A győri Richards Richard posztó-szövetgyár területének revitalizálása – Horváth Gábor és Horváth Gergely diplomamunkája
Győr városának építészeti és urbanisztikai fejlődése új kihívásokat körvonalaz, miközben a történeti városszövet megőrzése és revitalizációja is egyre sürgetőbb feladat. A város iparterületei, köztük a Richards gyár, fontos szerepet töltenek be a változó városszövetben. A következőkben Horváth Gábor és Horváth Gergely közös diplomamunkájának eredményeit ismerhetjük meg, amely átfogó elemzést nyújt a terület építészeti és gazdasági potenciáljáról, valamint jövőbeni fejlesztési lehetőségeiről.
A Richards gyár a térben és időben mozgó városszövetek tökéletes, megtestesült példája. A terület száz éve a mai modern, hatalmas külvárosi gyártelepek helyén állt, száz év múlva pedig azok fognak a mai Richards helyén állni. A látszólag megállíthatatlan urbanizáció ellen lehet tiltakozni, de az ember alkotta jelenség természeti törvénnyé válása ellen nem. Kérdés csupán az, hogy a jövőt felkaroljuk és élhetővé alakítjuk, vagy megtagadjuk lehetőségeit és szenvedünk benne.
Az első és legfontosabb a változás szükségének felismerése. Győr város problémáinak intuitív ismeretében tudtuk, hogy ezen szükséglet régóta fennáll, munkánk pedig vállalja a változáshoz elengedhetetlen figyelemfelhívó szerepét. Azt is tudjuk, hogy reálisan kicsi az esély tényleges és lényeges változásokra a város jelenlegi gazdaságpolitikai tendenciáit vizsgálva. Már abban a pillanatban amikor elhatároztuk, hogy ezzel a területtel kívánunk foglalkozni, egyértelmű volt az itt rejlő lehetőségek tárházának végtelensége.
A vasút könyörtelenül véste bele magát a város műkődési modelljébe, mint szellemi határ és ez Győr növekedésével egyre jobban megfigyelhető. A terület funkcionális adottságait meghatározza a belvárosi gócpont szívóereje, ezáltal a szolgáltatások eloszlása a központ felé sűrűsödik. Nádorváros fő potenciálja az olyan területekben rejlik, amelyek az idők során el tudták kerülni a felaprózódást, teljes beépülést. Az, hogy egy ilyen nagy terület hosszú évek óta szinte érintetlenül áll, közvetlenül a belváros mellett, hatalmas érték.
A terület építészeti és urbanisztikai értéke tagadhatatlan, mégis valós veszély ezek végleges, nyomtalan eltűnése. Tanulmányaink alatt nyilvánvalóvá vált a házak szerkezeteiben, tereiben és finom részleteiben rejlő egyedi potenciál. Az elrejtve avuló házak karakterjegyei összehasonlíthatatlanul emelkednek ki a mai magyar realitás alkotta épületek sorából. Sajnos ennek az avulásnak az egyik oka a közismeret hiánya.
A munka megkezdése tüzetes felmérést és a releváns városszöveti ismeretek összegzését igényelte. A korábbi állapotfelmérést kiterjesztettük az összes itt található épületre, valamint a releváns házaknál azt egy lehetséges revitalizáció szempontjából releváns faktorokkal bővítettük. Ennek a folyamatnak a végén kialakult egy átfogó kép, mely alapján leírhatóvá vált egy elképzelt célállapot. Ez a bizonyos állapot képezte a továbbiakban az alapját a diplomamunka átfogó anyagának. Ezt az idealizált állapotot használtuk egy - a jövő távolságának függvényében felállított – fejlesztési stratégia megalkotására. Ez alapján a terület teljes rendszerként is, illetve épületenként is értékelhető, az abban rejlő lehetőségek változó realitási faktorral felvázolhatók.
A terület hosszútávú revitalizációjának komplexitása megköveteli a gazdasági és kulturális szereplők kiegyensúlyozott jelenlétét. Habár az elsődleges cél az a humán szektor fejlesztése, ez gyakorlati tapasztalatok alapján ritkán működik támogatás nélkül hosszútávon. Ezzel ellentétben a piacgazdaság és a profitorientált befektetések intenzíven be tudják indítani egy terület felértékelődését, ugyanakkor szabályozás nélkül lélektelen városrészeket eredményezhetnek. A kettő közötti egyensúly megtalálása és annak akár intézményszerű kezelése már a kezdetekben fontos volt.
A stratégia megalkotása után a folyamat két, kézzelfogható rajzi munkarészre vált. Az egyik az elképzelt revitalizáció konkrét katalizátorainak építészeti megnyilvánulásáról, a másik a területen álló értékes házakban rejlő lehetőségekről és azok adottságainak rajzi megfogalmazásáról szól.
A terület fellendülését beindító két épület (TMK és GWC) karakterében és helyzetében is eltérő képet mutat, ehhez igazodva a jövőben betöltött szerepük és működési modelljük különböző. Ezek építészeti és szerkezeti megoldásait, működésük időben változó optimális módjait részletesebben taglaltuk diplomamunkánk során. A területen található hét további épület feldolgozásánál azok lehetőségeit vizsgáltuk, így ezek esetében nem a konkrét építészeti kialakításra helyeztük a hangsúlyt, hanem részletes funkcióanalíziseken és egy-egy kiragadott példán keresztül az épületekben rejlő potenciált kívántuk bemutatni.
Horváth Gábor és Horváth Gergely
