Wettstein Domonkos Szezonális örökség c. cikksorozatának soron következő része ismét a Balaton környéki építészet egy speciális területét, a magánkertek kialakítását vizsgálja. A kertek a tájhoz és a természethez való kapcsolódásának kérdése már a ´60-as, ´70-es években előtérbe került, manapság pedig az ökológiai szemlélet miatt válik egyre fontosabbá.
„A kert a természetet viszi közel az ember lakóhelyéhez, de bár lényege a növény, a kertnek jól „használható"-nak kell lennie, ezért kényelmes benntartózkodásra kell elrendezni. Jól használható kertet csak az összes körülmények alapos vizsgálatával, meggondolásával rendezhetünk be." [1]
(Ormos Imre, Balatoni kertek, 1962)
„A kertünk összefügg a Balatonnal. Nem minden kert van közvetlenül a vízparton, de a Balaton környéki kertek összeköttetésben vannak a tó vízrendszerével és élővilágával. Ami a kertünkben történik, az a tájra, a tájban található vizekre és azon keresztül a tó élő rendszerére is hatással van."[2]
(Balatorium, Balatonbarát kert, 2023)
A Balaton intenzív beépítésének építészeti problémái mellett egyre többször hallani a még meglévő természeti területek szándékos károsításáról, nádasírtásokról, kilátást zavaró fasorok megmérgezéséről. A hagyományos tájhasználatot felváltó külterületi építkezések és a zártkertek problémáiról korábban már írtunk a sorozatban. A fejlesztések térfoglalásával egyre inkább visszaszorul a rekreációt is lehetővé tevő természeti környezet. De tehetünk-e a saját hatókörünkben a Balaton ökológiájának megőrzéséért? Számít-e egyetlen pixelnyi kertfelület a táj egészében?
Érdemes megvizsgálnunk, hogyan alakult át a nyaralókert kialakításának felfogása az elmúlt fél évszázadban, és ezzel összhangban ökológiai szempontból hogyan értékelődött át a táj egészében játszott szerepe? Épp ezért, míg a sorozat előző részében a nyaralóépítésre és berendezésre, ezúttal kertalakításra helyezzük a hangsúlyt. Ormos Imre 1962-ben publikálta Balatoni kertek című szemléletformáló írását, az idei évben pedig Balatonbarát kert címmel a Szabadon Balaton és a Balatorium szemléletformáló projektet indított a Veszprém-Balaton Európai Kulturális Főváros programsorozathoz kapcsolódóan.[3] Ormoshoz hasonlóan az eseménysorozat célja a kerthasználók szemléletformálása. Az események során arra keresik a választ, hogyan lehet a Balaton ökológiai rendszerét támogató módon kialakítani és fenntartani a kerteket. A tájkép egésze sok apró parcellából áll össze, és nemcsak az épületek, de a kertek kialakítása is sok problémát okoz a természetes élőhelyek hálózatában. Épp ezért fontos felismernünk és figyelembe vennünk azokat a szempontokat, amelyek a tó ökológiai rendszerének megőrzését segítik elő.
A tópart természetes élőhelyeinek hálózatába durva beavatkozást jelent a fejlesztések térfoglalása, miközben a beépített területeken a mikroklíma is jelentősen rosszabb lesz, és ez épp az üdülőhelyek élhetőségét veszélyezteti. Ahogy arra Zlinszky András, a Szabadon Balaton ökológusa rámutatott: „a kert egy élőhely mozaik", ahol meghatározó az invazív fajok jelenléte, a gyep, a cserjeszint, a fák és a vizes élőhelyek is.[4] Az egyre inkább túlépített Balaton-parton a kulcsproblémát a felszínborítás jelentős megváltozása jelenti. Bár a tó körüli üdülőterületek kertjei és parkjai felszínborítás szempontjából mesterséges környezetben létesült zöldfelületeknek számítanak, ugyanakkor a Balaton vízrajzi és az ökológiai hálózatának a részét képezik. Épp ezért fontos odafigyelni például arra, hogy a kert öntözése során mennyi víz megy a felszínről élővízbe és mit visz magával a Balatonba. Másrészt fontos az is, hogy az ökológiai hálózat élőhelyei közt fennmaradjon a kapcsolat és épp ez az a helyzet, ahol a kertünk kis léptéke ellenére is érdemben tehetünk a régió ökológiai rendszerének megőrzéséért. Ahogy Zlinszky András fogalmaz: „A saját kertünkben mindannyian tehetünk a régió beépítésének káros következményei ellen."
A balatoni kertalakítás kérdése ugyanakkor már a hatvanas években is előkerült. Érdemes megnéznünk milyen szempontok fogalmazódtak meg hatvan évvel ezelőtt, amelyek a táj korabeli állapotára is következtetést engednek. 1962-ben a Balatoni Intéző Bizottság kezdeményezésére nyaralóterv katalógust bocsátottak ki. A kiadvány célja az építkezések minőségének javítása volt, a kiadványban ugyanakkor a kertalakítás kérdésére is részletesen kitértek. A nyaralóépítések száma ebben az időszakban kezdett el egyre dinamikusabban emelkedni, a korábbi időszakokhoz képest kisebb telkeken egyszerűbb formában építkeztek. A nyaralás új életformája azonban még nem alakult ki, ehhez kívántak tanácsokat adni a kiadvánnyal.
A balatoni kertek mérete korszakról korszakra csökkent. Míg a századforduló villáit 600-800 négyszögöles vagy még nagyobb kertekbe építették, és a kertészeti kialakítása is reprezentatívabb volt, melléképületekkel, kútházzal, lugasokkal és növénytartó díszítő elemekkel, a két háború közt már csak 200 négyszögöles telkeket osztottak ki a gazdasági válságok szorításában szerényebb körülmények közt nyaralót építtetők számára. Ebből adódóan a kert kialakítása is egyszerűbb lett, miközben a világháború alatt a Budapestről leköltözők önellátás céljára is használták a nyaralókerteket. A második világháborút követően tovább csökkent a telkek mérete és 100 négyszögöles vagy annál kisebb kerteket alakítottak ki. Egyre népszerűbb lett az ikerházas beépítés, megjelentek a sorházak, ami a kertek méretét is korlátozta. Épp ezért vált fontossá a hatvanas évek elején a kertalakítás szempontjainak újraértelmezése. A nyaralótelepek történeti tipológiáit és az átalakulás folyamatait egy most folyó kutatási programban részletesen is vizsgálom.
Az 1962-es Nyaralóépítés a Balaton-parton című kiadványban a kertalakításról szóló fejezetet Ormos Imre állította össze. Ormos a hazai kertépítészet meghatározó alakja, aki oktatói tevékenységével a későbbi generációkra is nagy hatást gyakorolt. Kerttervezési alkotásai közül egy olyan akarattyai kertet mutatunk be a harmincas évekből, amely személyes fotóarchívumában is gazdagon dokumentált. A telken álló modern nyaraló és a kert is jelentősen átalakult. Ormos az ötvenes években részt vett a Balatonkörnyék Regionális Tervének elkészítésében. Az új léptékű feladat számára is új módszertan kialakítását jelentette. A kertépítészeti kérdéseken túl a tájegység átfogó rendezésével foglalkozhatott. Az üdülőtáj értelmezését egy 1963-as publikációban foglalta össze: „Az üdülést kereső városi a nyílt tájban találja meg a nagy kiterjedésű és zavaró hatásoktól mentes környezetet. A nyílt táj annál becsesebb lesz számára, minél kevesebb nyomot hagyott rajta az emberi kéz."[5] Később a regionális tervhez kapcsolódó gyakorlati feladatokban is részt vett, amelyben már tanítványa, Mőcsényi Mihály is aktívan közreműködött. Mőcsényi nevéhez fűződik a tájrendezés hazai tudományos megalapozása, balatongyöröki saját nyaralókertjét, amelyet egy bánya rekultivációjával alakított ki, a sorozat korábbi részében már bemutattuk.
Ormos az átfogó regionális lépték mellett a nyaralókertek megfelelő kialakítására is tekintettel volt, ahogy ezt esszéjében is felismerhetjük. Kertalakítási elveinek kiindulópontja az épület és a kert egysége volt. „A kerti teret vagy tereket egybe kell fűznünk az épület térsorozatával. A kettőnek, háznak és kertnek olyan szoros művészi egységét hozhatjuk létre, amelyet mai felfogásunk szerint ideálisnak tekintünk."[6] Fontosnak tartotta, hogy a nappali a közvetlenül a kertre nézzen és ne legyen nagy szintkülönbség az épület belső tere és a kert szintje között. A kerten túl – amennyiben erre a kert fekvése lehetőséget adott – a táj egészének feltárulását is a koncepció részeként javasolta figyelembe venni. „Ekkor és csak így érezhetjük valóban egynek a kertet és a lakást. Balaton melletti nyaralóhelyen az ideális megoldáshoz az is hozzátartozik, hogy a kertnek ez a fő térrészlete – ha a telek fekvése megengedi – a tó, vagy völgy felé essék, hogy a kert legnagyobb terét és a táj nagy látványát együtt, egyszerre tekinthesse át és élvezhesse a szobából kilépő."[7]
Ez a megközelítés a korszak fókuszát is érzékelteti. A modernitás Ormos Imre szemléletére is hatással volt, A szabad táj, mint a nagyvárosok lakóinak üdülőterülete című 1963-as munkájában a modern építészet és várostervezés alapját jelentő Athéni Chartára hivatkozik, ami a diszciplínák közti kölcsönhatásokat is megmutatja.[8] Ezzel összhangban, amikor a balatoni kert használatáról ír, a modern ember személyes rekreációja felől közelít a kert funkciójához. „Alapvető jelentőségű a kert kialakításakor, hogy figyelembe vegyük az embert, aki a kertben lakik."[9] A megközelítésben a modernitás felfogása jelenik meg, amely a historizáló, reprezentatív kialakítással szemben már a funkcionalitás felől értelmezi a feladatot. A használó karaktere alapján több alternatívát vet fel a kertalakításhoz:
„Máskép kell kertet berendezni annak a részére, akinek a kertészkedés örömet, élvezetet jelent, aki kertjével, a kert egész élő világával, – növényeivel, állataival – együtt él, mint annak részére, aki csak idényjellegűen használja nyaralóját és így terhes kötelességet lát a kert létesítésében és állandóan ismétlődő költségeket a karbantartásban. (…) Itt pl. a tömeghatást célzó, erős színeffektust képező, de tartósan változatlan virágkiültetés lesz a helyénvaló, míg a lelkes kertbarát bizonyára az ezerféle, hétről-hétre újdonságot jelentő növényösszeállítást fogja örömmel fogadni, amelyen keletkezés és elmúlás színjátékát újra és újra élvezheti."[10]
A növényzet elrendezésénél a városi és a mezőgazdasági környezetet állítja szembe. Bár nem mondja ki, de a Balaton-partot városisas környezetként kezeli, ahol a tájképi kert helyett a geometrikus elrendezést javasolja. A parcellák méretének csökkentésével ebben az időben már valóban egyre inkább urbanizált tájjá kezdett válni a tópart. „Városi környezetben, építészeti létesítmények által erősen uralt szomszédságban kertünk is szabályosabb, rajzosabb legyen. Itt általában a szigorúan geometrikus elrendezés lesz legjobban a helyhez illő. Ilyen viszonyok közt un. tájképi formák beerőltetése sokszor visszás, néha groteszk hatást kelt. Ezzel ellentétben mezőgazdasági művelés alatt álló környezetben a geometrikus kert merevsége lesz idegenszerű, szigorú rendjével a környezetnek ellentmondó."[11]
A növények kiválasztásánál a gyümölcsfákat javasolja, közülük is a cseresznyét és a diót, mivel kevés gondozást igényelnek. A cserjék közül a ribizkét ajánlja. A szezonális használat, ahogy azt a sorozat előző részében az épültek részletképzése és berendezése kapcsán láthattuk, meghatározó a fenntartás és gondozás szempontjából. A kor gazdasági lehetőségeire is utal, hogy szükség esetén a konyhakert létesítését is a kert részeként képzeli el. A szamóca dús leveleivel a gyepet helyettesítheti. Véleménye szerint a vöröskáposzta, a pisztrángsaláta és a feketegyökér szabályos ültetésével „dekoratív hatásokat" is el lehet érni. A kertalakításnál és a növényalkalmazásnál tehát történeti díszkertek reprezentatív formálását levedlve elsősorban a korszak használati szempontjai kerülnek előtérbe. Az ökológiai krízis csak másfél évtizeddel később, a hetvenes évek második felében lesz érzékelhető a Balaton-parton és ekkor fogalmazódnak meg a tágabb léptékű rendszerelméleti nézőpontok.
