A Deichler Jakab Stúdió második díjas terve a Nagyvásártelep pályázaton
A Deichler Tímea és Jakab Dániel által alapított Deichler Jakab Stúdió Szabó Leventével (Hetedik Műterem) közösen jegyzett pályaműve fukncionalitása és letisztultsága miatt emlekedett ki a többi javaslat közül. A ´Budapest Diákváros – Nagyvásártelep és környezete´ építészeti tervpályázaton második díjban részesült tervet a bírálóbizottság értékelésével és az építészek szavaival mutatjuk be.
A BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG ÉRTÉKELÉSE
Kétségtelenül az egyik legjobb pályamű! A funkcionális elrendezések tisztasága, a vásárcsarnok belső tereinek logikus használata, a funkciók egymástól való elkülönítése, de ugyanakkor építészeti és használati szempontból is egységes kezelése kiváló megoldás. A több pályaműnél is megjelenő ház a házban megoldások közül talán ez a leg letisztultabb, és építészeti eszközrendszerében legkifinomultabb megoldás. Érzékenyen nyúl a műemléki környezethez, látványosan érintetlenül hagyja a korabeli tartószerkezeti elemeket és azokkal nem konkuráló, visszafogott belső kialakítással dolgozik. A bírálat során talán éppen ez váltotta ki a legtöbb vitát; a nagyon finom építészeti gesztusokkal operáló, mind funkcionalitásában, mind esztétikájában nagyon magas színvonalú munka talán kevéssé harmonizál a diákváros funkcióval és a színes diákélettel.
A terv a csarnokon belüli sport funkciókra szellemes megoldást ad, azok megbontása zajosabb és kevésbé zajos típusokra, a hangosabb labdajátékok ténylegesen zárt térbe, részben a terepszint alá süllyesztve kerültek elhelyezésre, az így kialakuló doboz tetejére viszont a térnek is életet adó további szabadidős sportok kerültek.
A rendezvényközpontot szintén részben lesüllyeszti, ezzel is teret adva a nagycsarnok impozáns belső megjelenésének. A földszinten a rendezvénytér minden irányban változatos módon kapcsolódik a köztérhez, előadások után a nézők közvetlenül az éttermek irányába haladhatnak, a két funkció egymást erősítő hatása jól érvényesül. Előadások idején az előadótér függönyök segítségével zárt térré alakítható.
A csarnok pincéjének padlóját egy szakaszon elbontja, és talajjal feltöltve létrehoz egy olyan belső zöld felületet, ahol akár nagyobb méretű fák elültetésére is lehetőséget biztosít. Az így létrejövő belső zöld kert arányában és fenntarthatóságban is jól eltalált.
A szállás épület új tömbje mind a földszinten, mind az alagsori szinten jól kapcsolódik a nagyvásárcsarnok tömbjéhez, a süllyesztett udvarral hangulatos összeköttetést biztosít. A kollégium funkcionális elrendezése, a szobák kialakítása megfelelő, az alsó szinten kialakított sportpálya talán más pályaművekhez képest kevésbé ideális. Összességében a kollégium épületre is színvonalas megoldást ad.
Az irodaépület kialakításában visszafogott, nem akar mást mutatni, mint ami a rendelkezésre álló műemléki épületegyüttesből adódik. A meglévő épületet jól dolgozza fel és alakítja át a mai, és a kiírásnak megfelelő igények szerint. Az irodaépületet és annak teraszát is hidakkal köti össze a nagycsarnok épületével, így mind a terasz, mind az iroda zárt tere megfelelő módon kapcsolódik a csarnok térhez.
Ez a terv is sok környezettudatos megoldást mutat be; szellemes az a természetes szellőzési rendszer, amit a nagy csarnoktér kapcsán láthatunk, a meglévő homlokzati rendszerhez és architektúra elemekhez idomítva éjszakára automatikusan nyitható módon új kapukat javasol, ezzel biztosítja a megfelelő szellőzést. Ezzel az energiatudatos megoldással a nyári hőterhelést az automatizált szellőztető rendszerekkel tudja csökkenteni. A kollégium átriumát is megnyitja és itt is biztosítja az éjszakai átszellőztetést.
Anyaghasználatban a jól megválasztott arányú belső faburkolatok mellett betonfelületeket javasol, a kollégium homlokzatképzése során újrahasznosított polikarbonát lamellázattal burkolja az épületet.
