Épülettervek/Tervpályázat

A Bánáti + Hartvig Építész Iroda megvételben részesült terve a Magyar Építészeti Központ és Múzeum pályázatán

2023.12.29. 11:15

A Bánáti + Hartvig Építész Iroda, valamint Nagy Mercédesz Erika, Ritter Dániel és Szilágyi Norbert fiatal építész csapat közös munkája megvételt nyert a Magyar Építészeti Központ és Múzeum pályázatán. A zárójelentésben a Bíráló Bizottság kiemelte a pályamű egységesen magas színvonalát, hazai és nemzetközi közegben is értelmezhető koncepcióját.

- - - - - - - - - - - - - Felhő

"Vándor egek és kóbor felhők hivják magukkal a királynőt...
...Felhők vonulnak, égi tömjén vonul a mennybolt sik ezüstjén, tenger madár, igyekvő árnyék hívja, kiáltja a királynét."

Pilinszky János: Ég és föld gyermeke

A természeti változás olykor jelentős és gyors, és olyan egyértelműen érezhető, mint a feltámadó szélvihar, máskor apró és lassú folyamat, ahogy a napraforgó fordítja a fejét a nap felé. Úgy hisszük, a dinamikus változás minden dolog természetes állapota, hiszen soha semmi sem marad teljesen mozdulatlan. Sem a természetben, sem az építészetben. Elég, ha csak a dolgok időbeliségére gondolunk: a néhány hét, vagy akár csak néhány óra, szinte egy szempillantás, amikor télből tavasz vagy éppen nyárból ősz lesz éppen olyan jelentőségteljes változás, ahogy az építészeti korszakok és stílusok váltják egymást. És persze folyamatosan formálódunk mi is – Ég és föld gyermekei – különösképpen ma, egy olyan korban, amikor bizonytalan a belső értékekhez való viszonyunk.

Törekedtünk arra, hogy megépíthető, környezetbarát építményt tervezzünk. Olyat, ami nem csak önmagáról szól, hanem finom gesztusokkal reflektál környezetére és történelmére, annak részeként és azzal harmóniában létezik és változik. Az épület halkan és szerényen viselkedik egy hangos korban, akárcsak egy lágy felhő, amely belebeg a meglévő épületek és korok közé.

- - - - - - - - - - - - - Pontarchitektúra

A tervezési területre, mint pointillista festményre tekintünk, ahol elmosódnak a határok régi és új, illetve kint és bent között. Matematikai értelemben a pont a geometriai tér legkisebb alkotóeleme: nem objektumot jelöl ki, hanem helyet. Nincs mérete, szélessége, hossza vagy területe. Egyetlen jellemzője a helyzete.

A területen különböző helyzetű és méretű pontok vannak – legyen szó a meglévő és új épületek nagyobb foltjairól, a kültéri kiállítások elemeiről, a különböző méretű és minőségű ülőfelületekről, kerti pavilonokról, vagy éppen a SpaceBox előtti réten található pohánka és a somkóró legapróbb növényeiről–, amelyek akárcsak a pointillizmusnál, önmagukban nem, csak egy egységként értelmezhetőek. Ez a fajta megközelítés lehetővé tette számunkra, hogy az építészeti koncepció ne statikusan, különálló elemekként szemlélje a meglévő épületeket, hanem azok határait "elmosva" az új épületegyüttes szerves részévé tegye azokat. A főépület méretével a meglévő épületekre reagál, és a Városligeti fasor és a Bajza utca felőli megérkezés tengelyében helyezkedik el, biztosítva ezáltal a kétirányú, akadálymentes megközelítését a múzeumkomplexumnak.

A Városligeti fasortól a telek középső pontjába visszahúzott beépítéssel olyan beépítés alakul ki, amely visszalép az utcafronttól és sem mgasságában, sem tömegében nem nyomja el a környezetét, sőt kiemeli azok értékeit.

