A kortárs építészeti tervezés egyre növekvő számban alkalmaz különféle számítógépes eszközöket, amelyek állandó változáson mennek keresztül és megváltoztatják a tervezési folyamat alapelveit. Ezen innovatív fejlesztések átformálták a munkafolyamatokat, valamint számos kortárs építészeti gyakorlat és akadémia elméleti megközelítését; ugyanakkor nyilvánvalóvá vált az így bemutatott tervek - sokszor közepes - színvonala, illetve a gépi stratégiák korlátai. Az eszköz és az általa készített terv között ellentét feszül, amely a számítógéppel tervezett épületek olvasása közben egyfajta csökkentett anyagszerűséget idéz elő, s ez az elérhető szoftver lehetőségeire vezethető vissza. Ritkán találkozhatunk olyan tervezési megoldásokkal - még összetett tervezőprogramok esetén is -, amelyek mérsékelt anyagi keretek és gazdag fogalmi megközelítések között, a számítógépes gyakorlat megalapozott elméleti paradigmái nyomán működnének.
Ezen megfigyelések nyomán az eszköz, a terv és a végső megvalósulás közötti viszony bemutatásának és kritikai értékelésének szükségessége hasznosnak tűnik. E kritikai párbeszéd célja, hogy kiterjessze a számítógépes folyamatok felfedezéseit az építészet területén, amely az elméleti megközelítések és a komplex eszköztárak tekintetében sokkal finomabb, ugyanakkor erőteljesebb kifejezésmódot tud képviselni, mint amilyeneket az elmúlt évek során fejlesztettek és tanulmányoztak.
A szimpózium az új stratégiák megvitatását szeretné elősegíteni a digitális potenciál értékesebb és innovatívabb kiaknázása érdekében, amely a folyamatok értékelése és a következmények levonása révén a felelősség által vezérelt, valóban újító és radikális tervezés irányába mutathat.
Időpontok
Információ: