fiction utópiák, cyberpunk víziók sorjáznak számítógép segítségével tervezett könyvespolcainkon4, amelyek az építészeti gondolkodásra is jelentős hatást gyakoroltak. Okos házak, kedvünkre változó terek, átalakuló épületek és tárgyak, wetware, folyékony építészet, nanorobotok, a bio-kibernetikus reprodukció és a transzarchitektúra fogalmai és gyakorlata, melyek olyan gondolkodókhoz és művészekhez kapcsolódnak, mint Rudi Rucker, William Gibson, William J. Mitchell, Neil Spiller, Marcos Novak, Toyo Ito, Frey Otto, és folytatható a sor. De éppenséggel Kapitány András5 parazita építészete-képzőművészete, Csörgő Attila Buckminster Fuller6 ihlette szobrászati-geometriai térkísérletei, Erdély Dániel7 Spidron-világmodellező rendszere, - melyek mindegyike, bár más-más aspektusból - a Corpora szellemiségével is rokonítható.
„Létezik-e egy anyagában folyékony építészet, mely nem a stabilitás, hanem a változás szerint alakul, és így együtt él a valóság folyékony és változékony természetével? Elképzelhető-e egy olyan építészet, amely inkább időbeli, mint térbeli? Egy építészet, melynek célja nem a térben való elterjeszkedés, hanem a mozgás és az időtartam szerinti rendeződés lenne.” Idézi Ignasi de Sola-Morales-t Ezredvégi építészet c. írásában Moscu Katalin8, majd így folytatja írását: „A valóságban ez még csak elképzelés, a virtuális térben ellenben semmi akadálya egy ilyen építészet megvalósulásának, ami már meg is történt. Pontosan ezt teszi Marcos Novak vagy Ben van Berkel: a használó változó igényei és a környezet hatására folyamatosan átalakuló házakat terveznek.” Tegyük hozzá: a térpercepció új minőségét megteremtő Super-eye rendszer révén az építészetet a térfelmérés gyakorlatának definiáló Corpora in Si(gh)te projekt is ebbe az irányba mutat.
„A folyékony (rugalmas) építészet lélegzik, lüktet, egy bizonyos alakban szökik fel, és mire földet ér, egy másik alakban teljesedik ki. Olyan építészet ez, melynek formája függ a használó érdekeitől: kitárul, hogy befogadjon, és körénk zárul, hogy megvédjen minket; ajtók és előcsarnokok nélküli építészet, ahol a következő szoba mindig ott van, ahol szükségünk van rá, és olyan, amilyenre épp szükségünk van.” írja Novak.9
Hol vannak itt Vitruvius alapelvei, az utilitas, firmitas et venustas? A virtuális materializálódik, a matéria virtualizálódik, ahogy Neil Spiller cyber-alkímista építészeti víziója szerint a rögzített tárgyiasságot feloldó mindenható átalakíthatóság, a transzformálhatóság kora jön el, ahol a környezet, és viszonyunk a környezethez is viszonylagossá válik. Az épületre mi magunk is hatással vagyunk, ahogyan az intelligens, transzaktív épület is javaslatokat tesz és vitatkozik velünk. Felmerül a kérdés, hogy valójában=virtuálisan az épületben lakunk, vagy az lakik mibennünk? De a sci-fikből előmászó lények felidézése helyett állítsuk meg a Corpora programot egy kiválasztott pillanatban és adjunk olyan kódot az algoritmusnak, mely egy meghatározott térrészletet tölt ki. A generált struktúra vízszinteshez közeli elemeit kissé korrigáljuk, majd egy ügyes hegesztővel legyártatva egy könyvespolcnak is alkalmas tárgyat nyerhetünk.
Ilyen a doubleNegatives Architecture „Algoritmikus fal”-a a Tama Művészeti Egyetemen10. A Corpora struktúra egy megállított, praktikusan módosított és felhasznált pillanata.
3.-4. ábra: Algoritmikus fal (generálva és tervezve a Corpora rendszerrel), 2007. Tama Művészeti Egyetem, Információ tervezés tanszék, B-LAB stúdió, Tokió, Japán (forrás: dNA)
Hasznos, tartós és szép, mint a kedvenc lépcsőm Pianello del Larióban, a Comói-tó melletti kőházban.