- - - - - - - - - - - - - Micélium

A micélium kifejezés a gombafonalak összességét jelenti. A szakemberek szerint a több szomszédos fa gyökereit összekötő hálózaton keresztül a növények egymással kommunikálnak és anyagcserét folytatnak a talajban. Így például a több napfényhez jutó, többet fotoszintetizáló egyedek tápanyagainak egy része eljut a kevesebb fényt kapó egyedekhez, kiegyenlítettebbé téve ezzel a fejlődést és információhoz juttatva minden egyedet.

Az épület terepszint alatti része a fenti analógia szerint köti össze a meglévő épületeket és az új Főépületet, biztosítva ezáltal a mindenkori zavartalan használatot. A Főépület -1. pinceszinti közlekedőrendszere illeszkedik a Herczel-épület -2. szintjének meglévő járósíkjához. A Grünwald épületében lévő teherliftet lesüllyesztjük ugyanerre a szintre. Így a dolgozói és kutatói összeköttetés a Herczel-épület, a Grünwald-épület és a Főépület között zavartalanul, időjárástól védetten történik a terepszint alatt. A kiszolgáló területek működése, a gazdasági feltöltés és a műtárgylogisztika a látogatói forgalomtól elkülönítve, szeparáltan működik a -1. és -2. szinteken.

Koncepciónk kiindulópontja volt, hogy a tervezett Főépület tömegképzése reagáljon a két meglévő épület magasföldszinti kialakítására: a kiállítóterületeink ellebegnek a talajtól és ezáltal az 1. szint alatt létrehoztunk egy bejárati zónát, amely a tervezett épületünk 0,00 szintje.

- - - - - - - - - - - - - Megérkezés

A területen környezetalakítási szempontból előnyt élvez a gyalogos és kerékpáros közlekedés a személy- és tehergépjármű forgalommal szemben, mivel a Múzeumegyüttes kertje bárki számára nyitott, kültéri kiállítótérként funkcionál.

Az épület fő gyalogos megérkezési iránya a Városligeti fasor felőli térsüllyesztésen keresztül történik. Az utca járósíkjához képest -3,35 m szintkülönbség áthidalására szolgáló nagy méretű akadálymentes rámpa egyszerre biztosít megérkezést minden látogatónak és a mozgáskorlátozottaknak is.  A megérkezési útvonalon különböző kültéri kiállítások találhatóak a rámpa oldalának falsüllyesztékeiben. A rámpa aljában az épület előtt található térbővület biztosítja a nagyobb látogatói csoportok zavartalan ki- és bejutását az épületbe, illetve helyet biztosít a kávézó teraszának és a rendezvényterem saját bejáratának, amely egyben személyzeti bejárat is.

A Bajza utca felőli bejárat az utcaszinten található, teljes értékű bejárat. Az előtérbe érkezve feltárul előttünk a multifunkciós Makettező-/ Alkotó-/ Pihenő-tér, amely a korábbi monofunkciós múzeumhasználatokhoz képest gazdagabbá teszi az épület működését, szélesebb csoportokat bevonva az intézmény működésébe. Ebből a földszinti térből zavartalan lelátás nyílik a -1. szinti Előcsarnokba, ahova egy elegáns lépcső vezet le közvetlenül az épületbe érkezés után. Továbbá a Bajza utcai bejárat teremti meg a közvetlen kapcsolatot a Walter Rózsi-villával és annak kertjével, illetve biztosítja az épület flexibilisebb, zárási időn túli használatát és a gyorsabb tűzvédelmi menekítését.

- - - - - - - - - - - - - Építészlegelő

"A kert van a középpontban. Nem te, és nem én, vagy akárki más.
Mi a kert körül vagyunk, nem a kertben."

