A Gárdonyi-kert ”regénye”

Az arkt csapata 2013-ban kereste meg az egri önkormányzatot, hogy biztosítson számára egy olyan helyet, amelyben már senki nem lát potenciált, és az iroda vállalja, hogy társadalmi, építőipari, intézményi összefogást szervezve felújítja, visszakapcsolja az épületet a városi véráramba. A parlagon heverő ingatlanok egyike a Gárdonyi-kertben üresen álló régi GAMESZ-ház volt, a kert pedig elvadult, kezeletlen állapotban aludta Csipkerózsika álmát. 

Király Júlia, a Dobó István Vármúzeum munkatársának, a Gárdonyi Géza-hagyaték kezelőjének bevezetője

"A ház semmit sem ér, de a fekvése megfizethetetlen!"

Az író 1896. október 10-én írta ezeket a gondolatokat édesanyjának Egerben tett látogatása után. Édesanyja úgy gondolta, ha fiának kedves a hely, eladja szőlősgyöröki házát, s annak az árából megvehetik az egri ingatlant, és átköltözhetnek a hősi városba. A 750 forintos vételár fejében hosszú huzavona után 1897 februárjában sikerült nyélbe ütni az üzletet, megtörtént a vásárlás. (A szőlészgazda tulajdonostól Gárdonyiék megtudták, hogy jelentős adósság terheli a házat. A vételár tulajdonképpen ezt az adósságot rendezte.) A ház elég roskatag állapotban volt, az író édesanyja azért panaszkodott, hogy sok partot kell majd megmásznia, de a panoráma, az egri vár közelsége megfogta Gárdonyi lelkét. A család az édesanya irányításával hozzá is látott a ház felújításához. Az első köveket a család egy-egy tagja helyezte el, közé téve néhány papírpénzt is. A hagyomány szerint így biztosították azt, hogy a házra a későbbiekben is bőséges áldás hulljon. Falát körben magasabbra építették, új fazsindelyes tetőt készítettek. Járda készült, s kikerülhetett az édesanya kedves padja is. Hársfákat is telepítettek a ház köré.

Néhány hónap után azonban tarthatatlanná váltak az állapotok. Sajnos nem fértek el, s az író által oly áhított csendet, nyugalmat nem találhatta ilyen körülmények között. Kapóra jött, hogy a szomszédos szőlő eladó lett. Megvásárolták és új lakást építettek a családnak. Fokozatosan üvegverandás, nagy konyhás, ebédlős, kétszobás ház állt a tervezett istálló helyén. Az író tehát egyedül rendezkedhetett be a kisebb házban. Megcserélte szobáit, s a város felé néző, zajosabb szoba lett a háló, a hátsó szoba pedig a dolgozószoba, ahol tízezer kötetes könyvtárának is bőven volt hely. Hamarosan megépülhetett az íróasztal feletti üvegablak is. Azonban a város felszűrődő zaját és a ház előtti események hangjait nem tudta teljesen kirekeszteni. Kérelemmel fordult Eger városához, hogy megvásárolhassa a ház előtti területet. Hosszas huzavona után ajándékba kapta a kérdéses részt. Éppen Törökországban tartózkodott, amikor meglepte őt a jó hír.  Ezért késve jelenhetett meg az író köszönő levele az Egri Híradóban. Gárdonyi ebben áldotta "azt a szívdobbanást, amely megállította a várromok felett és itt tétette le vele végleg a vándorbotot".

A bővítéseknek ezzel még nem volt vége. Megvásárolt a háza feletti területből három hold szőlőt, több mint száz négyszögölt a Mártonffy rétből, majd – már 1907-ben, annak örömére, hogy kimondták Csányi Molnár Máriával megkötött házasságának felbontását – övé lett az Eger határában lévő Savós nevű harmincholdas birtok is. Itt volt domb, völgy, rét, fenyves, nyaraló és gyümölcsös is. Régi álma, a Gárdonyi kúria bontakozhatott így ki. A Mártonffytól vásárolt földön botanikus kertet telepített. Európai útjairól, többek között Törökországból, Olaszországból, Franciaországból hozott növényeket honosított meg. Hatalmas fenyők, tuják és egyéb dísznövények között sétálhatott esténként, virágait, cserjéit saját maga ápolta.

Házának környezete hamarosan megszépült, mindig ezrével virágoztak a növények, madarak csicseregtek, csend és békesség ülte meg otthonát. Falut teremtett magának a városban. A lakóházához közelebb eső kert volt a virágos kert, mélyebben feküdt a gyümölcsös és az úgynevezett sétakert. A két rész között szintkülönbség volt, ezen a helyen kőfalat épített. A bokrok között és az utak mentén szobrok álltak. A ház körülbelül húsz méter hosszú lehetett, teljes hosszán tornác állt. Ha esett az eső, az író itt pipázgatott, sétálgatott.

Gárdonyi számos természettudománnyal foglalkozó könyvet olvasott, kertészeti folyóiratokra fizetett elő. Növényeiről, a kertjében élő madarakról, rovarokról, bogarakról titkosírással könyvet vezetett, melynek a Természet kalendáriuma címet adta. A félvászonba és zöldes színű márványmintázatú papírba kötött könyv vonalazatlan fehér lapjaira hátulról előre haladva írta Gárdonyi rövid feljegyzéseit. Gondosan kialakított kertje egy amatőr botanikus törekvéseit tükrözte. A Természet kalendáriuma azonban sejteti azt is, hogy Gárdonyi gondos írói munkája részének tekintette a természet tanulmányozását. Számára minden növény, madár, apró bogár, az évszakok színei, jelenségei egy-egy újabb mű, üzenet kiindulópontjai, ihletői lettek. Noha a kalendárium „csak" naplószerű jegyzeteket tartalmaz, a sokszor gondos, költői megfogalmazások már a kialakuló, formálódó bölcsességeket sejtetik. Azokat, amelyek egy-egy regényben, novellában pontosan megfogalmazódnak majd, számos esetben metaforaként, allegóriaként válnak költői, írói eszközzé.

Amikor a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, Eger város közgyűlése úgy határozott, hogy a Takács utca nevét Gárdonyi Gézára módosítják. Így köszönte meg az író a városnak ezt az elismerést: "Életemben ide nyújtották nekem azokat a rózsákat, amelyeket csak halotti szemfödelemre várhattam volna, ez a nagy és nemes adomány megerősít engem lankadó munkabírásomban és szent fogadalmakra kötelez. Munkálkodok tovább az Istentől nekem osztott szerszámmal – holtomig – a nemzet művelődéséért és Egerért."

Az újkori történet

Az arkt csapata 2013-ban kereste meg Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatát, hogy biztosítson számára egy olyan helyet, amelyben már senki nem lát potenciált, és az iroda vállalja, hogy társadalmi, építőipari, intézményi összefogást szervezve felújítja, visszakapcsolja az épületet a városi véráramba, majd 15 éven keresztül tartalommal tölti meg, valamint üzemelteti. Az önkormányzatnak sajnos - vagy szerencsére - több ilyen ingatlana is parlagon hevert, ezek közül az egyik a Gárdonyi-kertben üresen álló régi ún. GAMESZ ház volt. A kertbe lépve, amely 7-8 éve már elvadult, kezeletlen állapotban aludta Csipkerózsika álmát, rögtön tudtuk, hogy ezt a helyszínt kerestük. Az épület nem képviselt értéket, de pillanatok alatt összeállt bennünk a lehetséges funkció variánsai, viszont a kert a maga vad valóságában is már mutatta, hogy alig várja, hogy közösségi élettel teljen meg.



A nyomott gazdasági helyzetnek köszönhetően több tucat támogatót bevonva, 8 hónap alatt pénzmozgás nélkül sikerült műszaki beavatkozásokat eszközölni az épületen, és megnyitni a “kis közönség" előtt. Az építőipari cégektől alapanyagokat, a kivitelező cégektől élő munkát kaptunk támogatásként. A Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottainak bevonásával nem szakirányú, hanem segédmunkás segítséghez is jutottunk. A Bornemissza Gergely Szakközépiskola pedig építési helyszínként a szakképzést végző diákcsoportjait küldte: gépész, asztalos, festő és villanyszerelő osztályok gyakorlat helyszínként, az iránymutatásainkkal végezték a rájuk bízott feladataikat. A kertben a civil támogatással, valamint a helyi katasztrófavédelmi alakulatok szakmai, gyakorlati nap keretein belül történtek beavatkozások.

2015 júniusában az arkt művészeti ellátó a Múzeumok Éjszakáján megnyitotta kapuit. A történet ősszel a Ludwig Múzeum által meghirdetett 15. Nemzetközi Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának kurátori pályázatát nyerte el. Ennek köszönhetően Balog Zoltán miniszter úr saját keretéből vissza nem térítendő támogatással jutalmazta az elindult folyamatot, amelyből 2017-ben a be nem fejezett vagy támogatást nem élvező műszaki beavatkozásokat tudtuk elvégezni. Ez idő alatt kiállítások, előadások, irodalmi, zenés, gasztronómiai, kulturális programok sora feszegette az épület és a kert határait, amelynek tapasztalataiból érlelgettük a közép- és hosszútávú fejlesztési igényeket és beavatkozásokat.



A két év területhasználat során egyértelművé vált, hogy a legnagyobb (vonz)ereje a létesítménynek a kert és a kerthasználat, ezért a fejlesztés kézenfekvővé vált: egyesíteni kell a ´70-es években háromfelé szakadt kertet, és közösségi kerti funkciókkal, különféle programokra kell alkalmassá tenni úgy, hogy közben a kicsit méltatlanul elfelejtett Gárdonyi emlékmúzeum is működésében a modernkori elvárt funkciókat megkaphassa.

Körvonalazódott egy új, pavilonszerű épület igénye, amely magában foglalt volna egy kávézót, ajándékboltot, recepciót és egy kisebb rendezvényteret, valamint ezen funkciókat kiszolgáló háttérhelyiségeket: illemhelyeket, raktárt, tárolót stb.

A hároméves tervezési programkészítés befejező stádiumába lépett az ÉME Mesteriskola mestereivel és diákjaival szervezett pályázat lebonyonyolításával. A fejlesztési szándékainkra négy kidolgozott javaslat érkezett a posztgraduális képzés résztvevőitől. A második fordulóra összeállt csapat végül megtalálta az új vágyott pavilon helyét, méretét, elhelyezkedését, megjelenését a kertben, valamint továbbgondolható válaszokat adott a kert területhasználatára. Az irodánk kert- és tájépítész bevonásával az egyesített kert teljes felültére elkészítette a kerttervet.

A tervezés első fázisában szembesültünk vele, hogy a rendelkezésre álló költségkeret, a kert nagy kiterjedése és mindenféle épített előzmény hiánya, valamint a meglévők rossz állapota miatt nagyon sok mindent kellett kezelni egy időben.

A kertet cca 400 méter kerítés veszi körbe, amely a ´70-es évek óta csak tessék-lássék módon volt néhol inkább kijavítva, mint felújítva.



A kezelendő feladatok, elvárások között a legfontosabbak az új megközelítési lehetőségek, bejáratok meghatározása, kialakítása, játszótér telepítése, fedett, nyitott pavilon megvalósítása a programok időjárásnak való kitettségének csökkentése érdekében, találkozási és “élménypontok" szövetének installálása, valamint a felsorolt funkciókat a legegyszerűbb (legkisebb terepi és táji beavatkozással) geometriával, szilárd burkolatú sétánnyal való kiszolgálása, összekötése. Fontos kérdés volt a romos műteremlakások ideiglenes térbeli elválasztása, nem ismert hosszúságú időintervallumra (1-2-5, esetleg 10-15 év?), valamint már régóta vágy és elvárás volt, hogy a kertbe látogatók kulturált módon tudjanak illemhely-használathoz jutni. Erre volt több alternatíva, végül az arkt művészeti ellátó épületének átalakításával kezeltük a problémát.

