Az 1860-as években épülhetett, majd közel 100 év múlva, az akkori felújítások során több része is eltűnt (!). 2008-ban az épület eredeti formájának visszaállítására kapott megbízást Hajós Tibor építész vezetésével a Hajós Építész Iroda. A bonyolult, számtalan ritka és igényes szakmunkát felvonultató rekonstrukció rekordidő alatt (5 hónap) és kiváló minőségben készült el.
Az épület története
Amikor 1867-ben a Gödöllői Grassalkovich kastély az uralkodói család birtokába került, szükségessé vált a vasútállomáson egy olyan épület felépítése, mely I. Ferenc József és családja, valamint az udvartartás számára biztosította a megfelelő környezetet. Mivel Gödöllőn arra rendezkedtek be, hogy a királyi család hosszabb időt az őszi időszakban tölt a kastélyban, az első várót valószínűleg 1868 nyarán-koraőszén építették meg.
Az épületről rövid leírást ad Ripka Ferenc: "a régi királyi váró egy tiroli modorú faépület volt egy teremmel, ennek fehér kárpitja, világoskék bútorzata volt". A kép gerendavázas, nagyjából négyzet alaprajzú épületet mutat, melyhez a vágányok felől nyitott, faoszlopok által tartott, az épületnél szélesebb, oldalhomlokzatain beüvegezett veranda tartozott. Az első királyi váró csak egyetlen helyiségből állt, ott nem volt lehetőség arra, hogy a kísérő személyzet is várakozzon, ezt tehát az állomásépületben oldották meg. Ez azonban nyilván csak átmeneti megoldás lehetett.
Az átmeneti megoldás feloldásaként az egykori Északi vasút egyszerű állomásépület-tömbje mellé egy perfekt kompozíciójú, a vasúti építészetben világviszonylatban is egyedülálló pavilont építettek, mely a közút felől a fogaton érkező előkelőségeket négy ión oszloppal alátámasztott bejáróval, portikusszal várta. Innen teknős tetőzetű szalonba érkeztek a királyi utasok, melyhez kétoldalt mellékhelyiségek csatlakoztak. Kétoldalt és a vágány felőli oldalon vasszerkezetű perontető alakjában az architektúra a vasút hangnemére vált át. (forrás: Kubinszky Mihály, Gombár György: Vasútállomások Magyarországon 1846-1988)
„Az élénk személyforgalomhoz képest nagyobbította a Magyar Államvasút a pályaudvart is, melynek legszebb része a különálló királyi váróterem. A pompás renaissance stylben, nagyrészt terméskőből épült, s jóni oszlopokkal díszített pavilon közepén van a nagy váróterem, melyből jobbra a Királyné várószobája nyílik, balra pedig a Királyé. Berendezésük egy-egy író- és toilette- asztal nagy velenczei tükörrel, s préselt selyem bútorzat, mely a Királyné várószobájában halványsárga, a Királyéban pedig olívzöld színű, s ugyanilyen a fal kárpitja is. A nagy váróterem ajtajából szőnyeg fut a síneken át a vasúti kocsiig, mely a fejedelmi vendégeket Gödöllőre hozza, vagy onnan elviszi.
A tágas váróteremben a három sarkon bordó selyem zsöllyék, pamlagok kínálkoznak. Ezen a várótermen át szállnak ki Őfelségeik, s a főherczegek; innen egy kurta folyosó vezet ki az épület másik oldalára, ahol a csinos oszlopsor előtt az udvari fogat várja a vendéget. Ebben az épületben van a miniszterek várószobája is, külön kijárattal. Van azután még egy, egészen egyszerűen bútorozott szoba két vasággyal azoknak a vasúti vezetőknek a számára, kik Őfelségének Gödöllőn való tartózkodása idején az udvari vonatokon szolgálatot teljesítenek, és itt töltik az éjet, hogy ha Őfelsége korán indul, idején talpon lehessenek." (Ripka Ferenc: i. m. p. 2o3.)
Az I. világháború utáni államformaváltással az épület is gazdát és nevet cserélt. Az ez időszaktól származó képeslapok mint „kormányzói váró"-t népszerűsítik. A II. világháború végén a pincében tárolt szenet az elvonuló németek meggyújtották, így az épület kiégett.
1960-ban az állomás rekonstrukciója során, a rendelkezésre álló szűkös anyagi keret miatt úgy döntöttek, hogy az előző elképzelésekkel ellentétben a volt királyi várót is bevonják az állomás forgalmának lebonyolításába. Az épületbe került az utasforgalom, míg az üzemi épület a régi állomásépület alapjainak felhasználásával készült. Az utasforgalmi épület akkor kapta mai csonkolt tetőformáját és alaprajzi elrendezését.
Az épület megjelenésére nagyon kedvezőtlenül hatott, hogy a kiégett impozáns, koronaszerű louvre tetőfelépítmény helyére alacsony hajlásszögű kontyolt tetőszerkezet került palafedéssel. Ezért merült fel az a gondolat, hogy az esedékessé váló felújítási munkákkal együtt sor kerüljön az épület külső építészeti megjelenésének rekonstruálására is.
Műemléki védettség
A királyi várót 1958-ban nyilvánították műemlék jellegű épületté. A Műemlékjegyzék Ybl Miklóst tünteti fel tervezőként, viszont a tervezést megelőző művészettörténeti kutatások tervezőként inkább Rochlitz Gyulát, a Keleti pályaudvar tervezőjét valószínűsítik. Az épületet jelenleg I. rendű műemlékként tartják nyilván 7047-es szám alatt.
