Karácsony Tamás és Kern Orsolya célja a paksi új városközpont tervezésekor a hely továbbépítése, a meglévő struktúrából kiolvasható tudás kortárs újrahasznosítása volt. A terv a városrendezési ötletpályázaton rangsorolás nélküli megvételben részesült.
Célunk a továbbépítés, a 300 éve folyamatosan fejlődő, változó városszövet kiegészítése, fejlesztése - ennek alapvető feltétele a megismerés. A történet természetes továbbírása, folytatása a megfigyelésen alapul, ami a megismerés legfontosabb eszköze. Ennek eredménye a megértés.
A megismerést a történeti térképek nagymértékben segítették. Rögzítették a városi szövet fejlődését, az adottságokhoz, a használathoz igazodó természetes alkalmazkodást: a Duna ívéhez simuló szerkezetet, a tömbök állását, az úthálózat Dunára merőleges szálait és a vele párhuzamos főutcát, a közösségi központok fejlődését, szaporodását.
A folyamat részei:
Adottságok
A vizsgált térképek időrendi sorát a légifotók zárják, a konzervgyári iparterület megjelenése előtti, majd annak megépültével a mára kialakuló képpel. A fotók új struktúrát mutatnak, mely szigorúbb, következetesebb, egységesebb. Ez is a történeti fejlődés része, tehát befolyásolja, alakítja a továbbépítést.
Eszközök
A főutcát párhuzamosan kísérő Báthori utcát meghosszabbítva (tükrözve) új feltáró tengely jön létre, mely megtartja elődje elosztó, szűrő szerepét. A Táncsics liget is egy ilyen tükrözés, ismétlés eredményeképp válhat városi parkká. Mindkét szerkesztés meglévő városszerkezeti elemeket használva teremt új téri helyzeteket, hoz létre új egyensúlyt.
Súlypontok
A két központ egymás inverze: az északi központban három teret integrál a városháza épülete, míg a déli tér három eltérő szerepű épülettel határolt.
Két tér, két eltérő hangulat – eltérő közönséggel, eltérő téri világgal, eltérő kapcsolatrendszerrel.
Az északi tér központi eleme a városháza épülete. Földszintje közösségi szerepekkel telített (rendezvényterem, aula, kávézó, ügyféltér – bejelentkezések, kijelentkezések.)
A déli tér három eltérő szerepű épülettel határolt: a kultúrát képviseli a konzervgyár déli felére telepített képtár, kiegészítve a tervezett médiaterekkel. A keleti oldal a sport világára nyit, itt az uszoda épületébe léphetünk, míg a déli térfalat a diákszállás zajos, dinamikus terei foglalják el.
Szerepvállalások
Északi központ - a városháza három tere
Táncsics liget – városi park – a pihenés, a kikapcsolódás tere
A park a Táncsics liget növényanyagára alapozottan fejleszthető. Felülete döntően pázsittal fedett, összefüggő, kisszámú sétaúttal osztott. A fő gyalogos közlekedést a peremén kialakított, fasorokkal kísért sétányok bonyolítják. A külső, út felőli oldal a gyors, célirányos közlekedés útvonala. A belső, vízparti út csendes – a haladás itt lassú. Ez a felület a sétáé, a leülésé, a beszélgetésé. A városháza közösségi tereinek intimitását a terasz szegélyét kísérő vízfelület biztosítja.
Városháza, egészségközpont közötti tér – dísztér – rendezvények, ünnepek tere
A dísztér négyzetes alakú. Centrális kialakítása megállít. Burkolata nemes anyag, kő, mely a városháza előcsarnokát is fedi. Az egységes anyaghasználat jelzi a dísztér hovatartozását: a három térhatároló középület közül a legrangosabbhoz, a városi életet szervező városházához kötődik.
A déli központ irányába induló tér – sétatér – a hétköznapok tere
A sétatér a városházától indul. Kapcsolatot teremt a Diáknegyeddel. Utcaszerű, nyújtott arányú terének, a földszintre tervezett szolgáltatásoknak, kereskedelmi egységeknek köszönhetően nevezhetjük kisvárosi léptékű sétálóutcának is. A termálkút köré épített „szolgáltató pavilon” a forduló – a séta a másik oldalon folytatódhat.
Déli központ - a tér három épülete
Megjelenés
A beépítés mintázata
Északi tér - Kiindulási pontként kezeljük az egészségközpont két új épületét – cél az általuk meghatározott lépték és téri világ továbbrajzolása.
Déli központ - Kiindulási pontként kezeljük a konzervgyár koordináta-rendszerét és léptékét, cél a konzervgyárhoz alkalmazkodó „épülettömbök” egy térre való hangolása.
Anyaghasználat
Északi tér - Az előzmények szerepe az anyagválasztásban köszön vissza. A téglavető, paksi téglaépítészet, a történeti építmények közül a pincék, támfalak, burkolatok, a kortárs épületek közül pedig az egészségközpont, Bezerédj iskola, és a városi múzeum szolgáltak támpontokként. A hétköznapok tere téglával burkolt, a dísztér kő és tégla vegyes burkolatú, az épületeink nyerstéglával fedettek.
Déli tér - Ennél a térrésznél az ipari építészet jellegzetes szerkezetei, megjelenése (betonfelületek, acélszerkezetek, nagy üvegfelületek) inspirált, az erőteljes anyagkezelés (beton, beton-tégla, fém kiegészítők), és sok zöldfelület jellemzi a kialakítást.
Feldolgozás
Gondolataink átadását vegyes technikára bíztuk, a digitális előkészítést kézi technikákkal egészítettük ki. A beépítési rajzok a meglévő hálózat digitális, nyomtatott alaptérképén kézzel továbbszerkesztett formában készültek. Ugyanez fordítva is igaz: a kézi rajzok is kaptak digitális kiegészítést. A látványtervek kézi rajzok, vázlatok, skiccek, digitális, nyomtatott kitöltésekkel.
A feldolgozás az építészeti gondolatot hivatott megjeleníteni, erősíteni, ezért annak alapvetéseivel analóg. Amennyiben az építészeti alapállás a meglévő adottságok megtartása, illetve az arra épülő továbblépés (fogalmazhatunk úgy is, hogy kortárs újrahasznosítása a meglévő struktúrából kiolvasható tudásnak), akkor a feldolgozás, a grafika is kétpólusú: a hagyományt, az érzékeny idomulást a kézi rajz képviseli, míg az adottságokat összegző, megjelenítő alapszerkesztés, illetve kitöltés digitális, nyomtatott.
Karácsony Tamás, Kern Orsolya