A füzérradványi Károlyi-kastély felújítása
Az épületet maga a megrendelő, Károlyi Ede és Ybl Miklós kvázi közösen tervezték – elegendő építőanyagért a falu határában még egy gyárat is építettek gőzgépekkel felszerelt műhelyekkel, de még vasöntödével is. A múltról röviden már írtunk egy galériacikkben, úgyhogy most ugorjunk is a jelenbe, ahol a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében, B. Szabó Veronika és az XYZ Design Labor építészeti tervezésével született újjá a Zemplénben megbújó loggiás kastély külseje és belseje.
Hogyan tartsunk fenn egy kastélyt?
Az együttes ismertségben perifériára szorult mindeddig – legalábbis egy Fertőd–Eszterházához vagy mondjuk Gyulához képest – pedig az ország legismertebb építészének neve fémjelzi és pálfordulása se felejthető. A kastélyt ugyanis még a nemesi birtokok ellenére sem volt kifizetődő fenntartani, éppen ezért gondolt egy nagyot a Károlyi-család az 1930-as években és a korszak egyik leghíresebb luxusszállóját futtaták fel benne. Magyarországon ez akkoriban még szokatlan lépés volt, mintaként egyedül az újonnan épült lillafüredi palotaszálló kínálkozott, ami végül mind üzemeltetési, gépészeti és szolgáltatási szempontból fontos tanulságokkal szolgált Lehoczky György építész számára.
Tenisz-, sí-, szánkópálya, de még egy strandfürdő is az élmények részei voltak itt végül, a vendégek között pedig számos magyar és nemzetközi híresség is megfordult. Látva a Kastélyprogram jelenlegi rehabilitációit, melyek az épület szerkezete mellett azok üzemeltetését és funkcióit is újraértelmezik, az 1930-as évek füzérradványi megújulásában egy múltbéli pandant láthatunk: tulajdonképpen az önfenntarthatóságra törekvő kastélyfejlesztések történeti prototípusát tisztelhetjük benne. Nem is csoda, hogy maga a kiállítás is e prosperáló szálló időszakot nevezte ki központi tematikának, de erről majd egy kicsit később…
A felújítást koordináló Virág Zsolt miniszteri biztos, a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft., valamint B. Szabó Vera feladata az volt, hogy felvázolják miként tudnak több funkciót beilleszteni a terekbe, a műemlék szellemiségéhez méltó módon. Így az épület hosszú távon nyereségesen működhet és az architektúra folyamatos karbantartása sem okozna a korábbi időkhöz hasonló kihívást. 2012-től már volt helye itt időszakos történeti tárlatoknak, de amint egy rendezvényt is szerettek volna tartani a helyszínen, a kiállítást előbb ki kellett pakolni a termekből. Most több szerepkör tud zajlani egyidőben, egymástól eltérő terekben, így zavartalanul működik a látogatóközpont kiállítása mondjuk egy konferencia közben is, adottak a catering feltételei, egy kávézó is nyílt a földszinten a platánfákkal keretezett belső udvarban kialakított terasszal, és egy szabadulószoba programjai is futhatnak mindeközben a pinceszinten.
A talajvíztől a denevérkolóniáig
A kastélyba már megépülése után be volt vezetve a folyóvíz egy forrásnak köszönhetően, ami sajnos egészen a felújításig meg is mutatta magát a pincében, bokáig érő formában. Körbe az épületen ezért utólagos szigetelést kellett tervezni és egy új szivárgó rendszerrel is igyekeztek elvágni a falak nedvesedésének útját.
E szóban forgó falak felújításáról az építéstörténeti dokumentáció készítőivel, külsős szakértők és restaurátorok bevonásával készültek el a kiviteli tervek. A déli szárny két szintjén és a keleti szárny földszintjén rendezték be a kiállítást és a vendéglátó tereket, de az itt dolgozók kiszolgáló helyiségei és irodái is berendezésre kerültek.
