A Budapest Építész Kamara állásfoglalása CET - Közraktárak ügyben

Kas Oosterhuis építész a „CET – Közraktárak kivitelezési terveinek engedély nélküli megváltoztatása” ügyében a Budapesti Építész Kamara Szakmafelügyeleti Bizottságához fordult.

Kas Oosterhuis építész a „CET – Közraktárak kivitelezési terveinek engedély nélküli megváltoztatása” ügyében a Budapesti Építész Kamara Szakmafelügyeleti Bizottságához fordult.

A bizottság a bejelentő tervező többszöri meghallgatásával, a kiviteli tervezésben érintett tervezők és a beruházó meghallgatásával, az építési engedélyezési és a kiviteli tervdokumentációk építész és szerkezettervezési munkarészeinek bekérésével, átvizsgálásával és a tárgyhoz kapcsolódó különböző írásos megnyilvánulások alapján végezte munkáját (a meghallgatások hangrögzítésével).

A bizottság eljárása során vizsgálni kívánta, hogy az eredetileg célul kitűzött „jó építészeti minőség” a megvalósítási tervezés során sérült-e (az érvényes építési engedélyezési tervekhez képest), érvényesültek-e az eredeti tervező szerzői jogai (tervezői felügyelete) a kiviteli tervkészítéskor (melyeket az építési engedélyezési tervekkel, a jogerős építési engedéllyel szerzett)? Az esetleges kérelmek orvosolhatók-e, az esetleges építészeti minőségromlás megállítható-e? Az eredeti tervező megvalósítási kritériumai jelenleg betarthatók-e?

Az alábbiakban először röviden rögzítjük a kialakult helyzet előzményeit, majd állásfoglalásunkat.

Előzmények

1. Az építési engedélyezési-, és a versenyeztetési tervdokumentációk készítését követően megromlott az építész-szerző és a megbízó viszonya, melynek következtében szerződésbontásra került sor.
2. A szerződésbontással egyidőben az építész-szerző „felhasználási nyilatkozat”-ot tett, melyben a kivitelezés érdekeit szolgáló olyan majdani tervmódosításokhoz járult hozzá, melyek nem érintik annak lényegi részeit”. Egyben hozzájárult ahhoz, hogy a megbízó a fennmaradó tervezési szakaszok elvégeztetésére új tervezővel („harmadik féllel”) „szerzői jog, versenytilalom stb. akadálya nélkül” tervezői (alvállalkozói) szerződéseket kössön, ugyanakkor nem minősítve a tervek jogosulatlan felhasználásnak tervei használatát és „a tárggyal kapcsolatban más építész azonnal elfogadhat kinevezést a megbízótól” eljárást is lehetővé téve.
3. Ezt követően a hátralévő tervezéssel külföldi, illetve hazai tervezőirodákkal kötött szerződést a megbízó az eredeti tervező-szerzői felügyelet kizárásával (annak kötelmei nélkül), csupán „konzultációs” szerződésviszony létesítésével, melyet a későbbiekben felmondott.
   Ezek után a „hagyományos” épületrészek (szerkezetek) kiviteli tervezését (a szakszerűség, a sikeres használatbavétel érdekében végrehajtott módosításokkal) a STÚDIÓ 100 Építési Iroda végezte. Szerződése nem kötelezte ugyan, de mégis egyeztetett az eredeti tervező-szerzővel a változásokkal kapcsolatban, melyeket ő elfogadott.
   A „non-standard” (héjszerű lefedés, homlokzatok) épületrészek, szerkezetek terveztetését a megbízó egy külföldi (osztrák) és egy hazai cégre bízta. Így ezeknek az épületrészeknek a kivitelezéséhez szükséges acélszerkezeti gyártmányterveket a Bánáti és Hartvig Építésziroda készítette. Az iroda mivel szerződéses kötelezettsége nem volt, nem egyeztetett külön az eredeti tervező-szerzővel, adatszolgáltatást a megbízótól kapott. A gyártmánytervezéshez szükséges statikus tervezést is biztosította.
4.  A kiviteli tervezésnek felelős generáltervezője nem volt, ezt a szerepet valójában a megbízó töltötte be.
5.  A még most is folyó kiviteli tervezések (üveg-fém héjfedés) is az eredeti tervező-szerző teljes kizárásával bonyolódnak (számára megtiltott a konzultáció, az építés helyszíni szemléje).
6.  A Szakmafelügyeleti Bizottság rendelkezésére bocsátott tervdokumentációk alapján (ONL által készített Építési engedélyezési tervdokumentáció 2008.02.29., Stúdió 100 Kft. által készített nem teljes körű Kiviteli tervdokumentáció 2009.08.13., Bánáti és Hartvig Építésziroda Kft. által készített Acélszerkezeti tervdokumentáció 2009.11.03., az MTM Statika Kft. által készített Tartószerkezeti tervdokumentáció 2009.07.12.) megállapítható, hogy a „non standard”  (héjszerű lefedés) épületrészek engedélyezett terveitől eltért a kiviteli tervezés az acélszerkezetek csomóponti kialakításaiban (hegesztett szárnylemezek készülnek csavaros összeszerelésű kör keresztmetszetű elágazó idomok helyett).
   Mivel a beruházó még nem tudta rendelkezésünkre bocsátani az üveg-acéllemez héjlefedés terveit (hisz azok még készülnek), ezért csak a már kivitelezett épületszerkezetek szemléje után vonható (az előbbinél súlyosabb) következtetés: az acél tartószerkezet és a héjalás egymástól távoltartott (kb. 20 cm-rel) kezelése, melyet az építési engedélyezési terv (és a rendelkezésünkre bocsátott tenderterv is) előírt, megszűnt, a két szerkezeti réteg összeépül.