Homlokzat és épülettömeg rehabilitáció
A jelenlegi meglévő földszinti homlokzatok nagyrészt megegyeznek az eredetivel, de a háború utáni felújítások során eltűnt a nagyobb belmagasságú középső épületrészt fedő domborúan ívelt manzárdtető (Louvre tető), a bejáratok fölött egy-egy ívelt kiképzésű fiókablakkal, és a két alacsonyabb oldalsó épületrész fedő nagy hajlásszögű egyszerű manzárdtető, mindkét oldalhomlokzat fölött három-három kisméretű manzárdablakkal, csúcsdíszekkel és díszkorlátokkal. A homlokzatokon több ízben történtek szakszerűtlen javítások, pótlások. Az épület teljes klinkertégla burkolata tisztítást (épületfelújító kvarchomok fúvást, "fagyasztást", folyékony oxigénnel való fújást, stb.) igényelt, a tisztítás során a meglazult részeket javítani, pótolni kellett. A korábbi szakszerűtlen felújítás során elpusztították a tagozatos lábazatot is.
A kődíszek, párkányok, ill. valamint a terrakotta ornamentikák több helyen errodáltak, pótlásuk azonos anyaggal és színárnyalattal történt. A tégla, természetes kő elemek felújítására, pótlására a REMMERS cég rendszereit terveztük be. A homlokzatokon kovácsoltvas falikarokat, zászlótartókat, lámpaoszlopokat helyeztünk el.
Tervünk a teljeskörű eredeti állapotban történő helyreállítást tartalmazta. Az eredeti állapot rekonstruálható vol a korabeli képeslapok ill. fotók segítségével. A jelenlegi kémények és kéményfedkövek nem feleltek meg az épülettől elvárt esztétikai igényeknek, helyettük új falazott kémények-szellőzők készültek korhű egyedi fejezettel, műkő fedkővel.
Funkcionális rehabilitáció
A jelenlegi alaprajzi elrendezés nem tükrözi a korabeli állapotot, nem felel meg a Ripka-féle leírásnak, a rekonstrukció során az eredeti fő térrendszer visszaállítását terveztük. A perontetők és oszlopaik az idők során megsemmisültek, teljes újjáépítésük vált szükségessé, korhű anyagok alkalmazásával (öntöttvas oszlopok, belső vákuumos vízelvezető rendszerrel).
Építéskor a vágány felőli traktusban a hercegi váró, a királyi és királynői szalon helyezkedtek el. A hercegi várót a kocsifelhajtóval egy előcsarnok kötötte össze. Ezen tereket helyreállítottuk.
A felújítás előkészítése és menete
A felújítás előkészítése a tervezési munkákkal kezdődött. Az építési engedélyezési tervek a művészettörténeti kutatási, statikai és kőrestaurátori szakvélemények elkészülte után 2008 augusztusában, a kiviteli tervek 2010 februárjában készültek el.
A felújítás az épület kiürítésével kezdődött, a MÁV jegypénztár ideiglenes konténerbe való kiköltöztetésével. Az üres épületet ezután (2011. január 3.) vették birtokukba a szakmunkások. Elbontották a lábazatokat, a tetőszerkezeteket, a közbenső osztófödémeket, a vasbeton álmennyezetet, a belső és külső acélszerkezetű nyílászárókat, az összes belső válaszfalat, belső vakolatokat, padlószerkezeteket, gépészeti és elektromos hálózatokat.
A bontások után elkezdődtek az építési munkák. Először az emeletmagas attikafal és koszorúja, majd az eredeti helyükre visszaépülő főfalak készültek el. Az új louvre tető eredeti függesztő- feszítőműves, kötőgerendás, fiókváltós kialakítással készült. Közben a homlokzati állványokról a kőrestaurátorok elkezdték a lábazat, a párkányok, a terrakotta és a tégla, valamint a vakolt felületek pótlását, illetve felújítását. Az elkészült tetőszerkezeten elindulhatott a díszbádogozás és a természetes palafedés készítése. Az épületet három oldalról körülvevő, öntöttvas oszlopokon nyugvó előtető a homlokzati állványok bontása után készülhetett.
A belső terekben időközben elkészültek a gépészeti és elektromos munkák, a márvány padlóburkolatok, és következhetett a gipszdíszek, a díszes egyedi tölgyfa ajtók, ablakok és lábazati burkolatok, valamint a mintás tapéták elhelyezése. Végezetül, az iparművész csillárok is elhelyezésre kerültek.
Közben az épület körüli díszburkolatok, kertészeti munkák is elkészültek (2011. május 31.)
A bonyolult, számtalan ritka és igényes szakmunkát felvonultató rekonstrukció, köszönhetően a felkészült generálkivitelezőnek - Reneszánsz Zrt., építésvezető: Bernátsky Aladár -, a minden részletre kiterjedő tervezésnek - Hajós Építész Iroda Kft., Hajós Tibor vezető tervező -, és a műemlékvédelem áldozatos munkatársának - Klaniczay Péter - köszönhetően rekordidő alatt (5 hónap) és kiváló minőségben készült el.
Hajós Tibor
Többek között a Gödöllő Királyi Váró rekonstrukciója is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.