Az átadás előtt álló kastélyoknak egyébként az egyik legszebb momentuma az, amikor a műemlék régi-új dolgozói – akik közül többen akár évtizedekig munkálkodtak azon, hogy az omladozó épületet végre régi fényében lássák – lelkesen veszik birtokba immáron munkájukhoz méltó bázisukat. Radványon Rédai Ildikó és Rédai Zsolt nélkül például ma sokkal szegényebb lenne ez a kastély. Ők évek óta és napjainkban is óvják, rendezik környezetét, Rédai Zsolt pedig több ízben mentett meg eredeti tárgyakat a végső pusztulástól. Ilyenek voltak például az eredeti fürdők feliratos márványtáblái is, amelyeket egy évekkel korábbi építkezés bontási törmelékéből halászott ki az utolsó pillanatban.
A felújítás során fontos szempont volt, hogy az épület gépészetének kapcsolódási pontjait úgy alakítsák ki, hogy azok fogadni tudják a későbbi ütemek rendszereit is. A padlásból és a pincéből indított vezetékeket igyekeztek oly módon az enteriőrbe vezetni, hogy lehetőleg minél kevesebb történeti fal, avagy padló kivésését eszközöljék. Mert bizony odabenn akad bőven művészettörténeti érték! Az úgynevezett „márványfolyosónak", a másodlagosan beépített, de eredeti reneszánsz kőkereteknek és kandallóknak, valamint a kuriózumként fennmaradt hideg-, melegvizes fürdőknek köszönhetően a kőrestaurátoroknak akadt a legtöbb feladatuk a projektben.
Sikerült azonban falfestés nyomaira is bukkanni a könyvtárszobában, amelyen a Károlyiak címerállata, a karvaly motívum ismétlődik. Mindemellett nem kellett sajnálni a farestaurátorokat sem, az emeleten található grófnői szalonban ugyanis egy csillagparkettát restauráltak teljes területen, amelynek egyik – ki is állított – darabjának hátlapján még a készítő neve is fennmaradt: e szerint a munkát 1900-ban Marek Imre készítette a kassai Dunkel-üzemből. Ennél is érdekesebb fából készült műtárgy az egyik kőkeretbe illesztett, másodlagosan beépített reneszánsz ajtó, amely az egyik helyiség sarkában bújik meg nagyon szerényen, pedig a kastély egyik legrégibb és legértékesebb részletéről van szó.
Az archív felvételek alapján sikerült tájékozódni arról, hogy a homlokzatnak a felső szintjén nyitott volt a loggia, amelyet a szanatórium időszakában teljesen beüvegeztek. A nyílásokat most kiszabadították, habár van terv arra vonatkozóan is, hogy egy modern üvegfüggönnyel lehetne időszakosan zárt teret is létesíteni az erkélyen, a műemlék látványának megbontása nélkül. A homlokzatfelújítás másik érdekes faktora az új szín volt. A restaurátoroknak köszönhetően derült ugyanis fény az eredeti árnyalatra, valamint a tényre, hogy a korábbi műemlékes gyakorlattal ellentétben a tagozatok nem kaptak eltérő festést. Az együttes tehát monokróm volt és csupán a lábazat volt szürke. Ez az eredeti, hiteles színezés került most visszaállításra.
A tetőszerkezetet a projekt kezdetén szinte teljesen le kellett cserélni, pedig 2012-ben már átesett egy felújításon. A történet különösen kalandos volt, mivel egy védett denevérkolóniát is ki kellett menteni a szerkezet bontása előtt. A fedés antracit színű műpala lett és a torony mögött sikerült létesíteni egy növényekkel díszített tetőteraszt is különféle rendezvények helyszíne számára. Az épület karakteres fogpiszka1 tornyában megőrződött egy 18 méteres zászlórúd és annak csörlőrendszere is, amelyet szépen restauráltak, mozgatni azonban már nem fogják – állítólag a grófi címeres zászló felvonása is anno minimum két órát vett igénybe.
Üldözni az ünőt és a gyilkost
A földszinten és az emelet bizonyos részein megépült tárlat a „Kastély Noir" fantázianevet viseli, fókuszában a hajdani szálló, az 1930-as évek bűnügyi közege, és hát főként az 1941-ben itt forgatott Kísértés című film sztorija áll. A tárlatvezetés egy fiktív hírrel kezdődik, miszerint a kastélyban holttestre bukkantak és a gyilkos felfedésére kell koncentrálni. A kiállítás ezek után egy percig sem lesz unalmas, és igyekszik az interaktív, szórakoztatóbb érdekességeket kimérten vegyíteni komoly történeti ismeretekkel. E dramaturgiáért Tóth G. Péter kurátor felelt, aki többek között a szintén nagyon várt szabadkígyósi kastély kiállítását is rendezi.
