Nézőpontok/Kritika

A Breuer tanulmánykötetről

2009.05.04. 23:26

A pécsi bauhäuslereket bemutató könyvsorozat harmadik darabja a leghíresebb pécsi születésű Bauhaus mester, Breuer Marcell életművét dolgozza fel. A Pro Pannonia Kiadó könyve mindenképpen hasznos, jól forgatható összefoglalás, de az igazi részletes, gazdagon illusztrált, magyar nyelvű Breuer-monográfia megjelenése még várat magára.

A pécsi bauhäuslereket bemutató, az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat részeként megjelenő könyvsorozat harmadik darabja Forbát Alfréd és Weininger Andor után a leghíresebb pécsi születésű Bauhaus mester, Breuer Marcell életművét dolgozza fel. Az előző két könyvvel ellentétben a szerkesztő Ernyey Gyulának ezúttal nehezebb dolga volt: Breuer munkássága nem vár felfedezésre, éppen ellenkezőleg, a 20. századi építészet és formatervezés egyik legjelentősebb alkotója lévén Nyugat-Európában és Amerikában tanulmányok, részterületeket feldolgozó könyvek és monográfiák sora jelent meg róla az elmúlt évtizedekben. A magyar könyvtermés kevésbé bőséges, de nem elhanyagolható: barátja, Major Máté 1970-ben – Breuer életében és a mester segítségével összeállított – monográfiája, a Ludwig Múzeum 2007. évi nagyszabású kiállításának katalógusa és a Taschen zsebmonográfia sorozatának ugyanabban az évben megjelent kötete révén az építészet iránt érdeklődök megismerhették az életmű legjelentősebb alkotásait.

Breuerről tehát nehéz újat mondani, de nem lehetetlen. A források többsége külföldön található, hiszen Breuer 18 éves korában elhagyta Magyarországot, és itthon – Major Máté kitartó lobbizása ellenére – egyetlen megbízást sem kapott. A kötet összeállítója is elismeri, hogy elsődleges forráskutatás terén a most megjelent munka nem versenyezhet a gazdag nyugati archívumokból dolgozó külföldi publikációkkal, és az információkat, valamint az illusztrációk többségét másodközlésekből meríti. A képekkel persze nemcsak ez a baj: a barnás árnyalatú, fekete-fehér illusztrációk ugyan elegánsan díszítik a szöveget, de az ábrázolt tárgyakat és épületeket kis méretük miatt alig lehet tanulmányozni rajtuk. Manapság a látványos fotók korában az Ernyey-féle kötet vizuálisan nagyon keveset ad az olvasónak.

A tanulmánykötet első esszéje Breuer korai képzőművészi pályafutásáról szól Bajkay Éva tollából. Ez, valamint Ernyey Gyula Breuer magyarországi kapcsolatáról és recepciójáról szóló írása számos olyan adatot tartalmaz, ami a nyugati kutatás számára is új és hasznos lehet. Elsődleges forrásközlésként értékelhető Breuer Marcell és Major Máté évtizedeket átfogó levelezésének kiadása. A levelekből kiderül, hogyan esett kútba az előbb a budai Várba, majd Pécsre szánt Breuer-épület terve, és Breuer egyénisége, emberi alakja is a korábbinál élesebben rajzolódik ki.

A kötet három meghatározó tanulmánya – Ernyey Gyula írása Breuer tárgyalkotó művészetéről, Rév Ilona cikke az 1928 utáni építészeti alkotásokról és Papp László elemzése Breuer amerikai építészeti tevékenységéről – nagyjából időrendben haladva, korrekt módon ismerteti az életmű fontosabb állomásait, a műveket és Breuer személyes életének alakulását. Minden tanulmányhoz angol nyelvű összefoglaló tartozik, az egyes írásokat rövid, egy oldalas forrásközlések választják el egymástól (Breuer-cikkek). Ernyey Gyula ígérete szerint a tanulmányok számos pontosítást, új értelmezést, kutatási eredményt tartalmaznak, és „a korábbi német, angol-amerikai, sőt a magyar szakirodalom egyes állításainál is megnyugtatóbb felismerésekhez” vezette el a szerzőket az alapos forráskritika. A Pro Pannonia Kiadó könyve mindenképpen hasznos, jól forgatható összefoglalás – képkötetként leginkább a Vince Kiadó által lefordíttatott Arnt Cobbers-féle zsebmonográfiát lehetne mellé ajánlani. Az igazi részletes, gazdagon illusztrált, magyar nyelvű Breuer-monográfia megjelenése persze még várat magára.