Peter Zumthor

épület és a kert egy egységként működik, ahol a kert az épület kültéri folytatása mind funkcionális, mind pedig esztétikai, formai szempontok alapján. A kültér tükrözi a belső térben zajló eseményeket, a kiállítóterek folytatódnak a természetben (installációs tér, kiállítótér). Az épületek határozott négyzetes, raszteres formavilágához szerkesztett architektonikus kert kapcsolódik, mely összhangban van a tervezési területen található Walter Rózsi-villa kertjével is. Ugyan felülnézetben meghatározó a szerkesztett formavilág, térben rézsűk, dombok lágyítják az épület és kert összképét.

koncepcionális elem volt a változatos, minden évszakban eltérő képet mutató kerti táj kialakítása, melyet folyton változó habitusú fákkal, évelőkkel, cserjékkel érünk el. Nemcsak fák, hanem cserjék, fűfélék szintjén is a változatosságra törekedtünk. A fák esetében a környező flórát vettük figyelembe, mint a Városligeti fasor növényzete vagy a környező társasházak és villák kertjeinek századfordulón kiültetett fajtái.

tömegszerűen megjelenő háttérnövények mellett a vidám színekkel és habitussal rendelkező, állandóan változó külsejű évelők, cserjék és díszfűfélék varázsolják élettel telivé a múzeum kertjét. A cél az egyszerű, letisztult, természetközeli táj megjelenítése volt, melyet nagyobb, összefüggő, színes foltokkal, növénykiültetésekkel lehet elérni.

nagy lombkoronát növesztő fák klíma-, míg a méheket és pillangókat is vonzó növények ökológiai szempontból is fontosak. A kert úgy lett kialakítva, hogy minden épület külön zöld "szőnyegen" feküdhessen. Ezzel egyfelől elszeparálja azokat, másrészről a kapcsolódó buja környezettel intimitást nyújt az épületnek, kültéri és belső kiállítótereknek, teraszoknak. A kerti utakon haladva a növényekből álló térfalaknak, fasoroknak köszönhetően a táj és a kiállítóterek fokozatosan tárulkoznak fel, egyik izgalmas tér nyílik a másik után.

- - - - - - - - - - - - - Mindenkié

"​Kőből, fából házat…igékből várat"
Kós Károly

Építészek terveznek építészeknek múzeumot. Nem magunknak, Mindenkinek. De van-e egy olyan közös nyelve az építészeknek, amely Mindenkihez szól, amely Mindenkit képvisel korokat, stílusokat és eszméket átívelően? Hogyan tudna az új épület jel- vagy szimbólumszerű kiáltvány lenni?

Cságoly Ferenc korunk építészetét az individualizáció koraként jellemezte, ahol minden az egyénről és az önmegvalósításról szól egy atomizált társadalomban.[1] A baljósló kép ellenére, számunkra a válasz mégis az egyének erejében keresendő, akik mint apró kövek képviselik a nemzetet és egy egységgé összeállva erősebbek, mint egyedül. Ezért a mi hívószavunk az összetartozás, anyagi és szellemi értelemben egyaránt.

Az új Főépület, mint egy lágyan gomolygó felhő kúszik be az épületek közé, és az ellebegő kerengő üvegbeton homlokzata közvetlen és intenzív vizuális kapcsolat lehetőségét biztosítja a kerttel (nyitható felületek, transzparens üvegszakaszok stb.). A különleges magyar találmány lehetővé teszi, hogy a kerengő és közvetve a kiállítótér ideális diffúz fényt kapjon. A kerengő felületét alkotó apró bélletek, olyan jellegzetes hazai és a Kárpát-medencéből származó egyszerű vagy éppen különleges adománykavicsok, marokkövek, amelyeket magánemberek / települések / városok küldtek az építkezéshez, szimbolizálva ezzel a határokon túli összetartozást és azt, hogy ez a múzeum Mindenkié. A látogatók megkereshetik, megérinthetik az ő földjükre jellemző betétet, ezáltal egy plusz szellemi töltettel ruházva fel a kiállításélményt.

