Minden térnek, térségnek története van, s nemcsak építészeti értelemben, hanem kialakulásában, társadalmi szerveződésében, használatában is egyaránt. Ugyanakkor, vagy éppen ezért, egyes terek nem feltétlenül építészeti megoldásaik miatt lehetnek kiemelt jelentőségűek, hanem az adott közösség számára nyújtott többletjelentése miatt. A térségek változnak és ebben a felülről jövő várostervezés mellett nagyon fontos szerepe van a helybelieknek, a szűkebb közösségnek. Ezzel együtt pedig sokszor alábecsüljük a civil kurázsi erejét, vagy éppen démonizáljuk a civil társadalom építő szerepét. Pedig számos dolog nem születhetett volna meg, kezdeményezés nem valósulhatott volna meg, ha nincs egy csoport elszánt polgár, akik saját, a világ javítása érdekében önszántukból cselekszenek. Így történt ez Kijevben is. Ha ránézünk a Mennyei Százak kertjére, egy kellemes, de nem különösebben jelentős városi terecskét látunk, olyat, amely százával lelhető fel Európa szerte. Mégis a tér közösségi története, a civil társadalom aktív szerepe teszi izgalmassá, példaszerűvé a kertet. Olyannyira, hogy szimbólummá, majd a nemzetközi szinten is ismerté vált, s elnyerte a European Prize for Urban Public Space 2016-os különdíját is.
A sok rétegből álló történet a politikai korrupcióval kezdődött. A város központjának szomszédságában hosszú évtizedek alatt üresen és elhanyagoltan álló teret Kijev korábbi polgármestere politikai hatalmát kijátszva, jogszerűtlen módon értékesítette, majd a területet vasráccsal körbezárták. Majd 2014 februárjában az előző év novemberében indult tüntetések véres forradalommá nőtték ki magukat, mely során a kis terecske vaskerítéseit az oroszbarát kormány elleni tüntetők lebontották és abból a rendőrségi támadások elleni védekezésül barikádot emeltek maguknak. A forradalom során, a rendőri beavatkozások nyomán száz civil tüntető vesztette életét és a sebesültek száma is jelentős volt. A helyzet elcsendesedésével a felszabadult térséget a szomszédos házak lakói hamar birtokukba vették és egyfajta spontán közösségi találkozóhely jött létre itt, ahol az emberek megoszthatták egymással tapasztalataikat a kialakult helyzetről, a demokratikus reformok szükségességéről és Ukrajna jövőjéről. Az alulról jövő, közösségi lelkesedés segített abban, hogy a teret birtokba vevők önkéntesek elkezdték rendbe tenni a terecskét. Ugyanakkor eljárást indítottak annak érdekében, hogy a jogszerűtlen eladást megsemmisítsék és a tér ismét a város tulajdonába kerülhessen, amelyre 2015 szeptemberében sor is került.
A rendezés mellett, a téren kialakuló élet első célja egyfajta emlékállítás volt a rendőrségi brutalitás száz áldozatának. Emlékhelyet kívántak létrehozni a szimbolikus területen, amely nemcsak a forradalom jelentős helyszíne volt, hanem a korábbi korrupció egyik kiemelt példája is. Az itt megjelent közösség azonban igen hamar rájött arra, hogy nem egy hagyományos, passzív emlékhelyet szeretne itt látni, hanem egy élő, a jövőbe mutató teret, egy kertet szeretnének létrehozni. Olyat, amely az elmúlás és az emlékezet helyett az új életről, gyarapodásról, a növekedésről, valamint az aktív közösségi életről szól.
A területet kialakításának szervezésére spontán módon megalakult, mára komoly civil szervezetté kinőtt Misto-sad megfogalmazása szerint itt a „könnyek és gyertyák helyett csak cselekvést” szeretnének látni, egy igazi közösségi teret, amelyekből Ukrajnában nem sokat lehetett találni. A munkához számos önkéntes nyújtott segítséget és a projekt külföldről is támogatást kapott. A terület megtisztítása után faültetésbe kezdtek, amelyhez országszerte hozzájárultak: számos fa érkezett Ukrajna különböző vidékeiről, mindezekkel az áldozatok számára kívántak megemlékezést biztosítani, de egyben az új életet jelképezni. A fák között sétányokat alakítottak ki, amelyek között játszótér és közösségi kert létesült.
Az újrahasznosított elemekből és természetes anyagokból Anna Sorokova és Taras Kovach képzőművészek tervei alapján megépült játszótéren akad autókarosszériából átalakult csúszda, hinta és különböző történetek jelennek meg a fatáblákon. Ezek mellett pedig egy kisebb faházat is emeltek, hogy abban tárolhassák a játékokat és a kerti szerszámokat. A szervezők szerint nagyon fontos, hogy a gyerekek megismerjék a kertészkedés örömét, a hasznos növények, a zöldségek ültetésének és nevelésének jelentőségét. Ezt segíti, hogy a közösségi kert közvetlen kapcsolatban van a játszótérrel. A park szabadtéri eseményeknek, előadásoknak, koncerteknek is helyszínt biztosít. A park melletti hatalmas tégla tűzfalra a Vhils névvel ismert Alexandre Farto portugál Street Art művész készített különleges technikájú metszetet, a forradalom első áldozatának Szergej Nigoian portréjával. A fali metszet a térség egyik ikonikus elemévé vált.
A Mennyei Százak kertje egyfajta útmutató lett Ukrajnában, ahol korábban hiányoztak az ehhez hasonló közösségi terek. A közben profi szintre emelkedő Misto-sad Garden City csapatának – a szervezők mellett építészek, tájépítők, művészek – meggyőződése, hogy fontos szerepe van a társadalomban a közösségi kezdeményezéseknek, illetve összetartással, közös munkával, egyértelmű célok kijelölésével sikeresek lehetnek a kezdeményezések. A szervezet azóta több közösségi kert tervezésében, kialakításában, életre keltésében vett részt. A megvalósult munkákról, eseményekről és a közösségi folyamatokról blogbejegyzéseket publikálnak, így az országban bárki ötletet meríthet, hogy miként fogjon bele egy közösségi tér kialakításába, amelyhez tanácsokat is kérhet a Garden City csapatától. A kijevi kert fő tanulsága, hogy mintegy közös tulajdonosként vegyünk részt a térség kialakításában, ezáltal a közösség irányításában. Az alulról jövő kezdeményezéseknek van jövője, s azok egyúttal a társadalmi és környezeti fenntarthatóságot is elősegítik.
Bán Dávid