Nézőpontok/Történet

A gótika és a szecesszió találkozása – a Pénzügyminisztérium palotájának ornamentikájáról

2019.12.12. 14:22

Gazdag díszítések, finoman elhelyezett magyaros stílusjegyek és a Mátyás-templom hatása, a gótika és a „modern” szecesszió együttes megjelenése jellemzi a többször átalakuláson átesett Magyar Királyi Pénzügyminisztérium Szentháromság téri épületének ornamentikáját, amelyről Katona Júlia írt átfogó tanulmányt. (x)

A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épített, majd a II. világháborút követően Rados Jenő koncepciója szerint átépített neogótikus palotáját ugyan a többszöri átalakulások során megfosztották karakteres stíluselemeitől, még így is a 19-20. század fordulójának egyik kiemelkedő reprezentatív épülete maradt. Ornamentikus kialakítása jól tükrözte a korszak historizáló építészetét, szoros kapcsolódása a mikrokörnyezethez és a szomszédos Mátyás-templomhoz pedig kontextusba helyezte azt. Egyúttal jól beleillett a nagy lendülettel formálódó fiatal, világvárossá váló Budapest nagyvárosira törekvő építészeti világába, a korszakban emelt pompás középületek sorába. Megjelentek rajta a történelemre utaló, szimbolizáló stílusjegyek és aközben jól képviseli a korszakban kibontakozó magyaros irányzatokat is.

Az 1850-es évektől kezdődően a művészeti közbeszéd központi témája volt az új stílus teremtésének kérdése és ezzel szoros összefüggésben az ornamentika problematikája, mint az új stílus megnyilvánulásának eszköze. A század közepétől ugrásszerűen elterjedt díszítőművészeti mintakönyvek tanúsága szerint a művészek a saját korukat kifejező új stílust a történeti stílusok mintájára próbálták kialakítani.

A Fellner Sándor számára kezdetektől fogva egyértelmű volt az az elképzelés, hogy a Szentháromság térre megépülő palota a gótikát hozza fel előképnek, utalva ezzel a környezeti adottságokra: a Budavár történelmi előképére és még konkrétabban a Schulek Frigyes által helyreállított szomszédos Mátyás-templom kialakítására. Megjegyzendő, hogy amikor Fellner a palota számára stílust választott, a gótika leginkább csak az egyházi építkezésekben jelent meg, a középületek kialakítására nem volt jellemző. A korszak minisztériumai, pénzügyi és igazságügyi palotái pedig mind a reneszánsz stílusjegyében épültek meg, ez alól viszont egyedüli kivételt a Steindl Imre-féle gótikus Parlament jelentett.

Fellner számára azonban kevésbé ezek a közpaloták, mind inkább a Mátyás-templom helyreállított tömegéhez és történelmi jelentőségéhez való igazodás, valamint törekvés a pénzügyi épület modern és nemzeti jellegének kifejezésére jelentette a fő tervezési szempontot. A templommal való harmonikus összkép megteremtése érdekében egyértelműnek tűnt a gótika, mint stílusjegy kiválasztása, ugyanakkor tudatosan kerülte az egyházi építészeti jegyek alkalmazását. Fellnernek azonban az épületkülső és a térrendezés szempontjából is egy olyan gótikus stílusú templomhomlokzathoz kellett igazodnia, amely vegyesen tartalmazott eredeti és rekonstruált középkori stíluselemeket. Az építendő pénzügyi palotában az épületdíszítő részletek mellett a Mátyás-templom díszítésének két fő meghatározó eleme köszön vissza: az enteriőr díszítőfestésének struktúrája és az épületkülső, különösen pedig a Zsolnay-féle külső burkolatok alkalmazása.

A korabeli fényképfelvételek és az azok alapján utólagosan készült, az eredeti részletgazdagságot erőteljesen leegyszerűsítő festészeti restaurálás eredményei segítenek abban, hogy felismerjük, Fellner milyen elemeket adaptált Székely Bertalan és Schulek Frigyes-féle Mátyás-templombeli festett ornamentikából. Az épület festészeti koncepciója erősen igazodott a boltozati elemek látványához. Fellner a belső terekben a gótika különféle boltozási típusai közül számos olyat alkalmazott, amelyek struktúrájukból és hangsúlyos bordarendszerükből fakadóan már önmagukban is erős vizuális hatást kölcsönöztek a belső tereknek.

Az archív fotódokumentáció tanulsága szerint a boltozatmezők festését is a Mátyás-templomban fellelt díszítőelemek inspirálhatták: a boltmezők sarkaiból leveles-virágos-indás sarokmotívumok indulnak, a boltozati bordák vagy azok híján a boltmezők metsződéseinek két oldalán szalagszerűen megfestett levéldíszek futnak, a zárókövek körül pedig középpontosan elhelyezett növényi motívumok terülnek szét. Felbukkannak a szecesszió stílusjegyei, motívumkészlete pedig elsősorban magyaros virág- és gyümölcsornamensekből áll. A gránátalma mellett erősen leegyszerűsített és stilizált tulipánbimbó- és pávatollmotívumok is feltűnnek aszimmetrikusan vagy szimmetrikusan összefonódó indák hálózatában, vagy emlékeztetve az országcímer babér- és cserlombját összefogó szalagra. A későbbi restaurálások során azonban ez a motívumvilág már csak erőteljesen redukálva jelent meg.