A Corpora in Si(gh)te11 a magyar pavilonban
A folyamat révén végül megvalósul az az állapot, melyben önállóan generálódik egy teljes test-rendszer, amint azt a „Corpora” (a latin „test” [corpus] többes számú alakja) elnevezés szimbolikusan sugall. Az intelligens ágensekként működő, a park szinte teljes területét behálózó érzékelők u.n. smart dust (okos por) rendszerbe állítva, egyidejű környezeti információkat - pld. hőmérséklet, megvilágítás, szélirány és hangerősség - gyűjtenek be és adnak tovább. A tőlük származó adatokat egy szoftver dolgozza fel és a szenzorhálózatnak megfelelően csomópontokba transzformálja azokat. Ezek a csomópontok alkotják a Corpora virtuális építészetének magvait. Itt olyan csomópontok sejtszerű, megosztott hálózatát láthatjuk12, amelyek a valósidejű adatfeldolgozás során azonnal reagálnak a környezet változásaira, növekszenek és elpusztulnak, akár mint egy élő szervezet. Minden egyes csomópont önálló helyi döntéseket hoz, függetlenül valamiféle központi tervező elvtől. A csomópontok így egy komplex építészeti struktúrát hoznak létre, mely átfogja a magyar pavilon épületét és a parkot is.13
A csomópontok „információ-architektúrája” önálló tér-percepcióval rendelkezik, amely révén önmagát folytonosan különböző formákká alakítja a Super-eye elve alapján. Ez a fluid jelleg teszi élővé az építményt. A kiállítás látogatói maguk is beavatkoznak a mű - a különböző csomópontokban más és más módon érzékelhető dinamikus terek - megjelenítésének módjába. A nézőpontok megválasztásával, érintőképernyők segítségével, valamint a doubleNegatives Architecture által kifejlesztett Super-eye technológia - mint egyfajta minden irányban látó összetett szem - révén lehetővé válik, hogy a Corpora struktúra adott állapotába lépve, a látogató belülről láthassa ezt a kódok által generált, folyamatosan változó organikus építményt. A szecessziós pavilonnal együtt élő generatív tér a látogatók és a külső környezeti paraméterek befolyása által állandóan változó, sejtszerű szerkezete a kiállítótérben és a világhálón egyaránt látható14.
A mű része a www.corpora.hu címen elérhető blog is, amely a Corpora projekt alakulását naplószerűen követte nyomon, és követi majd a kiállítás után is.
1 „Egy jó adag irónia van abban, hogy a városlakó - fizikai és szellemi hanyatlását megakadályozandó - rendszeresen otthagyja rafináltan felszerelt otthonát, hogy abban keressem felüdülést, amit primitív környezetnek tart; egy kunyhóban, egy sátorban, vagy ha valamivel nyitottabb a világra, egy halász- vagy hegyi faluban külföldön. A technikai komfort iránti vágy ellenére az ellazulás lehetősége épp annak hiányától függ.” In: Rudofsky, Bernard: Architecture without Architects: A Short Introduction to Non-pedigreed Architecture, 1964, Academy Editions, London. Forrás
2 A dNA csoport japán alapítású. Rudofsky nemcsak az előbbi hivatkozásban idézett könyve és hasonló című, 11 évig utazó és több mint 80 városban (elsőként a New York-i MoMA- ban 1964-ben) bemutatott kiállítása révén hatást gyakorolt az építészekre Japánban is (és nem utolsó sorban a japán kultúra Rudofskyra). Bernard Rudofsky 1958 és 60 között a Waseda Egyetemen tanított Tokióban. Tanításai reneszánszukat élik, a „Lessons from Bernard Rudofsky” c. utazó kiállítás a Bécsi Architekturzentrum-ban (2007. március 8. - május 28.), a montreali Canadian Centre of Architecture-ben (2007. július 4. - szeptember 30.) és a Los Angeles-i Getty Múzeumban volt látható (2008. március 11. - június 8.).
3 „…az építészeti valós interakciók lehetőségének megteremtői vélhetőleg nem építészek lesznek (…) az építészetben működő új generáció a vírus- és parazita építészetben valamint a memezis létben nem talál semmi kivetni valót, éppen ellenkezőleg, csak eljárásnak tekinti ezeket, melyek segítségével mindinkább saját arculatára formálhatja környezetét. (…) A valóságos interakció létrejöttéhez szinte minden adva van, illetve pontosan az hiányzik, ami a mai építész tervezőkből, ingatlanberuházókból is hiányzik. Hitem szerint ezt a tudást az építészeten kívüli entellektüelek hamarabb fogják megszerezni (…)” Rajk László: A tömegtermelés és az úri szabó. In: c:/kapi8/building as sculpture…, Kapitány András kiállítási katalógusa 2006, 8. o., SR Design Studio Bt. kiadása
4 „…az irodalomban (…) egyre inkább elmosódtak az elit, az egyetemi irodalom és a populáris zsáner (köztük a sci-fi) határai. (…) A wetware-ben egyesül a klasszikus science fiction és a klasszikus kognitív tudomány kritikája.” In: Hornyik Sándor: Nedves anyag. Balkon 2007 – 9. 28.
5 Kapitány munkái kapcsán Kollár József Castellt idéző katalógusszövege akár a Corpora projektre is illik: „ a zárt és nyitott, rész és egész viszonya relatív, az állandóság csupán pillanatnyi, a változás, a mulandóság, a be nem fejezettség tapasztalata dominál a változatlansággal, az organikus egésszel, a merev kategóriákba zárt realitással szemben.. A mű léte jól megragadható a „holon” kifejezés révén. (…) A szó egy olyan egészet jelöl, mely egyrészt részekre osztható, másrészt maga is egy nagyobb egész része. Az efféle rendszerekben a rész és egész világosan elkülöníthető egymástól, de nem abszolút értelemben. Az egész mindig egy nagyobb teljesség része, míg a rész egy kisebb egésze. A holonok két alaptulajdonsággal jellemezhetők: az önállóságra való törekvéssel és az együttműködésre való hajlandósággal. Ha az önálló feladatmegoldás során kooperálniuk kell, akkor nagyon hatékonyan képesek rá, miközben továbbra is autonóm döntéshozatalra alkalmas rendszerek maradnak.” Kolár József: Az áramlások terei. In: c:/kapi8/building as sculpture…, Kapitány András kiállítási katalógusa 2006, 8. o., SR Design Studio Bt. kiadása.
6 Már közhely Fuller legtöbbet idézett mondata: “You never change things by fighting the existing reality. To change something, build a new model that makes the existing model obsolete.”
7 Erdély így nyilatkozik egy helyen: "Ami legjobban izgat, az Platón híres leírása, kozmoszmodellje a Timaiosz című könyvében. Ott háromszögekből csinál egy világmodellt, ami mozog. Nagyon pontosan, több mint száz oldalon leírja, hogy mire gondol, de még soha senki nem tudta lemodellezni. Erre vágyom, hogy ezt meg tudjam fejteni, meg tudjam csinálni." Forrás:
Említsük meg a Spidron csapatban is dolgozó holland Rinus Roelofs-ot, aki a generatív modellezés egyik jelentős alakja.
8 Forrás
9 Novak, Marcos: Trans Terra Form: Liquid Architectures And The Loss of Inscription, forrás
10 Tama Art University Tokyo; Department of Information Design, B-LAB Stúdió, készült 2007-ben.
11 A szöveg ezen része a Yamaguchi Center of Arts and Media sajtóközleményére támaszkodik, melyet a Corpora in Sig(gh)te projekt bemutatásának alkalmából (2007. október 13. és 2008. január 13. között, kurátor Abe Kazunao) adtak ki. Forrás
12 A dNA az autonóm szerkezeti csomópontokat szubjektív térbeli nézőpontoknak tekinti. Mindegyikük a fent említett „szuper-szem”nek megfelelően reagál. Minden egyes szerkezeti csomópontnak megvan a maga észlelési zónája, és ebben az észlelési zónában állandóan kommunikál a többivel, s együttesen így hozzák létre a generatív szerkezetet.
13 A Corpora generatív szabályának alapjai a Neumann János féle sejtautomatában (Cellular Automaton) és a Conway féle életjátékban (Game of Life) bevezetett módszerek és gondolatok. A szerkezeti csomópontok a különböző fizikai környezeti információk szerint (irányuk a széllel szembeni ellenállás által befolyásolva, magasságuk és irányszögük a hőmérséklet emelkedésének és csökkenésének megfelelően, vízszintes kiterjedésük a megvilágításnak köszönhetően, létezésük ténye pedig a hangerő révén) alakulnak. A szerkezeti csomópontok ezen túlmenően a környezetükkel együtt kerülnek megragadásra; túlnépesedés/alacsony sűrűség, azaz a függetlenség lehetősége/lehetetlensége esetén az egyes csomópontok helyi mérlegelést végeznek. Az így hozott ítéleteiknek megfelelően az illető csomópont reprodukálja vagy megsemmisíti önmagát.
14 A Corpora in Sig(gh)te installációban a 11. Velencei Építészeti Biennále helyszínén a látogatók megtapasztalhatják a Corpora struktúra teljes kiterjedését, amint egyfajta organizmusként hálózza be a magyar pavilont és környezetét, a Giardini park tereit. A „szuper-szem” által látott képet vetítők jelenítik meg. A környezetből érkező valósidejű információk és a Corpora generatív rendszere által az egyes helyszínekről szállított adatokat a kiállítótér apszisában elhelyezett kijelzőn olvashatják a látogatók. A kiállító teremben a Corpora aktuális állapota és a valós fizikai tér képe közötti kapcsolatot mutatják a magyar pavilon - Giardini komplexum nézőpontjait megjelenítő monitorok és kivetítők. Bemutatásra kerül a Corpora egy megállított pillanatának fizikai modellje, mely a generált struktúra kiindulópontja lesz a magyar pavilon centrumában, az átriumban.
projektvezető, a 11. Nemzetközi Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában bemutatott "Corpora in Si(gh)te" projekt kurátora. Független képzőművész, kurátor, kulturális menedzser, számos televíziós kulturális műsor szerkesztője. Rendszeresen publikál művészetkritikákat magyarországi művészeti folyóiratokban. Korábban, mint a Pixel Galéria művészeti vezetője a világ elismert video-művészeinek alkotásaiból 2005-től kezdődően sikeres kiállítás sorozatot rendezett, amit a mindeddig egyetlen magyarországi internet- és szoftverművészettel (NetArt) foglalkozó kiállítás széria követett 2007-ben. Több nemzetközi és helyi, nagyléptékű művészeti projekt képviselőjeként a magyarországi művészeti szcénában a progresszív művészeti gondolkodás jól ismert szószólója.