Épp ezért ma már a kertalakítás szempontjait érdemes kiegészítenünk a jelen horizontját vizsgáló Balatorium projekt ökologikus szempontrendszerével. A Balatonbarát kert érdekében néhány gyakorlati alapszabályt is meghatároztak, amelyek betartásával érdemben segíthetjük a régió ökológiai rendszerét. A burkolt felületek méretét például, amennyire lehet, csökkenteni kell, mivel nyáron túlzottan felmelegszik és megakadályozza a csapadékvíz talajba jutását, miközben a felületről a víz akár közvetlenül is az élővízbe kerülhet. Kerülni kell az invazív, azaz nem őshonos növényfajok telepítését, mert kárt okozhatnak a kialakult ökoszisztémában. A Balaton vízminősége védelmében nem javasolják a növényvédőszerek és a műtrágyázás alkalmazását, valamint a csapadékvíz csatornába vezetését is kerülni kell, mert túltelítettség esetén a szennyvíz kibukhat a rendszerből és közvetlenül a Balatonba juthat. Épp ezért érdemes inkább összegyűjteni a csapadékvizet az öntözéshez. Továbbá javasolt a kerti komposztolás, a vonuló állatok számára az átjárható kerítés kialakítása, a fészekodú és rovarhotel elhelyezése, a mulcsozás. A növényalkalmazásnál fontos a polikultúra kialakítása, azaz a különböző növények együttéléséből adódó ökológiai előnyök kihasználása. A természetes kert tehát összességében kevesebb gondozást igényel, kellemesebb mikroklímát hoz létre és közvetlen kapcsolatot alkot a táj egészével
Láthatjuk hogyan alakult át a balatoni kert perspektívája az elmúlt évtizedekben az ökológiai krízis kibontakozásával: a Balaton ökoszisztémájában a táj és a kert mint rész és egész viszonya jelenik meg. Az üdülés környezetének megfelelő kialakítása ma már nemcsak a kerthasználók rekreációja, de az ökológiai problémák kezelése miatt is fontos. A díszkertek öncélú esztétikája helyett a természetesebb és az ökológia rendszerébe illeszkedő kertalakítást lenne szükséges elősegíteni, ahogy a táj kezelésében is egyre többször fogalmazódik a „visszavadítás" gondolata. A modernitás esztétikáját az ökológia szempontrendszere váltja fel, miközben a tájkép tágabb egészében a kertalakítás új esztétikai értéket nyerhet. A balatoni kertek ugyanakkor lehetőséget adnak arra is, hogy kultiváció és rekreáció összekapcsolódhasson. A kert nemcsak a természet dramaturgiája, a születés és az elmúlás szemlélődése által tölthet fel, de a kert kultiválása, alakítása is a re-kreáció folyamatának része. Nincsen összkép részlet nélkül, a Balaton – és tágabban egész világunk – ökológiai rendszerének helyreállításához a saját nyaralók kertjében is tevékenyen hozzá tudunk járulni.
Wettstein Domonkos
Szezonális örökség: A Balaton kultúrtáj, miközben kérdés, a vízparti üdülőterületek huszadik századi emlékei is a tájegységi örökség részévé válnak-e? A harmincas, majd a hatvanas évek balatoni építészetében identitásformáló elemmé vált az a szezonális használatból adódó fesztelen karakter, amely a korszakban alkotó építészek számára is inspirációt jelentett. A balatoni építészetet elemző doktori kutatásomban a „re-kreáció" alkotásmódszertani folyamataként írtam le ezt a különleges, az alkotás alapelemeit kereső, kísérletező építészeti mentalitást. A kutatás során feldolgozott huszadik századi tervek és épületek rehabilitációja ma egyre inkább aktuális kihívást jelent. A sorozat ennek az egyre inkább eltűnő Balaton-parti identitásnak ered nyomába.
