A kilátástalanság megidézése – A CZITA Építész Iroda és az RJZS Architects terve a Recski Nemzeti Emlékpark pályázatán

Egy irányba lehet menni, botladozva, elveszve. A folyosó fölött lassan elfogy a tető, majd a padló, míg a végtelennek tűnő út végén feltárul a tábor. A pályázat bírálóbizottsága a CZITA Építész Iroda és az RJZS Architects közös pályaművét 3. díjban részesítette, legerősebb elemeként a "megérkezés fájóan szép szimbolikával kialakított útját" emelte ki. 

 

“Amikor a tábor felé közeledtünk, feltűnt az irtással szegélyezett drótkerítés, ahogy a hegy két oldalán futott felfelé. Hogy egy egész, erdőborította hegy tartozik a táborhoz, boldoggá tett; de az öröm korai volt. Az út egy ideig még alma- és vadkörtefák közt kanyargott; a dombon barátságos, vidéki házacska állt, hét szilvafával; odább óriási, magányos tölgy, és a távolban, a szomszéd dombok oldalán, a kerítésen túl vadászlak az erdő szélén, mint Piroska nagyanyjának háza a mesekönyvben. 
Az út tele volt frissen tört, csodálatosan halványkék andezitkövekkel."

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim

1. HELY

A rabokat bírósági ítélet nélkül szállították ide. Nem tudták hol vannak és mennyi ideig lesznek itt. Szabadulnak-e valaha…

Építészeti koncepciónk alapeleme a kilátástalanság, bizonytalanság, alávetettség megidézése. Célunk volt, hogy az idelátogatók legelőször a fogadóépülettel találkozzanak, a barakktáborból először ne érzékeljenek semmit. Az csak a kiállítás fokozatos megismerésével, az út bejárásával táruljon fel.

A tervezési program alapján két markánsan különböző kiállításnak kellett helyet biztosítani. Az 1950-es éveket átfogóan bemutató rész a főépületben kapott helyet, a tábori életet ismertető kiállítás pedig a barakkok helyén.

A két szintből egyet a terepbe süllyesztett, jelentős méretű fogadóépületet az egykori tábor bejáratához közel, az érkezési ponton helyeztük el. A főbejárathoz egyenes vonalú, hosszú rámpa vezet le. Betontámfal és andezit rézsű között ereszkedünk, ezáltal kiszakítva a megérkezést a természetből. Hangsúlyos, monumentális és egyben nyomasztó séta.

A 22 méter magas kilátó az új beépítés leghangsúlyosabb eleme. Az egykori őrtorony megidézése, továbbgondolása, egyben a feloldozás-feldolgozás tere is. Megismerése az út végén lehetséges.

A barakktáborba egy földbe mélyített folyosón - “menetelőn" keresztül lehet eljutni. Oldalfalai pont annyira magasak, hogy csak a felette lévő eget érzékeljük. A környezet zajai beszűrődnek. Hova vezet, vagy vezet-e egyáltalán, csak az érkezési ponton, a tábor bejáratánál tapasztalja meg a látogató, mint a rab, akit ide toloncoltak.

2. KAPCSOLÓDÁS

Valamikor itt legelő volt, nagy üres tisztás. Jól belátható és felügyelhető terület. 

A tábor felszámolása és eltűntetése azt is jelentette, hogy területét fákkal beültették, hogy nyoma se maradjon. A helyszín jelentős része most erdő, néhol tisztásokkal. Ezekre a tisztásokra költözünk házainkkal. A tábor emlékét puhító erdőtakarót a szökési ponton egy irtással kettészeltük. Ez egy mesterséges vizuális kapcsolat a tábor és a kőépület között. Az őr rálát az éppen szökni próbáló rabra, a rab tudja, hogy figyelik. Mindig figyelik.

3. PARK

A tájépítészeti koncepció formavilágával és anyaghasználatával illeszkedik az építészethez. Nem önálló alkotás létrehozása volt a cél, hanem a kiállítás által keltett hangulat erősítése. A kertben bolyongás közben is megtapasztalhatja a látogató a hajdani tábori élet bezártságát és kilátástalanságát. 

A felszámolás után az erdő egy részét elfeledési, eltakarási szándékkal telepítették, mégsem javasoljuk azt kivágni. Az őrök és táborlakók közötti folyamatos átlátás megidézését, dramaturgiailag kiemelt helyen, fontosnak tartjuk. Egy 7-8 m széles irtást (nyiladékot) terveztünk, amely kapcsolatot teremt a rekonstruált barakkok kijárati pontja (szökés) és a túloldali őrház (kőépület) között, mintha egy látcsőbe nézve tekintenénk vissza a múltba. 

E két pont között a meglévő tómeder felújítását, vízzel való feltöltését javasoljuk. Ez a két elem, a nyiladék és a vízfelület idézi meg az eredeti állapotot.

A sétautak tört egyenes vonalakból állnak össze. A töréspontokon, a bizonytalanság és a bezártság érzetét keltve, rövid betonfalak zárják el az útvonal beláthatóságát.