Állásfoglalás

1. Megengedhetetlen, hogy a főváros ilyen presztízsberuházásának kiviteli tervezései tervező-szerzői felügyelet nélkül folyjanak.
   A beruházó által biztosított „konzultációs” jogkör (mely később megvonásra került) ezzel nem azonos. A beruházó ugyan nem köteles az építési engedélyezési terv készítőjét megbízni a kivitelezési tervezéssel, de törvényes szerzői jogaitól (személyhez fűződő jogok) nem foszthatja meg (erről semmilyen írásos formában nem lehet lemondani).
   Közérdek a magas színvonalú megvalósítás és ez csak szerzői felügyelettel képes létrejönni. Az „elfogadott” szerzőt senki nem tudja helyettesíteni.
2. Az engedélyezett terveknek a „non-standard” épületrészekre vonatkozó műszaki tartalma – azok egyedi jellege miatt – nem megfelelő részletezettségű. A tervezői szándék nyilvánvaló, de a megvalósításhoz (kiviteli tervezéshez) szükséges utalások nem egyértelműek, ugyanakkor megállapítható, hogy az eddig kivitelezett állapot az engedélyezési tervektől eltérő.
   (A külföldi tervező más tervezési hierarchiához, megvalósítási gyakorlathoz szokott.) Mégis ez nem lehet ok teljes kizárására a későbbi tervezésekből.
   Az ONL-SM (mely bizonyítottan jogszerű alvállalkozója volt az ONL Hungary Kft-nek) által készített acélszerkezeti tenderdokumentáció (2008.03.25.), mely nem sokkal követte az építési engedélyezési tervdokumentációt, már konkrétan rögzíti a térlefedő héj és az azt hordozó acélszerkezet viszonyát, összefüggéseit.
3. A bizottságnak nem áll módjában és szándékában állást foglalni a beruházó és az eredeti tervező-szakértő közötti szerződéses viszony alakulásában.
4. Szakmai szempontból elfogadhatatlan, hogy a kiviteli tervezésnek nincs és nem is volt felelős generáltervezője.
   Ezt a szerepkört nem képes a beruházó magára vállalni, közérdek az ilyen jellegű beruházás eredeti szerzőjének felügyeletén alapuló generáltervezői szerepkörének biztosítása.
5. A kivitelezési tervek készítésében közreműködő magyar „altervezők” megfelelően működtek, ők nem sértették az eredeti tervező szerzői jogait.
6. Megengedhetetlen, hogy a kivitelezésnek ebben a szakaszában még mindig nem állnak rendelkezésre az épületet fedő „non-standard” héj-, üveg-acéllemez tervek.
7. A héjfedés és az azt hordozó acélszerkezet egyesítése az eredeti szerző-tervezői szándékkal ellentétes, a bizottság véleménye szerint felveti a szerzői jogsértés gyanúját, de ennek megállapítására bíróság jogosult.
   Álláspontunk szerint az épületrészek „lényegét” érinti. Nemcsak a héj külső-belső megjelenésének könnyedsége vész el, hanem épületfizikai problémákat okoz (a fűtött tartószerkezet és a lehűlő héj, vagy a felmelegedő héj és a hideg tartószerkezet között létrejövő mozgások megakadályozásával). A megvalósuló épületrészek „leegyszerűsödése” a létesítés eredeti szándékának (a magas igényszintnek) mond ellent.

Ajánlás

1. Véleményünk szerint a megépült ill. gyártás alatt lévő „non-standard” épületlefedés tartószerkezeteire támaszkodó, de attól eltartott héj-, üveg- acéllemez fedésének, tervezésébe az eredeti szerzőt be kell vonni.
2. A beruházás megvalósítási ütemét nem veszélyeztető javaslatait – az eredeti szándék szerinti szétválasztást megfogadva – kismértékű átépítésekkel kell folytatni és befejezni az építést, figyelembe véve a folyamatban lévő minősítési eljárás eredményét.

Budapest, 2010. március 25.

Mónus János
Szakmafelügyeleti Bizottság elnöke

forrás: Budapesti Építész Kamara