Utalás egy ősi kincsre – A Gellért-hegyi sziklatemplom
A budapesti Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplom fő tervezői tulajdonképpen maguk a bányászok voltak, de első belsőépítészeti miliőjét Lux Kálmán határozta meg. Az építésszel foglalkozó sorozatunk utolsó részében arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy a templom beltere nem csupán historizált megépülésekor, hanem a Trianon utáni Magyarország egyik legfontosabb kincsére reflektált belső kialakításával.
„…egész Csonkamagyarország élniakarása fejeződik ki ebben az akaraterőben. A modern idők hangzatos jelszavaival narkotizált magyarság föleszmél a kábultságból és templomot épít a hegy belsejében."1
Az 1920-as években járunk, a trianoni békeszerződést követő országban pedig minden új építkezés vagy felújítás az elvesztett területekre, az ország műemlékállományának elcsatolt kétharmadára is utalt. A műemléki és építészeti politika fókuszában egyrészt a Magyar Királyság hajdani kiterjedése és ezáltal királyi kultusza élvezett hangsúlyt, de az országot patronáló Szűz Mária tisztelete is új kezdeményezésekre, új egyesületek megalapítására sarkallta a hívőket.
Pfeiffer Gyula, Magyarország egykori földmívelésügyi miniszteri tanácsosa 1924 őszén vezetett zarándoklatot Lourdes-ba, a Massabielle-sziklában kialakított, Szent Szűz tiszteletére létrehozott kápolnához. A különleges kegyhely inspirációt jelentett számára és elhatározta, hogy létrehoz egy hasonló zarándokpontot a Magyarok Nagyasszonyának kultuszához méltó módon. Helyszínnek a Ferenc József-híd budai oldala fölött lévő, Gellért-hegyi felső barlangot vélte a legalkalmasabbnak. A kiszemelt barlangrészt eredetileg Szent Ivánról nevezték el és jól látjuk egy archív felvételen, hogy a 19.századra ki is volt már jócskán használva e természeti képződmény tere.
Pfeiffer néhány zarándok társával megalapította a Lourdesi Barlangbizottságot, amelynek tagjai között volt József Ferenc főherceg is.2 Az összegyűlt pénzösszegből megindulhatott a nagy vállalkozás, melynek a kiindulópontjául szolgáló alagutat a barlang északi részénél indították meg. 1925 végéig sikerült is átfúrni a bányászoknak magukat, ám sajnos nem a mai terasz területére, hanem a hegy keleti oldalán lyukadtak ki. Újabb munkák következtek hát a hegy belsejében, ám közben létrejöttek afféle kisebb „terek" is a robbantásoknak köszönhetően, így a barlang templomszerű mellékterei, kápolnái alakultak szép lassan ki.3
Az első ütemben a szentély a lourdes-i grottával, a sekrestyével és a kórussal, valamint az alsó templommal is kész lett 1926 májusára. A felső rész előterének baloldalán, egy kiálló sziklafokon emelkedett a szószék, szemben a templom ürege díszes kapuval volt elzárva. A rácsot a diósgyőri állami gépgyár munkásai ajándékozták. „Háromezer keresztény munkás keze dolgozott rajta. Több csak szimbolikusan, egy-egy kalapácsütéssel. Pénzben is nagyértékű ajándék. Csak egy-egy tartó rúd két és fél méter mázsát nyom."4
Az oltárt ókeresztény stílus határozta meg, akárcsak a sziklakórust, mely nagyjából eltakarta az énekkart, így olyan volt, mintha a barlang mélyéből sejlett volna fel a zene. A kórus fölött Vastagh György szobra állt, melynek témájaként Szent István Szent Gellért tanácsára ajánlotta fel az országot Szűz Máriának. Hátul a sekrestye tere mélyült. A térben helyet kapott a lourdesi Mária szobor másolata is. A hegy mélyében nyíló folyosóval az alsó templomba lehetett lejutni, ahol a hideg idő beálltával tartották a miséket. Odalenn három üvegfestmény nyújtott színes fényáradatot.
„A felmerült tervek szerint, hiven a sziklatemplomok katakombaszerűségének — szeretnék megvalósítani azt a kedves gondolatot, hogy maguk a szertartások is ókeresztény szellemben történjenek. Impozáns látvány lenne az alantról szemlélőnek egy este, gyertyafénnyel végighúzódó menet, amint végigkígyózik a barlang előtt, majd eltűnve újra kibukkan és lefut a hegy Dunára néző kijáratából."5
De mi lehetett ennek az ókeresztény hangsúlynak az oka? Lux Kálmán úgy nyilatkozott, hogy számára az „ókeresztény stílus" volt a meghatározó irány, mely az oltárt látva magáért beszél, de mégis volt a templom terében egy olyan karakterisztikum, ami azonnal eszünkbe juttat egy későbbi építészeti alkotást: a szabálytalan kötegpillérekre nézve azonnal a feldebrői altemplom juthat inkább eszünkbe.