A barakktábor területét rideg hatású, durva andezit zúzalékkal borítottuk. A meglévő szinteltolásokat megtartottuk, csak a ferdén átvezető akadálymentes nyomvonal mentén szükséges tereprendezés.

A szökési ponton - a „vasbogáncs" kerítés résén - a szabadba lép a látogató, ahol szép táji környezet fogadja. A nyiladék végén megpillantja az őrházat (ÁVH-s épület). A stilizált szökési útvonalon a büntetőverem érintésével eljutunk az akadálymentes sétányra, ami az őrházhoz és a fogadóépülethez vezet.

Az újjáépített tó mellett, a hajdani vízfolyás helyén nagy kövekkel kirakott szárazpatakot alakítottunk ki. A kövek emléket állítanak az itt raboskodó embereknek. Felette egyszerű fahíd vezet át, így megtekinthető a kövek taposása nélkül is.

4. ÚT

A megérkezés, majd a kiállítás végigjárása során csak lefelé vezet út. A torony, amelyet elsőként megpillant a látogató, egyelőre megközelíthetetlen. Ez a feszültség kíváncsivá tesz és türelemre késztet. Végig kell járni az utat, s csak a végén juthatunk fel a magasba. Visszatekintve felidézzük, feldolgozzuk a látottakat.

MEGÉRKEZÉS:

A fogadóépület földbe süllyesztett tömege, a hozzá vezető rámpa és kőomlás, a fölé magasodó torony, mint “őrtorony" látványa nyomasztó érzetet kelt, reprezentálja a tábor kilátástalanságát. A barakkok takarása a tervezési koncepció hangsúlyos eleme. A megérkezés során nem látszódnak, csak a bevezető kiállítás és a történelmi kor megismerése után tárulnak fel.

Az egyre magasabb falak között a terepbe süllyedő rámpán érkezünk a főbejárathoz. Az aulába belépve kétszint magas, galériás tér fogadja a látogatót. Üvegmennyezetén át sejtelmesen bevilágít a nappali fény. Monumentális, mint a kor színpadi elemei, amelyet igyekszik megidézni.

A kiállítás innen indul és vezet végig a nagytermektől az egyre kisebb és nyomasztóbb, cellaszerű helyiségeken át a szűk folyosórendszerig (transzport). A magas falak között csak az ég látszik. Egy irányba lehet menni, botladozva, elveszve.

TÁBOR:

A természetből kihasított kopár barakktábort andezit kőtörmelék és szögesdrótot megidéző, acélrudakból összehordott “vasbogáncs" fal veszi körül. Az egykori rabok által visszaépített büntető barakk memento, érinthetetlen terület, változatlan formában megtartjuk. A hozzá csatlakozó további hármat rekonstruáljuk olyannak amilyenek voltak; fűtetlen, rideg és nyers épületegyüttesnek, benne az eredeti funkciót idéző “bútorozással". A monoton ismétlődésük a hely embertelenségére emlékeztet.

A másik négy telepítésében, tömegében és külső burkolatai tekintetében megidézi az eredetit. Belseje és szerkezete a kiállítás elhelyezése céljából átértelmezésre került. Belül egy összenyitott hosszú, fedett-nyitott kialakítású teret képez, amelyen átfúj a szél. Közepén zárt, szigetelt vitrinek, üvegdobozok segítségével valósul meg a “box-in-the-box" kiállítási koncepció. Megtekintése során a mikroklíma az eredeti állapotokat idézi, ez az útvonal a minden érzékszervre kiható élményt teszi folytonossá. Az érkezéstől legtávolabb a “kerítés" és az erdő lombkoronája is felhasad. Ez az egyetlen hely a szökésre, rálátással az őrök épületére. A látogató végre elhagyhatja ezt a nyomasztó területet.

VISSZAJUTÁS:

A szökés után az erdőben kialakított sétányokon lehet visszajutni a kápolnához és az őrök kőépületéhez. Itt kisebb belső átalakítás után, a témát kutatók munkáját kiszolgáló archívumot javasolunk elhelyezni. Az ösvény mentén sorra tűnnek fel a feldolgozást segítő tárgyak: az áthelyezett, ún. “1991"-es és 1956-os emlékművek. Egy új elhelyezésére is van lehetőség. A fák között haladva a természeti táj szépsége az uralkodó. Végre megtapasztalható hol is vagyunk valójában. Kell a felengedés.

TORONY:

A séta visszavezet a fogadóépület tetején álló toronyhoz, amely innen érkezve egészen más arcát mutatja. Nem nyomasztó, nem hatalmas, csupán egy kilátó, a szabadság szimbóluma. Ide érkezve láthatóvá válik a bejárata. Lépcsőn, vagy liften keresztül indulhatunk el felfelé. A köztes szintjén a „Szabad Európa Rádió" rekonstruált helyisége található. Legfelül ki- és rálátás nyílik a táborra és a szomszédos kőbányára. Ezen a ponton van lehetőségünk észlelni a terület összefüggéseit, ami máshonnan nem tapasztalható. Ezért is fontos eleme a torony az útvonalnak. Segítségével megérthetjük és átélhetjük azt, amin az egykori rabok keresztülmentek.

CZITA Építész Iroda, RJZS Architects

Szerk.: Hulesch Máté