A büki kastély felújítása

A tizenöt éve üresen álló büki Szapáry-kastélyt 2007-ben vásárolta meg új tulajdonosa, aki családi otthonként kívánta hasznosítani. A felújítás terveit Rex-Kiss Béla és Hegedűs Viola jegyzi.

A középkor óta lakott, 1902-ben három faluból egyesített település – ma Bük városa –
északi részén, az egykori Felsőbükön, négy hektár területű parkban áll melléképületeivel a volt Szapáry-kastély, kiemelt műemlékünk.

A 17. századi épületben kialakított szálloda 1994-ig működött, azt követően a kastély elhagyatva állt, kitéve az "idő vasfogának". 2007-ben vásárolta meg új tulajdonosa, aki családi otthonként kívánta hasznosítani. A lakatlan épületegyüttes életében szerencsés fordulat állt be azzal, hogy új, az eredeti rendeltetésével azonos funkciót kapott, mivel a funkcionális igények lehetővé tették, hogy minimális beavatkozással és belső átalakítási munkával megőrizzük az épületek külső és belső kialakítását, építészeti és műemléki értékeit. A tervezést és a hatósági egyeztetéseket megelőzően egy igen alapos, minden részletre kiterjedő műemléki értékleltár és vizsgálat készült, a kastély tudományos dokumentációja, mely magában foglalja a felújítás során követendő műemléki szempontokat és javaslatokat is (szerzői G. Lászay Judit művészettörténész és László Csaba régész).

Új építészeti elemként a kastély és a melléképület közé, az épületekhez csatlakozó üvegház készült, mely egyrészt funkcionális kapcsolatot teremt a két épület között, másrészt magában foglalja az úszómedencét és az épületegyüttes gépészeti berendezéseit.

A kastély homlokzatát változtatások nélkül újítottuk fel, restauráltuk a vakolatdíszeket, kőszerkezeteket, szobrokat. A cseréptető a többféle cserépszín alkalmazásával megőrizte eredeti, „cirmos“ színhatását. A „szálloda-korszakból“ származó (a földszinten spalettás kétrétegű, emeleten Teschauer-rendszerű) ablakokat egységesen a mai igényeknek megfelelő szerkezetű, de a régivel azonos osztású, pálcás osztóbordákkal ellátott barokkos ablakok váltották fel, több prototípus után véglegesítve. A helyiségek kőburkolatot kaptak – padlófűtéssel – a szálló-korabeli, nagy elemekből készült halszálkás és táblás parketták helyett. A szegmensíves, rézsűs falfülkékben lévő, vázbetétes-táblás-barokkos sarkantyús profilú, tokborítású ajtókat felújítottuk.

A belső terekben Pietro Antonio Conti stukkátor és Luca Antonio Colombo freskófestő alkotta meg a 17. század végén azt a dekoráció-együttest, amely mai, jelentős
részben roncsolt, töredékes állapotában is lenyűgöző virtuozitásról tanúskodik. A helyiségek stukkódíszei, falfestései, fal- és mennyezetképei gondosan restaurálva lettek. A főhomlokzat oromzatán lévő három kőszobrot Módy Péter kőszobrász restaurátor művész állította helyre. A stukkók és falképek restaurálását Gyarmati András és Heitler András festőrestaurátor művészek végezték el.

Az „L“-alaprajzú, egyszintes melléképület déli szárnyában lakás, északi szárnyában a szállodai konyhaüzem és étterem helyén egybenyitott konyha, étkező és társalgó  lett elhelyezve. A volt gondnoki lakás főbejárat melletti épülete a válaszfalak bontásával és a déli hosszfal megnyitásával garázsként szolgál.

A parkot az épületekhez hasonló gondossággal újítottuk fel, új gyep, fa és cserje
telepítésekkel. A nyugati, korábban feltételezhetően gazdasági funkciót betöltő kertrészben gyümölcsöst és konyhakertet alakítottak ki. Az épületek közötti utak és terek bazalt kockakővel lettek burkolva.

A kastélyt a kivitelezési munkák végeztével, 2009-ben vette használatba tulajdonosa. Megemlítendő, hogy a tulajdonosnak a tervezés kezdetekor már részletes elképzelései voltak az igényei szerinti kialakításról, alaprajzokról, belső terekről, anyaghasználatról és színezésről, melyek megfeleltek a műemléki elvárásoknak és amelyeket a tervezők is magukévá tettek a tervezés során.

Rex-Kiss Béla, Hegedűs Viola

építész tervezők: Rex-Kiss Béla, Hegedűs Viola - Technoart Kft.
építész munkatársak: Szendrei Zsolt, Pintér Magdolna, Túróczi Zita - Omega Design Kft.
művészettörténész munkatárs: G. Lászay Judit
történész munkatárs: László Csaba
statika: Karácsony Imre - Karácsony és Társa Kft.
üvegház statika és szerkezetterv: Kovács László - Alukonstrukt Kft.
gépészet: Kiss István - Épgép Kft.
szigeteléstechnológia: Szabó Kálmán - Szabó és Társa Kft.
épületvillamosság: Füle Ernő - Produkt Kft.
kertterv: Bánó Mátyás, Varga Dániel - Mohány és Páfra Bt.

20. századi előtörténet
A kastély és a hozzá tartozó uradalom 1901–ben került a Szapáry család tulajdonába, gróf Szapáry György feleségének hozományaként. Az uradalomat a család állattenyésztéséről és mezőgazdaságáról híres mintagazdasággá fejlesztette. A II. világháború utáni földreformot, majd az államosításokat követően a  földek és a kastély termelőszövetkezeti használatba kerültek. A kastélyban lakásokat és általános iskolát alakítottak ki, a park ősfáit jórészt kivágták. 1956-ban fölmerült ugyan a méltóbb hasznosítás igénye, de ez a Sedlmayr János (VÁTI) által jegyzett felmérési dokumentáció elkészítésében ki is merült. 1966-ban az akkori Országos Műemléki Felügyelőség építészei (H.Vladár Ágnes és Voit Pál) programtervet készítettek, melynek alapján a VÁTI kastélyszálló tervezésére kapott megbízást (építésztervező: Sándy Péterné, művészettörténész: Tóth Melinda). A mintaszerű felújítási és restaurálási munkák végeztével, 1972-ben megnyílt - az országban elsőként - a kastélyszálló. A kastély földszintjén, emeletén és tetőterének beépítésével vendégszobákat alakítottak ki, a melléképületekbe konyhaüzem, étterem, kiszolgáló helyiségek és turistaszobák készültek, a parkot rendezték.

Az építéstörténeti leírás szerint a kastély legkorábbi része a 16. század végén földszintesként épült északi traktus. Az emeletes főtömeg a 17. században épült, az előcsarnokot és lépcsőházat magában foglaló déli rizalit építése 1696-os keltezésű. Későbbi, 19. századi periódushoz tartozik a kapurizalit kétoldali mellékrizalit-toldása, majd a század végére datálódik a nyugati, emeletes toldaléképületrész építése.