Lux Kálmán szintén 1925-től kezdett komolyabban foglalkozni a feldebrői barokk templom alatt rejtőző, központi elrendezésű ősi templommal, amelyet a korszak fejlődő világítási berendezései miatt lehetett immáron komolyabban kutatni. Ezt az emléket az „ősi Magyarország" egyik legnagyobb felfedezésének, több helyen kifejezetten ókeresztény emléknek titulálták. Egy olyan ősi kegyhely volt a nemzet köztudatában, amely kulturálisan is visszacsatolta az elvesztett területeket, hiszen az új szomszédos nemzetek számára is hirdette, milyen történelmi múlttal rendelkező kultúráról van itt szó Európa közepén.
„Csonkamagyarország területén egy eddig közelebbről ismeretlen műemlék van, olyan épület, amely — ha az eddigi megállapítások nem dőlnek meg, a honfoglalás korának az egész kultúrvilág számára mérhetetlen értéket jelentő és a maga nemében egyedül álló maradványa."6
Feldebrő tehát rendkívül szimbolikus jelentőséggel bírt az 1920-as években, és nem egyszer „barlangtemplomnak" és „sziklatemplomnak" is nevezték a sajtóban, ezért lebeghetett Lux szeme előtt az az ötlet, hogy a szintén 1925-ben megkezdett Gellért-hegyi sziklatemplom e fontos magyar kincsnek a formáira is reflektáljon.
A feldebrői altemplom legérdekesebb elemei közé tartoznak a különleges kötegpillérei. Ahogy akkoriban – szintén kissé túlzó módon,a magyar keresztény kultúra ősiségét nyomatékosítva – fogalmaztak: „struktúrája hasonlít ugyan a román stílushoz, de alapos vizsgálat után kétségessé vált, hogy jóval előbbi építészeti periódusnak a termékei, miután hasonló építészeti elgondolást, majd teljesen nélkülöző architektúrát az egész Nyugat középkori műemlékeinél nem találtak."
Lux Kálmán műemléki épületek felújításánál az 1920-as évekre már elvetette a purizmus, azaz a historizáló módú kiegészítések gyakorlatát. Sőt, kifejezetten merész, modern módban tervezett: erre példák a visegrádi Salamon-torony konzolos vasbeton födéme, valamint az esztergomi palotakápolna neutrális és kortárs bővítései. Viszont újépítésű, azaz nem eredeti régi épületet kiegészítő beavatkozásainál kifejezetten historizált. Saját bevallása szerint ennek oka az volt, hogy a régi, eredeti emléket meghamisítani nem szabad annak érdekében, hogy a későbbi kutatókat, látogatókat ne tévessze a tervező félre. A sziklatemplom viszont újonnan létrehozott munka volt, a feldebrői altemplom meghatározó karaktereinek stílszerű átvétele pedig kifejezetten historizáló lépésnek mondható tőle.
A templom enteriőrje a későbbiekben sokat változott. Mint ismert, 1930-ban a templomot már bővíteni szerették volna, úgyhogy újabb robbantások következtek. Az újabb felszentelés 1931. május 25-én, pünkösd másnapján zajlott, az ünnepségen mintegy 20 ezer ember vett részt. Az esti májusi ájtatosságot Ángelo Rotta érsek, pápai nuncius tartotta. Nem sokkal később, miután a pálos rend 150 év után visszatérhetett Magyarországra, Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás május 21-én felszentelte a Sziklatemplomot és a vele gyakorlatilag egybeépített kolostort is a hegy oldalában, melyet Weichinger Károly tervezett.7 A Sziklatemplomot 1950-ben, a Pálos Rend betiltása után bezárták, a templom elpusztult, az 1960-as években pedig a barlang száját még egy betonfallal is elfalazták. Mint ismert, a templom a kommunista diktatúra összeomlása után, 1989-ben nyithatott újra, új belsőépítészete pedig az 1990-es évek folytán alakulhatott ki.
.
Pleskovics Viola
1 Börzsönyi Béla: A gellérthegyi régi kálváriának „Trianoni Kálvária“ lesz a neve, In: Nemzeti Ujság, 1926/71.sz., 19.o.
2 Ámon Vilmosné: Magyarország Nagyasszonyának sziklatemploma. (Beszélgetés Lux Kálmánnal), In: Élet, 1926/16. sz, 331-332.o.
3 Nagy Kálmán: A pálosok budapesti sziklatemploma I., In: Honismeret, 1992/5.sz., 40.o.
4 Ámon Vilmosné: Magyarország Nagyasszonyának sziklatemploma. (Beszélgetés Lux Kálmánnal), In: Élet, 1926/16. sz, 331-332.o.
5 Börzsönyi Béla: A gellérthegyi régi kálváriának „Trianoni Kálvária“ lesz a neve, In: Nemzeti Ujság, 1926/71.sz., 19.o.
6 R.I.: Ezeresztendős barlangtemplomra bukkantak Eger közelében, In: Pesti Napló, 1925/105.sz., 5.o.
7 A témáról részletes tanulmány: Baku Eszter - Weichinger Károly és a pécsi Pálos Templom és kolostor építéstörténete, In: Pálosaink és Pécs, Szerk.: Sarbak Gábor, Szent István Társulat, Bp., 2016.,133-150.o.
A cikk és Lux Kálmán építészetének kutatása a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jöhetett létre.