A Mátyás-templommal összefüggésbe hozható másik ornamentális megoldás a Zsolnay-féle külső burkolóelemek alkalmazása is. Mindez az épületek közötti külső összhang megteremtésében játszott kulcsszerepet. A II. világháború során Budapest ostromakor az épületet, így azzal együtt a tetőt is, a szomszédos Mátyás-templomhoz hasonlóan, súlyos károsodás érte. Míg ez utóbbi tetőfedésének rekonstrukciójára sor került, addig a pénzügyi palota esetében ez a Rados Jenő-féle átalakítási koncepcióból kimaradt.

Dokumentumok és töredékek alapján feltételezhető, hogy a tetőzet színkombinációja a temploméhoz hasonló lehetett. A Zsolnay-féle tetőcserepek ornamentikájának összhatásában fellelhető egyfajta magyaros stílusjegy is, hiszen az itt található zsinórszerű díszítésre leginkább a 19. században elterjedt mintakönyvekben bukkanhatunk.

A külsővel ellentétben az épület belsejében alkalmazott kerámia nagy arányban maradt fenn, s ezekben szintén megmutatkozik a magyar nemzeti formanyelv. Fellner a díszlépcsőház apszisába apród és nemes kisasszony figurákat rendelt Zsolnay-féle pirogránitból, a lépcsőkorlátok növényi kiképzésű áttört elemei mellett pedig a nagycsarnok és a díszlépcsőház oszlopfőinek és konzolainak levéldíszes-gránátalmás motívumai is szürkésfehér, okkersárga és kék színű mázas majolikából készültek. Továbbá a lépcsőházak falain is kerámiaburkolatokat alkalmaztak, például a díszlépcsőház apszisának pihenőjében, valamint a II. és III. lépcsőházak falain. Ornamentikájuk (szőlő, szőlőlevél, cserfalevél, babérlevél, gránátalma) illeszkedik a pénzhez, a gyarapodáshoz és a gazdagsághoz kapcsolódó szimbolikába, mindezt a gótika formavilágában megfogalmazva.

Számos helyen találunk figurális elemeket is, melyek legkiemelkedőbb példáiként a palota terrakotta vízköpői idézhetők. A gótikus építészet figurális elemei sok esetben képzeletbeli szörny- vagy állatalakjai szimbolikus jelentéssel bírtak, így a Pénzügyminisztérium vízköpő állatfigurái is ekként értelmezhetők.

A díszítő falfestés jelenlegi, restaurált változata erősen elnagyolt és durva, ezért csak az archív felvételeken vehető ki, hogy az eredeti festés részletgazdagságával is felidézi a mintaként szolgáló 17–18. századi hímzéseket. A bemutatott, magyarosnak mondott stíluselemek azonban csak leginkább a finom részletekben rejlenek, nem ezek dominálják a gazdagon díszített palota összképét.

A Mátyás-templom által is nagyban ihletett díszítőmotívumok azonban határozottan megmaradtak világi szimbólumrendszereknél, különös tekintettel a pénzügyi adminisztráció, az állam szerepének tematikájánál (országcímer, babér- és cserlomb, a szőlő, dohány, gabona, komló, kulcsot tartó kéz, keresztbe tett kalapács, bányászok). A pénzügyi adminisztráció mellett ugyanakkor a Tudomány, a Honvédelem, a Jog és a Kereskedelem is allegorikus félalakokkal képviselteti magát a főhomlokzat két toronysisakjának közeiben. Rendszeresen visszatérő, a gótikával szemben inkább a reneszánszban használt motívum a bőséget, bőkezűséget, termékenységet jelképező gránátalma. A gótika stílusához igazodnak ugyanakkor a padlóburkoló elemek. Fellner a pénzügyi palotához olyan típusú mozaiklapokat választott, amelyek stílusukban inkább a historizáló jelleget, semmint a modernebb vagy szecessziós vonalvezetést erősítették az épület belsejében, sokkal inkább idézik a középkori padlóburkolatokat.

Az üvegablakok tervezésekor Fellner a szín és a vonal kiegyensúlyozott játékának megvalósítására törekedett. Mivel kerülni akarta azt, hogy az épület akárcsak részleteiben is az egyházi építészetre emlékeztessen, ezért – ahogy az archív felvételekből és a megmaradt ablakok alapján rekonstruálható – azokat semleges, növényi-geometrikus kiosztással díszítette.

Az épület ornamentikájának kiemelkedő erénye és értéke a gótikus boltozatok alkalmazása és korabeli, „modern” adaptálása, amely egyúttal az épületbelsőt is eklektikussá teszi. Két megközelítés találkozott a Pénzügyminisztérium palotájának épületornamentikájában, amit Fellner mesterien olvasztott egy közös, gazdag vizuális összképpé: a gótikáé, amely a szerkezetet önálló díszítőelemmé emelte, és a szecesszióé, amely a vonalat a stílus kifejezőeszközének tekintette, használta – összegzi az épület díszítéseinek világát Katona Júlia.

(Támogatott tartalom)