[1] Ormos Imre: Balatoni kertek. In: Nyaralóépítés a Balaton-parton. É.M. Építésügyi Dokumentációs Iroda, Budapest, 1962.
[2] https://balatorium.hu/esemeny/balatonbarat-kert-projektindito-meetup-paloznak
[3] Balatonbarát kert a Szabadonbalaton ötlete, PAD Alapítvány szervezésében, A Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 támogatásával. Részletes projektleírás: https://www.szabadonbalaton.hu/rolunk.html
[4] Zlinszky András: A Balatonbarát kert, Paloznak, 2023. június 2. https://balatorium.hu/esemeny/balatonbarat-kert-projektindito-meetup-paloznak Az előadás megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=3wmLNMQV4DM
[5] Ormos Imre: A szabad táj és a városi emberek üdülése. Sport és tudomány 6 (1962) 6, 163.
[6] Ormos Imre: Balatoni kertek. In: Nyaralóépítés a Balaton-parton. É.M. Építésügyi Dokumentációs Iroda, Budapest, 1962.
[7] Ormos Imre: Balatoni kertek. In: Nyaralóépítés a Balaton-parton. É.M. Építésügyi Dokumentációs Iroda, Budapest, 1962.
[8] Wettstein Domonkos: Táj és régió. A regionális eszme kialakulása és táji vonatkozásai a Balaton-térség rekreációs célú fejlesztéstörténetében. Landscape and Region. Formation of the Regional Concept and its Landscape Aspects in the History of Balaton Development. 4D Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 44 (2017) pp. 2-23
[9] Ormos Imre: Balatoni kertek. In: Nyaralóépítés a Balaton-parton. É.M. Építésügyi Dokumentációs Iroda, Budapest, 1962.
[10] Ormos Imre: Balatoni kertek. In: Nyaralóépítés a Balaton-parton. É.M. Építésügyi Dokumentációs Iroda, Budapest, 1962.
[11] Ormos Imre: Balatoni kertek. In: Nyaralóépítés a Balaton-parton. É.M. Építésügyi Dokumentációs Iroda, Budapest, 1962.
Irodalomjegyzék:
Ormos Imre: Balatoni kertek. In: Nyaralóépítés a Balaton-parton. É.M. Építésügyi Dokumentációs Iroda, Budapest, 1962.
Ormos Imre: A szabad táj mint a nagyvárosok lakóinak üdülőterülete. A kertészeti és szőlészeti főiskola évkönyve XXVII. évf. 1963 Mezőgazdasági Kiadó, 1963, Budapest. 189-208.
Mőcsényi Mihály: A táj és a zöldterület fogalmi problémái a tájrendezés nézőpontjából. Településtudományi Közlemények 21 (1968) 66-76.
Bardóczi Sándor, Gerzánics Annamária, Szilágyi Kinga (szerk.): MM_C Mőcsényi Mihály Egy polihisztor tájépítész: Tanulmányok és esszék Mőcsényi Mihály életéről. Budapest, TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft, 2021. 431 p.
A tanulmány az alábbi kutatásokra támaszkodik:
Wettstein Domonkos: Regionális stratégiaalkotás a Balaton-part rekreációs célú építészetében (1929-1979), BME Építészmérnöki Kar, Csonka Pál Doktori Iskola, 2018. Könyvalakban megjelent: Wettstein Domonkos: Balatoni építészet – Stratégiakeresés a huszadik században. Tarsoly Kiadó, Budapest, 2022.
Wettstein Domonkos: Modern Landscape Concepts in the Early Protection Perspectives: The Professional Positions of the Architect Tibor Farkas and the Landscape Architect Mihály Mőcsényi. Architektura and Urbanizmus 55 (3-4) pp. 170-183. (2021) https://doi.org/10.31577/archandurb.2021.55.3-4.4
Wettstein Domonkos: Táj és régió. A regionális eszme kialakulása és táji vonatkozásai a Balaton-térség rekreációs célú fejlesztéstörténetében. Landscape and Region. Formation of the Regional Concept and its Landscape Aspects in the History of Balaton Development. 4D Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 44 (2017) pp. 2-23.
„A kutatás a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-22-4-II-BME-271 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült."
Szerk.: Winkler Márk
