Zalaváry Lajos pályakezdésétől a nyugdíjba vonulásáig a Középülettervező Vállalat majd Zrt. (KÖZTI) vezető építészeként dolgozott - a BME Középülettervezési tanszékének óraadó tanára, a Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja, a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze (IV-VI. ciklus) és a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Az utolsókig tökéletes szellemi frissességgel a munkának szentelte napjait. Folyamatosan alkotott immár hét évtizede, a tervei nyomán született házak közül nem is egyet fordulópontként jegyez a 20. századi magyar építészettörténet.
Zalaváry alkotói szemlélete tiszta képet ad arról az elméleti vitáról, ami az építészetet ide-oda tologatja a művészetek és a mérnöki tudományok között. Egészen a legutóbbi időkig a művészetek mesterségbeli ismeretanyaga a tudás személyes átadásán keresztül hagyományozódott tovább a soron következő generációkra. Zalaváry a saját építészetét nem tartotta előzmény és következmény nélküli, egyedülálló teljesítménynek. Munkásságának gyökereit Ybl Miklóstól, Lechner Ödön és Lajta Béla építészetén át egészen idősebb Janáky Istvánig - mesteréig – eredeztette.
Műveiben láthatatlan áramlatként működött az örökség – mely nem formai vagy szerkesztési elvekben érvényesül – hanem egy komplex látásmódban, amelyet a kész tervről vagy megépült házról csak az elmélyült gondolkodó és értő szem olvashat le. Életműve kivételes helyet foglal el a magyar építészet 20-21. századi történetében, ezért 2017-ben – sok elismerő díja mellette – a Magyar Építőművészek Szövetségétől a „Magyar Építőművészetért” érmet kapta meg az Építészet Világnapján.
Zalaváry Lajost a Középülettervező Zrt. és a Magyar Építőművészek Szövetsége saját halottjának tekinti – temetéséről a család később rendelkezik. Emlékét az építész szakma a legnagyobb tisztelettel őrzi meg.
Magyar Építőművészek Szövetsége, Középülettervező Zrt.