A tárlatvezetéshez kapcsolódó játékok és vetítések „kereteit", azaz belsőépítészeti megoldásait Deigner Ágnes jegyezte a Konkrét Stúdiótól, amelyeknél a fa matt, tört fehér színe, és a kompakt formakultúra konfrontáció nélkül, de jelezve újszerűségét tud belesimulni a historizáló belsőépítészetbe. Nagy élmény egyébként, hogy felhasználták a felújítás 3D-s homlokzati tervét is, amelynek alapján a Limes Model készített domborművet a homlokzatról, és amelynek ablakaiban – a Pazirik Stúdió instalálásával - archív filmrészleteket vetítenek a kastély históriájából. (Értékes régi amatőr filmtekercsek kerültek elő például a fóti Károlyi-kastély környezetéből is, amelyeken a füzérradványi mindennapokból eddig nem ismert filmrészletek őrződtek meg.)
A család leszármazottjának, nagykárolyi gróf Károlyi Lászlónak, valamint a Nemzeti Kastélyprogram műtárgy-visszavásárlási programjának köszönhetően számos eredeti kép, bútor és még a Szatmári béke asztala is a kastély kiállításának része, amely esetekben pedig nem maradtak fenn vagy lappanganak az eredeti berendezési tárgyak, jelölt másolatok vagy a korszakból máshonnan származó, de eredeti bútorok örvendeztetnek meg minket az autentikus atmoszférával. Mindemellett több helyiségben ott találhatóak azok a sztereoszkópok, amelyek a termek archív fotóinak szögébe állítva segítenek elképzelni milyen is lehetett egy-egy teremben egykor a miliő. A kastélyszálló emblematikus állatalakja is egy originál berendezési tárgyról ihletődött egyébként. A szálló időszakában bízták meg ugyanis Bieber Károly neves díszműkovácsot, hogy készítsen csillárt a Hubertus-terembe, a mai ajándékbolt és jegypénztár helyiségébe. A csillár négy ünőt üldöző szarvast ábrázol, amely ma már az újonnan létrejött közösségi terek padjain, de még a kávézó süteményein is logóként köszön vissza.
Mi lesz a jövő?
A Lehoczky György által tervezett pavilonrendszer több épületétének felújítása is már folyamatban van, így a jövőben azokat ismét szálláshelyként hasznosítják, de a keleti szárny emeletének több szobája is kiadható lesz egy következő ütem felújítása után. Az orangerie osztatlan tömbje szintén ekkortól kaphat majd új életet, de felmerült a II. világháború után elbontott, jól dokumentált egykori istállószárny hiteles újjáépítése és a park strandfürdőjének rehabilitációja is. A mai naptól fogva azonban a teljes külső átalakulás és az új kiállítás már megtekinthető a nagyközönség számára a mintegy 140 katasztrális holdnyi parkkal együtt, úgyhogy egy szó, mint száz: az 1930-as évekhez hasonlóan most ismét egy nagy átalakulás után, új koncepcióval, de folyhat fesztelenül2 tovább az élet a radványi kastély falai között.
Pleskovics Viola
1Sisa József akadémikus jellemzi „fogpiszkáló-szerűnek" a tornyot tanulmányában. Sisa József: A füzérradványi kastély, In: Ars Hungarica 1999. 27. évf. 1-2.sz., 30.o.
2Apró tisztelgés a korszak sztárújságírója és a kastély egykori vendége, Bethlen Margit előtt, aki az épület bemutatásáról írt cikkében használta a szókapcsolatot. Bethlen Margit: Radványi kirándulások, Pesti Hírlap, 1938. május 10., 11.o.
A cikk a műemléki fejlesztést lebonyolító NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.Az elmúlt időszak kastélyfelújításairól írt kritikáinkat, híreinket az alábbi dossziéban találják.
(x)