Hogy a szoros versenyben miért nem ez a terv lett a győztes? A döntést talán két tényező befolyásolta végül; a nagy csarnoktér belső kialakításának a diákvárosi funkciókhoz mérten túlzottan steril megjelenése, illetve az, hogy az egyébként korrekt módon megoldott irodai és kollégiumi épületek esetében voltak más pályaművekben ennél is jobb megoldások.
Összességében egy nagyon erős második helyezett pályaműről beszélhetünk.
MŰLEÍRÁS
A Nagyvásártelep területe Budapest működése szempontjából lényeges helyszín volt: egykor a város élelmiszer-ellátásának logisztikai központja, ám annak növekedésével szerepét fokozatosan elvesztette. A csarnok fő karakterét a ma is meglévő grandiózus tereinek atmoszférája és az ezeket hártyaként körülölelő festői finomsággal rendelkező homlokzat adja. A terület fejlesztési koncepciója, mind közlekedésével, funkcionális tagolásával, mind a terek szerepének meghatározásában gyalogosbarát, emberközeli városrészt vízionál. Tervünk koncepciójának alapja a csarnok belső tereit a környező külső terekkel összekötő folytonos köztér létrehozása, mely számára a meglévő épület, mintegy történeti hártyaként nyújt védelmet. Célunk az épület burkának, tetejének, homlokzatának műemlékvédelmi szempontok szerinti helyreállítása, a belső terek élettel való megtöltése, atmoszférájuk megőrzése, a látogatók számára elérhetővé, átélhetővé tétele.
A hatalmas méretű csarnokbelsőben a szerkezethez konzolszerűen csatlakozik az épület egész hosszában végigfutó keskeny karzat. A csarnoktér teljes területe alatt pince található, mely fő karakterét ma is látványos gombafödémei adják. Jelenleg a csarnokszint, a karzat és a pince alapvetően különálló világot képeznek. Tervünk folytonos köztere vizuálisan és fizikailag is szervesen kapcsolja össze a három szintet. A három szint egységben kezelése lehetővé teszi, hogy minden funkció kiaknázza az egyes karakterek értékeit: a csarnoktér egybefüggő nagy terébe csak a különböző funkciók fő elemei állnak be, a beköltöző nagyméretű funkciók ellenére tere szabad marad, eredeti hangulatát meg tudja őrizni. A pincébe süllyesztett nagy belmagasságú terek tetején létrehozunk a csarnok földszinti terétől elemelt privátabb, de publikus funkciókat, melyek a karzat szintjét is aktívan belekapcsolják a folytonos köztérbe.
Minden funkciócsoporthoz tartozó épületrész, ház az adott szerephez legjobban illő, jellegzetes térstruktúrát alkot. Különféle fizikai és vizuális eszközökkel kapcsolódnak a környező területekhez. Kitelepüléseikkel, különleges karakterük által meghatározzák környezetük atmoszféráját. A csarnok nagy egybefüggő terében változatos hangulatú, nyitottságú helyek jönnek létre, amelyek különböző események, tevékenységek számára biztosítanak megfelelő területet.
A kollégium földszintjével és pincéjével kapcsolódik a tervünkben ábrázolt folytonos köztérhez. Közvetlen kapcsolatban van a süllyesztett városi térrel, a pincéjében helyezkedik el a sport- és rendezvényterem. A földszint nyitott, átlátható és átjárható tereiben a megérkezéshez, üzemeltetéshez kötődő funkción kívül, kávézóval együttműködő közösségi teret alakítottunk ki, mely a különböző külső kapcsolatainak köszönhetően sokszínűen használható terület. A köztes szinteken feszes rendben alakítottuk ki a szobákat, melyek belső átriumot körül ölelő közlekedőről nyílnak. Az átriumhoz kapcsolódóan közös- és pihenő tereket alakítottunk ki. Ezek a szinti teakonyhákhoz hasonlóan az egyes szinteken félprivát zónákat, kisebb csoportok, társaságok által belakható tereket eredményeznek.
Az irodaépület földszint és első emeleti tereivel kapcsolódik tervünk folytonos közteréhez. Itt alakítottuk ki a közös recepciót, tárgyalókat és kávézót, valamint a co-working területeket. Az első emeleten a meglévő zárt hídon elérhetők a csarnok közeli éttermi egységei. Új nyitott hídon pedig az irodaház terasza bekapcsolódhat az étterem teraszos világába.
Szerk.: Winkler Márk