A tervezési program így teljessé vált, a pénz véges, a tervezésre szánt/maradt idő rövid, a beavatkozási pontok sora temérdek. Az iroda ismét rákényszerült a már több szituációban is bevált és működő, műszakilag szükséges-elégséges műszaki kezelési csomag teljesítéséhez. Ezen gondolatsor mentén születtet az összes telepített objekt. A várva várt beruházás legfontosabb eleme az új pavilon épülete volt, amelyet a mesteriskolás pályázat győztesei ki is dolgoztak, az engedélyezés és egyéb szükséges jogi folyamatok lezajlottak. A projekt 2019 nyarán várta az elkészült tervekkel az indulást.

Az önkormányzat ekkor indikatív árajánlatokat kért be, mert az építőipari árak a 2018-as évhez képest elindultak felfelé. Sajnálatos módon olyan magas árak érkeztek be, hogy a pavilon már ebben a csatában áldozatul esett. Gyors újratervezéssel, újabb műszaki revízióval átcsoportosításra került a teljesen kicsontozott és összezsugorított, már csak fedett-nyitott időszakos pavilon maradványpénzéből a területet körülölelő, több mint 400 méter kerítésből 100 méternyinek a felújítására, azért, hogy a közterek felé vizuális elválasztó felületek megújulása is lökést kapjon.



A kivitelezés a választások utáni önkormányzati átállás és hosszas közbeszerzési küzdelem után végre 2020 nyár végén elindult. A kivitelező felvonulása és feltárásai által megállapítást nyert, hogy az Egri csillagok utca felé néző támfal kerítést újjá kell építeni, mert annyira rossz az állapota. A kivitelezés menete, téves, de megszokott megoldókulcsai, a kompetenciakörök teljes keveredése sorra vitte félre a végmegoldásokat. A részletek a balladai homályba vesztek, az egyeztetésre és figyelemre szánt energiák, idők fogytak, így a végrehajtók az átadási időpontok nyomásától önjáróvá váltak. A kert nagy küzdelmek és csúszások árán 2020 decemberére elkészült. A 2014-es revitalizációhoz képest 6 év telt csupán el, a kert egyesítésre került és végre megnyílt a nagyközönség előtt, mint közösségi kert.

Lényegében mivel se az önkormányzatnak, se a Dobó István Vármúzeumnak nem volt se forrása, se elképzelése a terület hosszútávú hasznosítására, középtávon úgy avatkozunk be, hogy a használat végre elindulhasson, de olyan elemekkel, beavatkozásokkal, amelyek gond nélkül visszabonthatóak, nem állandóak, hanem csak ideiglenes, ún. “próbajelleggel" szolgálják, keressék a kertben kialakuló igényeket. A tervezett és megvalósult elemek újrahasznosítható, lebomló vagy szépen avuló anyagokból készüljenek, valamint karbantartásuk, használatuk is egyszerű, fenntartható legyen!



Zárásul még egy mellékvágányra futott momentum. 2018-ban a Mesteriskola soron következő felvételijének témája lett a kert északi részében omladozó három, jobb napokat is látott műteremlakás revitalizációja. A gondolatunk és a cél az lett volna, hogy a GAMESZ ház felújításának példáját folytatva műszakilag szükséges-elégséges műszaki megoldásokkal reaktiváljuk az épületeket. Erre közel 40 db terv érkezett be, de az önkormányzat csakis végállapotokban tud gondolkodni: vagy teljes felújítás, ami gazdaságilag vállalhatatlan, vagy teljes bontás, ami pedig óriási sebet ejt az összenőtt kertben. Jelenleg a három lakás elkerítve a felújított és összevont kertrésztől várja, hogy sorsa valamilyen irányban, de megpecsételődjön.

Fábián Gábor DLA, Fajcsák Dénes

Szerk.: Nemes D. Nikolett