A Debreceni Egyetem ATC Műszaki Kar épület rekonstrukciója és új épületszárnnyal történő bővítése
Költségtérítésben részesült 2. bírálati sorszámú pályamű szerzői:
UNITEF ’83 Műszaki Tervező és Fejlesztő Zrt.
vezető tervezők: Szoják Balázs, Riedel Miklós
Költségtérítésben részesült 2. bírálati sorszámú pályamű szerzői:
UNITEF ’83 Műszaki Tervező és Fejlesztő Zrt.
vezető tervezők: Szoják Balázs, Riedel Miklós
építész tervezők: Klie Ágnes, Tuss Réka, Varga Krisztina, Harmath Tamás, Kiss Norbert, Nemes Bertalan
gépészet: Fok Zoltán
Részletes bírálat:
A pályázó merész ötlettel áll elő. Meg- és tiszteletben tartva a működő épület tömeg- és térképzését (Pintér Béla eredeti tervező szikár épületegyüttesét) és szabad formázású építészi és telepítési minőséget hoz létre.
A javasolt 2 (+1: távlati 2/B ütem) tekeredő szárny a meglévő épület bejárati egységét hasítja-döfi át bravúros könnyedséggel. Az újjáépített bejáratnál előcsarnok-aulát hoz létre emeleti zsibongó-galériával és lépcsővel, liftekkel. Szórt szerkesztésű oszlopokat javasol ide, aminek friss eleganciája a megmaradó épületrész szigorú szerkesztésével arányos és ellentart. Az új oszlopfolyosós vékony földszintes szárnyak mint polip csápok „mozognak” és dinamikájukat a régi épület is már-már átveszi az új avantgarde minőségű udvarok léte miatt. Az átdöfés-áttörés helye jó, a tervező azonban megelégszik egy ábrázoló geometriájú ötlettel, alaprajzi-grafikai frissességgel (ami persze 30 év előtti Hardy-Holtzmann-Pfeiffer-féle unalom), de nem hoz létre nagyvonalú elegáns térséget, egyetemi épület minőséget. A terv műleírásának egyik igazsága így szól: „A fejlesztési koncepció az ütemezett és részben telektől független megvalósíthatóságra jelentős hangsúlyt fektet.” A tervező ugyanakkor – hibásan – a keleti oldali utcára is ráépít, s „kompozíciója” csonkán nem állná meg a helyét – így az ütemezhetőség látszólag megoldott, de az ellentmondásban van az építészeti alapállással, ötlettel, tehát nem valós.
A pályázó a funkciók kezelését egyszerűsíti. A longitudinális-addíciós épületszerkesztés megóvja őt minden bonyodalomtól.
Az építészeti szabad-szárnyaló gondolattal kvadrál az alaprajzi szerkesztés. A régi és új finom aritmiája érték. És ugyanígy az új szárnyak anyaghasználata is „rafináltan kapcsolódik, mégis tisztán elválik” a meglévőségtől.