Az épület tömegét meghatározó kiállítótér-bővületek homlokzatképzésénél a hazánkban rengeteg helyen előforduló poroszsüveg födémek szolgáltak előképként. Az egészen az 1850-es évekig visszanyúló szerkezeti megoldás a Főépület esetében "kifordítva" jelenik meg a homlokzaton, akár csak egy formai időutazás. Megjelenése követi a szerkezetre jellemző osztásképet, és a terrakotta színű kerámia elemek érzelmes játékosságot kölcsönöznek a réz függőleges osztások között.

- - - - - - - - - - - - - Kiállítás

Építészeti koncepciónk fontos alapállítása, hogy a Kiíró által meghatározott, különböző méretű és funkciójú raktárak és irattárak nem szükséges rosszak, poros és szürke háttérterületek, hanem a különböző korok és az építészet, mint hivatás örök és igaz lenyomatai. Ezek egy részét Mindenki számára elérhetővé szeretnénk tenni. A muzeológusok igényeit szem előtt tartva biztosítottuk a zárt és nem látogatható raktárakat is, de létrehoztunk szabadon bejárható és felfedezhető "látványvitrin" részt is a -1. szinti látogatói lobbyban.

A zárt, üvegezett polcok között található kiállítás az előcsarnok izgalmas térbővülete, továbbá a vitrinekbe kerülő, három havonta átrendezendő időszaki kiállítás lehetőséget nyújt a jegynélküli látogató bevonására. Ez az általunk csak Tervtártér-nek nevezett Időszaki kiállítótér speciális műtárgyvédelmi szempontoknak kell, hogy megfeleljen.

Az előcsarnokból jegy nélkül szabadon bejárható Tervtártér felkelti az érdeklődést és új, eddig nem ismert területekre kalauzolja a látogatót. A lobbyban található térben "úszó" vitrinek mellett zárható Kutatószobák, Olvasóterem és Gyermekhívogató található a jegynélküli útvonal részeként. Az Előcsarnokban található Kutatószobákra és Olvasótermekre a Grünwald-épületben végzett komoly kutatómunka előszobájaként tekintünk, ahol az érdeklődő látogató vagy gyakorló építész kikérhet egy-egy iratot, dokumentumot anélkül, hogy regisztrált kutatómunkát végezne. A jegy megvétele után, a kiállítási útvonal az első emeleten folytatódik, a kiállítási teret körülölelő, felhőként lebegő kerengőn.

- - - - - - - - - - - - - Glokális

A múzeumegyüttes tervezése során, mint egy önellenőrzési reflexió, gyakran eszünkbe jutottak Balázs Mihály a globális és a helyi építészeti kultúra viszonyáról több mint tíz évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai:

"A mi kultúránkat kívánjuk megmutatni a világból ideérkezők számára. Ha a ház csak az általunk beszélt helyi nyelvet használja, az idegenek nem értik, ha csupán a nemzetközi építészeti nyelven szólal meg, sajátosságaink elvesznek. Fontos ezért, hogy az építészeti műnek többféle olvasata legyen: egyszerre legyen helyi és nemzetközi, hagyományra utaló és divatos, történelmi kötődésű és mai, de mindenekelőtt önazonos." [2]

A modern ember (és minden építész) e két viszonyrendszer kapcsolatában él, ezzel a kettősséggel, kétarcúsággal küzd nap mint nap. A Magyar Építészeti Múzeum által közvetítendő kép számunkra éppen ezért egyszerre helyi és nemzetközi, leginkább a glokális szóval illethetnénk. Az általunk tervezett Múzeumban egyszerre van jelen a magyarországi építészeti karakter és anyaghasználat, de a ház nem átall a nemzetközi építészeti formanyelvhez sem nyúlni.

Nagy Mercédesz, Ritter Dániel, Szilágyi Norbert és Bánáti Béla

 

[1] Cságoly Ferenc: Építészet és kultúra II. Esszék az építészetről, kultúráról, művészekről és művekről. Terc Kiadó, Budapest, 2019., 240.o.

[2] Balázs Mihály: Személyes nézőpontból. Habilitáció. 20100201